Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-10 / 37. szám

,,Ezen elv az, a min az igazi az észszerű jog, ellentétben a hatalmi joggal nyugszik, az egyetlen igazi jog, melyet ismertek, mióta a világ fenáll," „Igy, hogy a dolgot még egyszer egybe foglaljuk, a végcél, mire a kölcsönösség eszméjének békés kifejtése rávezet nem más, mint az emberi nem társadalmi egysége a jog egysége által; s ez a nagyszerű küldetés, melyet teljesíteni a munkás osztály kötelessége, ha más külömben kockáztatni nem akarja, hogy ő is mint a bourgeoisie felbomlásnak és benső feloszlásnak martalékja legyen és erkölcsi rothadásba essék." „A belátó olvasónak nem lesz nehéz, magának némi gondolkodás után világossá tenni, mely véghetlen fölénye van az észszerű jognak a hatalom joga felett ; ennek csak gyűlölség, háború, szakadás és nyomorúság a következése, amaz pedig békére, egyetértésre és közjólétre vezet." Nem feltünő-e, hogy a kit az igazhivőség kegyes iszonyattal szokott nevezni, kit istentelennek bélyegzett, mert az ö istenét nem hiszi, ime a legtisztább humanitási elvek hirdetője? — Mig a hivatalos vallás kezelői a felebaráti szeretetet, ha ugyan gyakorolják, a szegénynek, mint dús asztalok hulladékát, mint alamizsnát vetik oda, addig az istentelen Proudhon komolyan veszi az evangyéliomi főparancsot: „szeresd felebarátodat mint tenniagadat" és nála a felebaráti igazi szeretet ott kezdődik, hol amazoknak végződik. — Ha igaz, hogy a vallás az, melyből nemes érzelmeink fakadnak, s mely egyedül képes az önzés hatalmát megtörni: ki merné a fentebb kifejtett nézeteket vallástalanoknak mondani ? Igaz, Proudhon maga szintúgy negélyelte az uralkodó vallással folytatott ellenkezést, de annál meggyőzőbb tanulságot nyújt a tény, hogy mintegy akarata ellenére is humanitási törekvései és az emberi természet őszinte tanulmányozása utoljára a legtisztább evangyéliomi igazságokra vezették. „Szomjúhozzuk az igazságot," kiált fel, „és a jogot." „Az igazság és a jog soha nekünk rabszolgaságot nem szülhet." „Az igazság és a jog egyetlen alapjai a rendnek „Eddig senkinek eszébe nem jutott, hogy a jog és az igazság legnagyobb es legtekintélyesebb az istenek között, s magasabban áll a végzetnél is." „Igen is, fenség — e megszólítással fordul a néphez — tied a szám és a hatalom, s abból, hogy tied a szám és a hatalom, önként következik, hogy joggal birsz, s hogy igazság szerint neked a jogot gyakorolnod kell. De eszmét kell képviselned, mely amannál magasabb jogot ád, mert azon eszme nélkül soha semmi sem leszesz." „De melyik ez a jog, mely nem a hatalom joga, mely magasabban áll, mint a hatalom joga ? „Az igazi, az észszerű jog az !" „S mi ama jognak a szentesítése?" „A vallás, az erkölcsiség egyetlen alapja!" „S mi szükséges, hogy a jog igazi, a vallás szentesítése valóságos s nem csalékony valami legyen ?" „Az, hogy a lélek anyagiatlan, halhatatlan, absolu t." Lehet-e a vallás alapigazságait behatóbban tanitani, annak szükségét meggyőzőbb okokkal támogatni, mint e sorok írója teszi, midőn a legemberibb társadalmi organisatio alapjául és conditio sine qua non-jául mutatja fel ? S mégis e humanitási rendszer szerzője, a vallásos eszmék ezen alapos érvényesítője hitetlen, isten nélküli ember lenne?! „Valami rothadt Dánia allomában," hogy olyan állitások helyet találnak. Hogy a nagy közönség, a tömeg oly férfiről mint Proudhon vallás dolgában balul vélekedik, azon nem csodálkozunk. Az emberek többsége, mikor vallásról beszél, nem érti az alatt magát a dolgot, az Istennek önnyilatkozása által lelkünkben támadó ihlettséget, szent áhítatot, azon minden önzésen túlemelkedett szeretetet Isten és emberiség iránt, hanem érti az alatt pusztán és egyedül az amaz érzelmek előidézésére alkotott külintézményeket és betanult tételeket. Ugy gondolkodnak többnyire a vallásról mint ama chinái iró, ki Thibet leírásában az ország vallásáról szólván, azt mondja: „Itt minden ember a sárga religiót vallja," azaz minden ember buddhista, mert a Buddha papjai, a lámák sárga ruhát viselnek. Legtöbb embernek a külszín, a külsőség minden, melytől a ki eltér, mind hitetlen, istentelen. Olyanok előtt tehát, kik a vallásokat a színek szerint osztályozzák, Proudhonnak mindenesetre vallástalannak kellett látszani, miután még közvetlen halála előtt ís a plébánust visszautasitá és feleségéhez fordulván, ettől kérte az absolutiöt. De mi magunk is kénytelenek vagyunk beismerni hogy Proudhon különösön elébbi iratai által a keresztyén társulat közösségéből maga magát kizárta és hogy ő, ki minden egyéb szellemi téren mindent a socialis összemíiködéstől várt, a vallás dolgában rideg subjectivismusban sínlett. Valóban kétségbeejtő állapot, hogy a mívelt emberiség az általa nyilván vallott hittől elszakadtaknak kénytelen nézni azoknak legtöbbjeit, kiket egyébkint a társaság legfelvilágosodottabb, legnemesebb tagjaiul ismeri, még legsujtóbb az, hogy ama férfiak magok is szívükben az uralkodó keresztyénséget oly merev ellentétben látják lenni világnézeteikkel, hogy bensőleg ösztönözve érzik magokat az avval való minden közösséget megtagadni. S mily szomorú ennek nyomán reánk nézve a választás ! mert vagy föl kell tennünk azt, hogy összes míveltségünk, melynek ama férfiak kiváló képviselői, lényegileg tévúton van, vagy vallásunk felett kell pálcát törnünk és — a mint sokan teszik is — azt mint a szellemi élet kezdetleges formáját csak a szegény embernek való fékül tekintenünk. E föltevések közül akármelyiket vesszük, mindegyik kétségbeejtő; de vájjon mikép állnak azokkal szembe a tények ?