Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-10 / 37. szám

Mindent elmondtam, hogy az illetőknek az ügy nevében hálás köszönetet nyilvánítsak. De van még egy pár megjegyezni valóm. Nevezetesen: f. év jul. 24-én tartatott az uj gymn. osztályban a kö^vizsga, melyről az e.megyei küldöttség, az illető szülék és hallgatók — mint kijelentették — megelégedve távoztak. Az első vizsga volt február végén. — Mi volt oka? a ritka jó készültség-e, vagy tán az első föllépésnél a túlságos kímélet és elnézés? annyi igaz, hogy 43 tanuló közül, 40 nyert hivatalos jegyzések szerint kitűnő osztályzatot. — Az ilyenek magunk között, mintegy családi liőrben, még tán megjárhatnák; de nyilvános téren, és még ugyan csak meghangsulyozva, — mint a „Prot. Egyh. és Isk. Lap"-nak egyik tán márciusi számában történt: legalább is mosolyt idéznek az olvasó ajkaira. És ha mi ezt, tán jó indulatból, tesszük s a tanitó szorgalmának elismeréseid, vagy a tanulók buzdítására: másokban, — kik a körülményekkel ismeretlenek, inkább gyanút, mint rokonszenvet gerjeszt az ily rendkívüli eseménynek híresztelése, — ha bár ez a legjobb célból történt is. Nagy baj az, hogy mi, — mint az egyházi lapban közlött tudósítások igazolják, — nagyon szeretünk tömjénezni ; pedig meggondolhatnék, hogy a nagy füst elkábítja azt, a ki körül élesztetik, mégis a tömjénezőt és a körülte állókat pedig sötétségbe burkolja, hogy ne láthassák tisztán azt, a kit iinnepélyesitni akarnak. Legyünk az ily tömjénezéseknél szűkebb markuak, kisebb füst jó illatot adhat; de ha mérséktelenül gomolyog: a szemet is csipi, kellemetlen bűzt is okoz. Ugy is nagy bajunk és hibánk az, hogy sokan, egész eletünkön keresztül szeretünk azon borostyánokon pihenni vagy henyélni, melyeket az iskolában szedegettünk. Pedig vajmi hamar elhervadnak és meg is száradnak azok, ha a g\ akorlati életnek szele rájok fuvall! ? nem ártana, sőt szükség volna a nagy életben frisseket gyűjteni, melyeken aztán, mint ruganyossabbak — vénségökben — is kényelmesen pihenhetnénk. Ne felejtsük továbbá, hogy a 2-dik iskola, mai idők ben már nem pusztán az egyházé, vagy hitfelekezeté, hanem a hazáé és nemzeté. Itt fejlődik ki a nemzet ereje; s iskolák növendékeiben virágzik föl a haza. De épen azért, hogy e kertben a nemes növények, a díszpéldányok annál inkább tenyészszenek: ne becsüljük azokkal egyenértékben a fattyuhajtásokat, és kivált a dudvát, irtsuk ki idején a gyomot, hogy a hasznot ígérő növények erőteljesebben növekedjenek. E végre óhajtandó, hogy a szülök előleges és többszöri figyelmeztetése után — a tanárok és iskolai igazgatóság részéről — a 2-ik osztály bevégzése után utasittassék más pályára minden olyan tanuló, ki kellő kora és kifejlettsége mellett is, jövőre semmit sem igér. Érettségi vizsgák alkalmával már — minthogy hiába ! ember az ember; szánakozik a már habár önokozta baján, — nem kis magamegtagadásába kerül az itélo bírónak, annyi elvesztett idő és költség után utasitni az ifjút egy más pályára, melyből már kinőtt. Ha pedig tovább bocsátja: lesznek az ilyen értelmileg és tán másként is mértéken alóli tanulókból azok, kik majdnem elhordozhatlan teherként nehezülnek az egyházi és polgári társaság nyakába; kiknek minden érdemök, miért őket díjazni kell, abból áll: hogy a 8-ik vagy 12-ik iskolai osztályból léptek ki. Sőt még az ilyek követelik leginkább, hogy őket egy község díjazza és tartsa, pusztán azért, mert ők nem a kaptafa, vagy kapanyél mellett, hanem az iskola falai között nőttek föl; — nem számolva magokkal a felett: mi hasznot tesznek másoknak, miután az iskolából kikerültek? — Ezt sínli a népnevelés, ezért hült meg annyira az egyházi ügyekben a buzgóság, ezért van jobbról és balról, alant és fönt annyi keserű panasz. — Őrködjünk azért, hogy véletlenül meg ne lepjen az ellenség; javítsuk a mi roszul van, igazítsuk azt a mi hibás, addig, mig idő van *), már is szaporodnak a Nazarénusok 1 ! Békásai Sándor, ev. reform, lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. A munkás osztályok politikai képességéről Proudhontól. (De la capacité politique des classes ouvriéres. Par C. J. Proudhon). Sokan lesznek, kik e ciraen megütközve azt fogják kérdezni: mit keres Saul a próféták között ? Mi köze lehet a „Prot. Egyh. és Isk. Lap"nak a hitetlen Proud -hon akármely munkájához ? Ne oly hirtelen tiszt, olvasó az ítélettel! Azért mert valakit az Ürlsteu államügyészei crimen laesae ma jestatis divinae-vel vádolják, még nem következik, hogy valósággal bűnös; de mindenesetre érdekes megismerkedni ama férfi nézeteivel, ki ezekkel a vallás ama hivatalos Őreit maga ellen annyira fel tudta bőszíteni annyival inkább, miután másfelől tiszteletre méltó tekintélyek Proudhont az emberiség nemes bajnokai közé sorozzák és minden tekintetben becsületes erényes embernek mondják. Külömben nem is annyira Proudhon munkájának birálatos ismertetése az én célom, mint inkább az, hogy néhány vallásügyünkre vonatkozó gondolatot elmondjak, melyeket e szellem- és eszmedús munka olvasása bennem felköltött. A cimben megnevezett munka Proudhon viszontagságteljes életének mintegy hattyúdalát képezi; a mire teljes életén át törekedett, a munkás osztályok emelése, abban legtökéletesebb kifejezést nyert, a meny nyiben ki akarja mutatni egy részt, mely állás illeti a munkás osztályt a politikai élet színpadán, másrészt mily eszmét képvisel az az osztály, melynél fogva hivatva van tettleges részt venni a jelen emberségesitési törekvések nagy viodásaiban. 1789 előtt — mondja Proudhon — az absolul uralkodó és a városi és polgári munkások között a közbeeső *) Nagy figyelmet érdemlő arany szavak. S z e r k.