Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-22 / 4. szám

/ A harmadik szeretné, ha őtet valahol Árpád apánk hazájában előkészítenék a gymnasiumi, részint gyermek, részint ifjú nemzedék növelésére. A negyedik törvénytudónak készül. Beh gyönyörű valami az a pálya-választott iíju nép sürgése, forgása ! Az ám! hanem „Tűnődések nagytiszteletre érdemes irója mégis panaszolkodik az akadémiák ellen többféle okokból, sőt néha-néha erős hangnyomatékkal emlegeti még a „theologiai akadémiák" fogyatkozásos szervezetét is. Jó lesz ráhallgatni, mert hátha itt is baj van ? Lássuk az „énekvezéri és tanitói pályára készitö iskolát." De hát mi ez ? Akadémia ez'? vagy valami egyéb '? Bajos megmondani. Némelyek Akadémiának hiszik, legalább titokban, mások nyiltan degradálták, Isten tudja hova? ! Pedig mekkora erőfeszítésbe került ez „uj intézetnek" csak létrehozása, meghonosítása is?! És minő tiszteletet érdemlő lelkesedéssel dolgoznak éjjelnappal benne ? ! S a megérdemlett siker ? — még mindig csak várat magára! Valami bajnak kell lenni magában az intézet szervezetében. Mit szóljunk gymnasiumi tanárképzőintézeteinkröl, vagyis „bölcseleti" és „természettudományi akadémiáinkról ? Megjegyezte már a „Tűnődések" fentisztelt irója, hogy a tudomány érdekében jó lenne már ezeket is valahára életre szólitni, s ezen megjegyzés mellé a középtanodai nevelés ügye is bátorkodhatnék egy öreg „kérdő" és egy „felkiáltó jegyet" illeszteni. „S jogakademiáink ?" Hogy ezeknek miképen lesz legjobb szervezetük, majd eldöntik mások, mert ugy szép az, hogy ha ezt a mi martyr-egyházunkat iskolái szervezete miatt reggel, délben, estve, boldog, boldogtalan, ellenség s tán nem ellenség arcul csapdosni utat-módot talál. De még eddig mind csak a férfinemröl szóltunk, pedig nem jó az embernek egyedül lenni: Gyerünk azért, iisztelt olvasó, a leány-nevelés kedves mezejére. Oh de hová hozott tétovázó lapunk ! ? Lehetetlen, hogy jó helyen járnánk, hisz ez a leány-nevelés mezeje, néhány jelesünk roppant erőfeszítése dacára is, még mindig olyan elhagyatott, olyan elárvult, s elhagyatottságában oly borzasztóan nagyszerű, mint Egyiptom sivatagjainak égremeredő piramiszai, s ha bemegy az ember olykor-olykor egy némelyik leányiskolába, olyan valami kellemetlen érzés támadja meg, mintha épen a szikla sírok halottas kamaráinak valamelyikébe tévedett volna be. Gyerünk azért, tisztelt olvasó, s adjunk hálát az Istennek, hogy ha valamiként a küszöbön kívülre hatoltunk. Jó az Isten, s jót ád majdan ! (Vége köv.) KÖNYVISMERTETÉS. Der Pseudo-protestantismus auf kirchenrechtliehem Gebiete mit besonderer Beríicksichtigung der protestantischen Kirchenverháltnisse Osterreichs von Johann Michael Szeberinyi k, o. ö. Professor an der theol. Facultát, Garnisonspreprediger in Wien, Mitglied des Consistoriums der coord. Pressburger evang. A. C. Superintendenz und Mitglied des Ausschusses des „Slovenská Matica." Wien 1865. Wilhelm Braumüller. 161 lap. (Folytatás.) Ideje már, hogy elhagyjuk szerzőt általános ömlengései között, és áttérjünk művében azokra, mik bennünket, mint magyar protestánsokat közelebbről érdekelnek, értem azon vádakat, melyekkel szerző a magyar autonom ev. egyházat és ennek superintendenseit terheli, s melyek, magyarán mondva, becsületes rágalmaknak is beillenek, és szerző részéről irányunkban jókora roszakaratról tanúskodnak. Azt kérdi szerző : hogyan lehetne az autonom egyház evangyélmi igaz egyház, „mikor abban a superintendensek, hivatalukba való felavattatások alkalmával szelíden szólva antitrinitarius, — sőt pogányesküt tesznek, kihagyván ebből a szentháromságról szóló formát a symbolikus könyvekkel együtt, épen azért az evangyéliom ellen esküsznek, és esküjök által megtagadják a keresztyén hitet." Tegyük feí először azt, a mit szeretnék elhinni, hogy szerző jó hiszemü tévedésből állította fel a fenebbi vádat; akkor mindenesetre megelégedhetik egy ünnepélyes nyilatkozattal, melyet én a bányai egyházkerület 1862-ben tartott gyűlésének jegyzőkönyvéből ideiktatok, s mely szórói-szóra igy hangzik : „Kötelességének tartja ezen egyházkerület kinyilatkoztatni, hagy akkor, midőn a superintendens úrral az egy igaz Istenre tetette le az esküt, legtávolabbról sem gondolt a szentháromság egy Isten hitcikkének mellőzésére, s annál kevésbé, minthogy ugyanazon esküben lekötelezvén őt az ágostai hitvallásra is, világos, hogy egyszersmind ezen ágostai hitvallás legelső cikkére is lekötelezte, mely igy hangzik: Ecclesiae magnó consensu apud nos docent, decretum nicaenae synodi de unitate essentiae divinae ,,et de tribus personis" verum et sine ulla dubitatione credendum esse." Ugyhiszem e nyilatkozathoz nem kell semmi commentár. Meglehet azonban az is, hogy ön Sz. úr fenebbi vádjával csak denunciálni akart: ezen esetben engedje meg kérem, hogy néhány kérdést intézhessek önhöz: ugyan mit mondana nagytiszteletüséged, ha valaki azt állitaná önről és bécsi tanárcollegáiról, hogy önök, mint protestáns theologiai tanárok antitritarius, sőt pogányesküt tesznek le, és ez által megtagadják igaz keresztyén hitöket; nemde szemébe nézne ön annak a vakmerőnek? pedig látja kérem nt. úr az ön észjárása szerint Ítélve, és az ön szavaival mérlegelve a dolgot, önökről ezt minden nagyítás nélkül el lehetne ám mondani; mert tessék csak elolvasni könyvének 97-ik lapján levő jegyzetben foglalt