Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-22 / 4. szám

tották. Később az ujkirály Lajos Fülöp tett ugyan a Hierarchia részére némi engedményt, de sokat, állásánál fogva, nem tehetett. Épen ezért a papság nem sokat törődött ezen királyság megbukásával 1848-ban, s az egyház készséggel viszhangoztatá a nemzet uj jelszavát : szabadság, egyenlőség, testvériség; készséggel megáldá a szabadságfákat, s imádkozék a felséges népért. Másrészt könnyű volt Napoleonnak a papságot némi kedvezmények által részére megnyerni, és ennek közreműködésével magát a császáriszékre emeltetni. (1851.) Mint császár egész a közelebbi napokig soha nem feledé, hogy a papságnak minő befolyása van franc ziaországban, kivált a falusi népre, ezért iparkodott azt folyvást maga részére nyerni. így p. o. a püspökök fizetését emelé, a sz. denysi káptalant gazdagon megajándékozá, a Pantheont sz. Genovéva szolgálatára visszaállitá, s a sz. atyát Rómába visszavitte. Másfelöl azonban bármily kedvezmé -nyeket tett is Napoleon. s bármily vallásosnak mutatta magát, de azért a papságot folyvást szigorúan féken tartá, s e mellett Ő az 1801-ki concordatumot folyvást jogérvényesnek tekintette, de az organikus törvényeket nem értve hozzá. Az 1865-ik évvel Napoleon látta-e az időt elérkezettnek, melyben a gallikán nemzet s egyház szabad szellemét teljes erejében felelevenítheti, s egyszersmind teljhatalmát a hierarchia fölé is kiterjesztheti? vagy talán az uj idők szellemével kibékülni nem tudó ultramontanismus — melynek a francia főpapság keblében is számos liive van, — véli közel lenni azon percet, melyben az ujabb kornak e reá nézve kellemetlen világosságát ismét elhomályosíthatni, szabad szellemét lebékózhatni reményli ? vagy tán mindkét fél, mindkét szellem megunta az álcáskodást, s nyilt csatára készülnek? ... A jövő mutatja meg. Minden ember a ki éri: meglátja, mi fog történni. Farkas József. ÉSZREVÉTELEK KÖZÉPTANODÁINK KÖRÜL. Legközelebb a „Prot Egyh. és Isk. Lap"nak néhány számában egy érdekes cikksorozat indult meg Molnár Aladár barátom tollából, — fejtegetvén önnálló magyar tudományosságunk létrejöhetése és fejlődésének nehézségeit. Elmondja tudományos életünknek hiányait; el* azon akadályokat, melyek, nézete szerint, leginkább ellene hatnak tudományos irodalmunk fölvirágzásának. Szépen, rábeszélő nyelven szükségesnek is látja hát az academiai tanároknak főiskoláinknál szaporítását, ha egyébként nem, tanodáink összeolvasztása által is, ezután a tantárgyaknak tömegesitett megosztását, tanóráik kevesbitését, fizetésök emelését. Mondhatom, érdekkel olvastam e cikksorozatnak minden mondatát, — nemcsak azért, mivel belőle tudományügyünknek ismét előtérbe jövetelét, tanügyünknek ujabb alakulhatását sejtem; de azért is, mivel bizonyos szempontból sok jót és igazat mond el. Azonban azt mégis sajnálattal kellett észrevennem ezen tűnődésekben, hogy bár végül általában tudományos életünk hiányainak felmutatását tűzte ki, csupán academiáink állapotát rostálgatja. Pedig ugy hiszem, midőn tudományügyröl van szó, mindig tekintettel kell lennünk a magasabb szaktudományosságot, szakképzettséget előkészítő középtanodákra is. Ezek tevén le az alapot — mitől függ pedig legnagyobb részben a későbbi rendszeresített ismeretek biztossága és terjedelme — mindenesetre annyi figyelmet és gondoskodást méltán érdemelnek, mint felsőbb intézeteink. Vagy talán középtanodáink szervezete már elérte a netovábbot ? tanárai helyzete semmi javitni-valót sem hágy fenn ? gymnasiumaink talán minden tekintetben kielégítik várakozásinkat'? Maga Molnár barátomnak is egy állítása az ellenkezőt látszik bizonyitni, midőn azt mondja, hogy sokat kell neki, tanártársaival együtt, ismételni s pótolni, hogy megértsék növendékeik az előadásokat. Hogy e hézagot, gymnasiumainknak figyelmen kívül hagyását a tűnődésekben, némileg kitöltsem, céloztam észrevételeimmel fölhívni a t. olvasó figyelmét középtanodáinkra is, — annyit előre is megjegyezvén, hogy nem szándékom részletes tanrendszert és tervet állítani fel az alkalmazott helyébe. Ezt rám nem bízta senki. Csupán a középtanodáink működésében nyert tapasztalatok és e tűnődések által most felköltött gondolatimat mondom el a t. szerkesztő úr engedelmével. Az academiai tanárok helyzete nagyon akadályozza valamely tudományszaknak élést. Hetenkinti 14 tanóra 3 — 4 tantárgy előadása és 800 - 1000 frt fizetés nem engedik meg valamely tudományágnak buvárláaát, művelését. Igaz, hogy a bar takarékos háztartás gondjai zavarják a lelki munkát és megzsibbasztják az ész idegeit; igaz, hogy sokkal jobb fizetés, kevesb tantárgy és még kevesb tanóra mellett a különben is munkás tanár sokkal többet mutatna fel. De kérdem, hát a gymnasiumi tanár hetenkénti 21 tanóra 6 — 7 tantárgya és 630—700 frt fizetés mellett mit mutasson fel ? — vagy talán a gymnasiumi tanár nincs is hivatva, nincs is kötelezve valamely kedvenc tudományág különös művelésére ? talán nem is szabad föltenni, hogy a gymnasiumi tanár is clolgozhatik ? vagy talán elég, ha a gymn. tanár kevéssel tud többet, mint tanítványai'? talán a gymn. tanárnak családja ugy van biztosítva, hogy az minden gond nélkül nézhet a jövőbe ? és igy a tanár