Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-06 / 32. szám

^ V A népjog, a nemzetközi viszonyok rendezése, a kereskedést, ipart, hajókázást illető intézkedések, a hadi jog, ezen a politikai életre nézve oly fő életkérdések az evangyéliomban egészen idegenek és ott semmi helyet nem foglalnak. *) Végre a keresztyén vallás kezdetekor az Öngyilkosság annyira tiszteletben volt, hogy az már a szelid erkölcsökbe is átment; ugy nézetett mint erőfeszités, mint győzelem, mint bátor és erényes tett; menekvési eszköz volt, megfejtés, mely csudásan egyszerüsité az élet problémáit. Az evangyéliom erről egy szót sem mond. **) szorítkozik azon, egyszerűségében oly csodálandó argumentumra és a melyet a legálnokabb vitázónak sem sikerült volna sem elcsavarni sem összezavarni: „Matassatok nekem egy adópénzt; — kié ez a kép és a felibevaló irás ? A császáré. Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak, és a mi Istené Istenneku

Mát. 22, 10 — 21. Márk. 12: 17. Luk. 20: 24. — Pilatusnak azt feleli, hogy a hatalom, melylyel ő fel van ruházva „onnét felül adatott," pedig nem kell feledni, hogy a hajdankor minden zsarnokai életen és halálon korlátlan joggal bírtak: „Nem tudod-e, mond Pilátus Jézusnak, „hogy hatalmam vagyon arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam vagyon arra, hogy elbocsássalakJán.. 19 : 10, 11. És szent Pál híven ezen isteni példához, azt nyilvánítja, hogy „a császár ellen semmit nem vétett" és „a császárra apellál1

1

Csel. 25: 8- 11. Ezen magaviselete megegyezett azon szabályokkal, melyeket adott: Minden lélek a felsőbb hatalmasság oknak engedelmes legyen, mert nincsen hatalmasság, hanem Istentől, és a mely hatalmasságok vannak, Istentől rendeltettek. Szükség azért engedni, nemcsak bosszúállásnak okáért, hanem a lelkiismeretért is. Adjátok meg azért mindeneknek a mivel tartoztok, a kinek adóval adót; a kinek vámmal vámot, a kinek félelemmel félelmet, a kinek tisztességgel tisztességet" Rom 13: 1, 5, 7. Tit. 3:1.1. Pét. 2: 13—17. Sőt még arra is int sz. Pál: „hogy legyenek " a közönséges isteni tiszteleten „könyörgések, kérések, imádkozások, hálaadások minden emberekért, a királyokért és minden méltóságban helyeztettekért" 1. Tim. 2,1, 2. *) Az evangyéliom egy dicsérő szót, csupán egyetlen egyet tartalmaz a hiten vagy Istenbeni bizalmon alapült, harci bátorságról: )

y

mit szólok többet,u

mond a szent szerző, azokról, „kik hit által országokat meggyőztek.... az idegeneknek táborukat elfatamtatták1

1

Zsid. 11: 32, 33, 34. A háborúról magáról egy ázó sincs mondva. **) Szent Máté emlékezik a Júdás öngyilkosságáról, Máté 27: 5, Szent Péter pedig felhozza azt azon beszédében, mely által tiszttársai elé terjeszti, hogy az áruló helyébe utódot tegyenek. Sem az evangyélista, beszédében, sem az apostol előterjesztésében, nem gyalázzák a kétségbeesés ezen cselekményét; azon egyszerű és rettenetes (terrible) szó, mely a választás percén az aposto-Innen van, hogy ezen egyszerű de rettenetes kérdéseknek közvetlen és rögtönözött megfejtése, sőt még az embereknek, ide vonatkozólag, óvatosság és eszélyesség nélkül adott figyelmeztetések és intések is a világot szükségeskép politikai és társadalmi forradalmakba (döntik, melyek az előhaladást csak véres convulsiók erejével szülik, s melyek között a vallás semmikép sem tudja lábát megvetni, s nem képes magának helyet csinálni. Az emberi reformátorok nagyobb része itt szenvedett hajótörést. Ok helyesen azt hitték, hogy az elnyomott osztályok, szolgák, foglyok, szegények s proletárok az ő szerencséjök iránt érdeklődnek, feledvén hogy rendszerök ellen sokkal hatalmasabb ellenségeket támasztanak, mint mind azok egyesülten. Az eredmény nagyon bebizonyitá, hogy az elveknek,^ melyeket megérni kellett volna hagyni, közvetlen alkalmazása és a haladás idő előtti siettetése nagy oktalanság A megtámadott érdekek ellentállása zátonyra vitte a legnemesebb reformokat, [és a gyakorlat háttérbe szoritá a szemlőlédést. Ezek kimentése és vigasztalása végett mondják: hogy ők felette korán jöttek. Az emberek és eszmék soha sem jőnek korán; az eszmék nagybani realizálása az, mi elhamarkodott lehet. *) Ezen reformátorok túlságosan siettek célt érni; Krisztus nem. Más veszély, melyet valamely elsietett realizálás okoz egy kezdődő vallásnak az, hogy beavatkozván egyenes szavakkal ezen hamis helyzetekbe és sebekbe, a kor ezen gyalázataiba és ezeknek haladék nélkül elejét venni törekedvén, mindig kényszerül némi engedmények tételére, melyek hitelét kockáztatják és a melyeket ellene forditnak. Az evangyéliom itt máskép működött: ő ezen kérdéseket elvileg vágta ketté, azaz, ezen lok imáját bezárja, semmikép sem vehető Júdásnak halálára hanem elpártolására . ... E szolgálatban, mond ő, „melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő helyére menne" Csel. 1: 25. azaz követné sorsát és menne a kárhozatra. *) Igy midőn Mózes első izben akarta kiszabadítani testvéreit az egyiptomi szolgaságból, 2. Móz. 2: 3 3, 14. Izráel nem volt még megérve a szabadságra: „Azt állitja, hogy az ö atyjafiai értik, hogy az Isten az ő keze által adna nékiek szabadulást; de azok nem értik vala,u Negyven évvel később: a perc elérkezett. 7 : 30.