Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-06 / 32. szám

öröklött tévelygéseknek meggyökerezett elő­ítéleteknek és ezen régi intézményeknek, me­lyeket a közvélemény a világtól elválhatatla­noknak tekintett, nem mást mint a keresztyén val­lás szellemét tette ellenébe: az isten és emberek -rőli, az élet és halhatatlanságról! eszméit, a szere­tetnek és kegyeletnek törvényét, tökélyesbülési szabályát, az egyenlőségnek és testvériségnek *nély és megcáfolhatlan rendszerét. Az evangye­liom mind ezen rosszat, a nélkül, hogy nyilt erő­vel munkálna ellene, gyökerén vágta el, és csen­desen hagyta a földre dőlni, hogy esésének roha­nása föl ne rendítse azokat, kik ott elvesznek. A családnak mily hamis alkotása, a házas­ságkötésnek mily ferdesége, az atyai hatalommali mennyi visszaélés, a íiui kegyeletnek mily felláza­dása nem nyomattatott el keresztyén elv által? annyira, hogy oly családból jönni, mint azt az evangyeliom újból alkotta, annyi mint a keresz­tyén vallástól származni. *) A tulajdonnak egyedüli megalapítása, me­lyet a ker. vallás szentesitett az, mely önmagát mérsékli a keresztyéni szeretet által, úgy tekintet­vén ez mint tartozás azok részéről, a kik vagyon­nal bírnak, azok részéről pedig a kiknek sernmi­jök sincs, mint jog. Az emberiség a keresztyén vallás szerint egy családot képezv.én, nem az egyén, hanem a család a tulajdonos; a család tehát tagjai közöl minde­niknek tartozik osztályrészszel, nem ugyan egyen­lővel, **) mi lehetetlen, melyet minden pillanat­ban újra kellene rendezni, és a mely a különbözés *) „Valaki az övéiről és főképen az ö háznépérol gondot nem visel, az a hitet megtagadta< l 1. Tim. 5 : 8. és a Krisztus a farizaeusok képmutatását és a törvénynek általuk tett hamis értelmezését bírálván, épen nem türi, hogy az ember vallásos áldozások ürügye alatt, a szü­lék iránti kötelesség alól magát felmentse : „li azt mond­játok : valaki atyjának vagy anyjának ezt mondja: valami ajándékot én felviszek Istennek (mint korbant, azaz mint Istennek ajánlott és szentelt ajándékot, melylyel én többé semmi célra nem rendelkezhetem) bün nélkül való leszen Es nem engeditek, hogy az semmit egyebet csele­kedjék az ö atyjával vagy anyjával. Eltörölvén az Isten­nek beszédét a ti rendeléseitekkelí l Mát. 15 : 5, 6. Márk. 11, 12, 13. **) Igy érti szent Pál is a javak egyenlőségét: j,Nem azt mondom, hogy egyebeknek restségére való al­kalmatosság legyen az alamizsnálkodás, ti nektek pedig fogyatkozástokra ; hanem hogy hasonlatosképen mint a ti böségtek azoknak fogyatkozásokat mostan felsegélli: azok­nak böségök is a ti fogyatkozástokat felsegélje, hogy le­gyen köztetek egyenlőségi 2. Kor. 8 : 13, 14. törvényének tagadását feltételezné, hanem elegen­dővel, azaz menhelylyel, eledellel, ruházattal, tűz­hely lyel,*) vallásos és értelmi neveléssel. **) Minden társaság, hol ezen előfeltétel lói nem található, minden társaság, melynek csak egy tagja hiányt lát a szükséges elemekből csak egy­ben is, még nem keresztyén társaság, vagy meg­szűnt az lenni,***) azon törvény, hogy felebará­tunkat mint magunkat úgy szeressük, és hogy másokkal úgy cselekedjünk, mint óhajtjuk, hogy ők velünk cselekedjenek, ott még szemlélődési ál­láson van. Az egyéni szabadság, a szolgaságnak emberi­leg és istenileg véve törvényellenessége minden alakjában, továbbá mindenkinek önszemélyéhezi kizárólagos és sérthetlen joga oly mélyen keresz­tyén, és az evangyéliom által oly világosan szen­tesittet elvek, hogy azok megsértése által a tár­saság keresztyén lenni megszűnt. A rabszolgaság annyira keresztyénellenes, hogy a ki szolgacsoportot akar alkotni, szomorú ke­resztyéntelen rendszabályokhoz kell folyamodnia. Minden zsarnokságnak, álljon az egy vagy több személyből, és minden kiváltságnak törvény­telensége, a születési jogok agyréme, az örökségek egyenlőtlen felosztásának igazságtalansága, — a A szükséges dolog az evangyéliomban igy vau meghatározva: „Hogyha eledelünk és ruházatunk vagyon azokkal megelégedjünk"- 1. Tim. 6: 8. E szó: ruházat, igazi jelentése szerint, teszen nem csak öltözéket, ha­nem hajlékot is. Szent Jakab a tűzhely eszméjét köti ehhez : „Ha keresztyén atyafiak, férfiak vagy asszonyok mezítelenek leendenek és szükölködendenek minden napi eledel nélkül: Ezt mondja pedig valaki közületel azok­nak: menjetek el békességgel, melegedjetek meg és egyetek eleget; mindazáltal nem adjátok néktek, a melyek szük­ségesek volnának az ö testüknek táplálására ; mi haszna vagyon annak." Jak, 2: 15, 16. **) Jézus, hogy a keresztelő János tanítványaival megismertesse magát mint Messiást, a csodák jelén kivül, ezen sokkal érdekesebb jelt adja: szegényeknek az evangyéliom prédikáltatikMát. 11: 5. Luk. 7 : 22. A názarethi zsinagógában Ezaiás prófétai rajzolatainak egyikét Ezaiás 61: 1. — magára alkalmazván, ugyan­azon módon jelölte az Istennek országát. Luk. 4: 18; az apostolok pedig a Mester nyomdokain mentek: ^Lát­játok atyámfiai! hogy ti nem sokan vagytok bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan neme'seku í. Kor. 1: 26. Az első (primitive) egyház hívőiről az mon­datik, hogy „ő kozöttök senki nem vala szűkölködő,P H Csel. 4: 34. Hanem, ah! melyik keresztyén gyüleke­zethez nem lehetne mu méltán intézni szent Jánosnak az efézusi egyházhoz intézett ama dorgálá át: „vagyon va­lami ellened mondásom,', mert a te első szeretetedet el­hagytad^ Je!. 2: 4. (Coquerel.).

Next

/
Thumbnails
Contents