Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-08-06 / 32. szám
ságától kezdve, a szolgaság, ugy szólván, annyira emelkedett, hogy mindenki valakinek szolgája volt, és az evangyéliom, a szabadság ezen könyve, a szolgaság ellen mit sem foglal magában; sőt ellenkezőleg a szolga visszaküldetik urához. *) hogy ismét vehettek, micsoda kedvességtek vagyon ezért Istennél ? Mert a bűnösök is a bűnösöknek adnak kölcsönt, hogy hasonlót vegyenek. Annakokdért jól tegyetek és kölcsönt adjatok, semmit abból nem várván, és a ti jutalmatok sok leszena Luk. 6 : 34, 35. Ámde a társadalmi, bírói, törvényhozói oldal mellőzve van. Az örökségek a zsidóknál a megholt fijai között egyenlően osztattak el, azon megszorítással, miszerint a legidösb fiu két részt kapott. E szokás gyakran a legnehezebbekké tette az osztozásokat és leginkább viszálkodásokat támasztott. Azonban oly nagy volt Jézus bölcs szilárdsága: magát társadalmi kérdésekbe nem elegyíteni, hivatalos eljárásokat nem bitorolni (usurper) sőt még választott biróul (arbitre) is fel nem lépni, hogy, tanítványai közül egy a sokaság közepette igy szólván : „Mester! mond meg az én atyámfiának, hogy ossza meg velem az örökséget0 erre monda neki; Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá. Luk. 12 : 13, 14. *) Azon mód, melylyel az evangyéliom a rabszolgaság felett nyilatkozik, nagy figyelemre méltó, „Minden ember, mond sz. Pál, a mely hivatalba (állapotba) hivatott, abban maradjon. Szolgai állapotban hivattattál-e" azaz lettél-e keresztyén? „ne gondolj vele.'1 Mert a ki az Úrban hivatott (lett keresztyén) szolgai állapotban lévén, az Urnák szabadosa. . . Minden ember a mibe hivatott, abban maradjon meg Isten előtt1 1 1. Kor. 7 : 20, 21, 22, 24. Es igy, az evangyéliom a rabszolgának helyzetéhezi maga elszánást (de se resigner) ajánl, és nem engedi meg, hogy az ember a keresztyéni egyenlőséggel helyzetén felüli maga felemelésére vissza éljen: „a kiknek jámbor (keresztyén) uraik vágynák, azokat meg ne utálják ez okból, hogy atyafiak (keresztyének) 1. Tim. 6: 2. és sz. Pál a Filemon felhatalmazása nélkül nem akarja visszatartani Onesimus rabszolgát: ,,a te akaratod nélkül mond ő, semmit sem akar ék cselekedni" Fii. 14. A szolga kötelességei a legténylegesebb módon meg vágynák határozva: „Ti szolgák engedelmesek legyetek azoknak, a kik ti nektek uraitok test szerint, félelemmel és rettegéssel, a ti szíveteknek együgyűség év el, mint a Krisztusnak. Nem szem előtt szolgálván, mint a kik embereknek akarnak kedveskedni, hanem mint Krisztusnak szolgái, szivetek szerint cselekedvén az Istennek akaratját. Jó akarattal szolgálván, mint az Úrnak és nem embereknek" Eféz. 6 : 5—1. Kol. 3 : 22, 23. „A szolgák ... az ö uraiknak engedelmesek legyenek, hogy mindenekben azoknak kedvesek legyenek, ne legyenek beszéddel ellenkezők, semmiben meg nem csalván őket, hanem mindenben jó hívséget mutatván" Tit. 2: 9, 10. Sőt az evangyéliom követe li, hogy ezen tisztelet, ezen engedelmesség bebizonyitassék: csak Mi a politikai rendet illeti: a keresztyén vallás oly időben állott elő, midőn a kormányzás egyedüli formája zsarnokság volt, midőn az európai aristokraták, a keleti kasztok, ezen különös arisztokracia, egy fő kényúr alá hajtva a legkegyetlenebbül nehezültek az alárendelt osztályokra. Az evangyéliom elfogadja e kormányzást ugy a mint van, azt törvényesnek nyilvánítja egyedül a megmutatott pénzen lévő kép látásánál, és Tiberiusok és Nérók kortársa lévén ugy látszik, nem akarta észrevenni, hogy a föld urai szörnyek. *) a jóknak és mérsékleteseknekaz urak közöl, „hanem a keményeknek is." 1. Pét. 2. 18. Tehát a szabadság ki van gúnyolva, vagy hiányzik a szolgaság iránti könyörület ? Épen nem. Egy részről szent Pál a szolgához igy szól: „ha szabadossá lehetsz" mikor belépsz az egyházba „inkább élj azzalu 1. Kor. 7. 21. Más részről az uraknak szolgáik iránti kötelességeik szint oly erősen ki vannak szabva: Ti urak ugyanazonokot cselekedjétek ő velek, elhagyván a fenyegetéseket" Eféz. 6: 9. „igazsággal és egyenlőséggel legyetek a ti szolgáitokhoz." Kol. 4: 1. Miért fogadja el tehát mégis az evangyéliom a régiség ezen nagy és siralmas társadalmi tényét ? Szent Pál erről minket felvilágosit: „Az iga alatt lévő szolgák az ö uraikhoz minden tisztességgel legyenek, hogy az Istennek neve és tudománya ne káromoltassék" 11 Tim. 6 : 1. és a szolgáknak ajánlott erények azon indokkal támogattatnak, hogy a mi megtartó Istenünknek tudományát ékesítsék mindenekben." Tit. 2: 10. Ezen megnyugvásra és kegyeletre kötelező tanításokhoz a leghathatósabb enyhítőt köti, mely a közelebb vagy távolabb eső jövőben elmaradhatlanul megvalósul, a szerint a mint az emberek inkább vagy kevésbé akarnak keresztyének lenni, t. i. a Krisztus egyházában és Istennek ítélete előtt a szolgának és úrnak teljes és tökéletes egyenlőségét: A ki az úrban hivatott szolgai állapotban lévén és tanítványa az evangyéíiomnak „azúrnak szabadosa< l 1, Kor. 7: 22. Következéskép Onesimus szolga a pogányok nagy apostolának testvére ; „te pedig öt azaz én szivemet befogadjad," irja ő Filemonnak, Fii. 12—.16. „Mindnyájan Istennek fiai vagytok a Jézus Krisztusban való hit által. Nincsen sehol szolga sem szabados Gal. 3 : 26 — 28. „Mindenek a mi jót cselekedtek, annak jutalmát veszik az úrtól, akár szolga leyyen akar szabados ; a szolgák birtokosaihoz igy szól: „a ti uratok is menyben vagyon, és nincsen annál személy-válogatás'1 Eféz, 8: 8, és az egyenlőségnek ezen uj elemei feltalálhatók a „Jelenések könyve" allegóriái között is. Jel. 6: 15. 13: 16. 19: 18. *) Krisztus elfogadja a tényleges kormányt (le goavernement de fait) és hogy a kérdést a tények terén hagyja s elkerülje annak jogi térre vitelét, határozottan 63*
