Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-08-06 / 32. szám
volt az anyának. Az atyai jog határai és terjedelme felett az evangyéliom hallgat. *) A keresztyén vallás a tulajdoni jogot a legiszonyatosb módon szabályozva találta az adóssági és örökösödési viszonyok között. Az evangyéliom nem lebbenti föl a hamut, mely a tüzet födi, és veszi a dolgot ugy a mint van. **) teletes mindenek között a házasság és a fertelmesség nélkül való ágyasház" Zsid. 13: 4. E szerint az evangyéliom a házasság iránti tiszteletet mindeneknek, különösen pedig a nőtleneknek megparancsolván, a többnejüségről hallgat. *) Az Efez. 6: 1—2 ez van mondva: „Ti magzatok engedelmesek legyetek az Úrban a ti szüleiteknek, mert ez az igaz" Kol. 3 : 20. a tizparancs e szabálya pedig : „tiszteljed atyádatu ezen megjegyzéssel van idézve „mely első parancsolat az Ígérettel egyetemben: hogy jól legyen neked dolgod és hosszú életű légy e földön.1 1 A családatyákhoz igy szól: „Ti atyák ne ingereljétek haragra a ti magzataitokat, hogy kétségbe ne essenek, hanem neveljétek őket a tudományban és az Ur beszédének intésében" Efez. 6: 4. Kol. 3: 21. Gyermekeik büntethetési joga közvetve el van ismerve: „kicsoda oly fiu, kit az atya meg nem dorgál(franc, ne chatie point. gör. eredetiben : « naideuei; Tremell. non castiget; tehát a magyar forditás gyenge) Zsid. 12: 7. Ezen szövegekben egyedül az atyai gyöngédség és fiúi kötelmekről van szó s maga a nevelés is csupán az eszély s szelídség tanácsainak és kegyeleti szellemnek nem pedig fegyelmi szabályoknak van alárendelve. **) A javak szerfelett egyenlőtlen felosztása az ó korban általános volt, nem véve ki Júdeát sem. A gonosz gazdag és Lázárróli parabola, mely mint minden más ily neműek a kor szokásaiból vétettek, annak egy iszonyú képét mutatja fel, - egy részről a roppant gazdagságot, mely „öltözik vala bársonyba és bíborba és minden napon vigan lakik vala" más részről pedig annak háza előtt a rendkivüli Ínséget, kisérve rendes társától a nyomortól, betegségtől, a ki annyit sem kap, hogy „meg elégedhessék a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztalárólLuk. 16, 19—21. E nagy gazdagságok, mint mindig, veszélyes akadályai voltak a kegyelet emelkedésének és a vallásos nagy elhivatásoknak. Krisztus igy szól: „Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megyen be a menyországba1 1 azaz nehezen lehet tanítványom, nehezen követheti az én tanításomat; és hogy nagyobb erőt adjon ezen megjegyzésnek, egy közmondati kifejezést használ: „Könnyebb a tevének áltál menni a tő fokán , hogy nem a gazdagnak Isten országába menni" Mát. 19: 23, 24. Márk. 10: 24, 25. Luk. 18: 24, 25. A mi a kereset-módot illeti, a felett a legvilágosabb tétel nyilvánul: „íme a munkásoknak bérek, kik a ti tartományitokat megaratták, melyet csalárdsággal megtartottatok, kiált; és azoknak kiáltásokt A keresztyén vallás oly idó'ben jelent meg, midó'n egyéni szabadság nem létezett; szolgaság volt ekkor, a legrémitőbb s legkülönbféle alakokban, egyedüli alapja a társaságnak, és a legnagyobb elmék, a legnemesebb és legfedhetetlenebb lelkek sem tették föl, hogy annak más alapja lehetne. A gladiátorok és foglyok alacsony szolgait kik arattak, a seregek urának füleibe bement" Jak. 5 : 4. A gazdagság hiábavalóságára nézve ez mondatik : „Ne gyűjtsetek kincset e földön, hol a rozsda és a moly megemészti" Mát. 6: 19. „Mit használ valakinek, ha mind a viláaot megnyeri is, ha az ö lelke megbüntettetik ?" Mát. 16: 26. „ha az ö lelkét elveszti1 1 Mát. 8: 36. Luk. 9 : 25. „Jaj nektek gazdagok, mert elveszitek1 1 most „a ti vigasztalástokat " Luk. 6 : 24: „A pénznek (gazdagságnak) szerelme" ugy van felmutatva mint „minden gonoszságnak gyökere" \. Tim. 6 : 10. a bőven alamizsnálkodás mint az Isten széretetének próbája s mint egyedüli eszköz a veszendő kincseknek igazi értéket adhatni: „A kinek vagyon e világi gazdasága, és látandja az ö atyafiát valami nélkül szűkölködni, és bézárandja az ö szivét az előtt, mi módon marad meg az Istennek szerelme abbanH 1. Ján. 3 : 17. „Azoknak, a kik gazdagok e világon, megmondjad, hogy gazdagok legyenek jócselekedetekben, hogy mintegy kincset szerezzenek magoknak jövendőre való fundamentomotu 1. Tim. 6: 17, 18, 19. „menyországban elfogyhatatlan kincsetl ( Luk. 12: 33. Hanem (itt) csupán az erkölcsi pont van tárgyalva. A fizetni nem képes adósokkali bánás nem kevésbé iszonyú volt a zsidóknál, mint a pogány népek között, bár Mózes, törvényeiben erre nézve, századával összeférő minden enyhítést megtett is. 3. Móz. 25: 35 — 43. A gazdagság utáni erős vágy régtől fogva áthágta ezen korlátokat és rosz bánási jogot bitorolt, mint azt a próféták nekik szemökre hányják. Amós gyalázza a gazdagok utálatos számításait, kik jelentéktelen kölcsön miatt testvéreiket szolgákká teszik : „A szegé7iyeket pénzünkön rabjainkká tesszük, és a szűkölködőket egy öltő saruval11 Amós 8 : 6. 2: 6. „Ezt mondja az izraelnek Ura Istene: meg rútítottátok az én nevemet és ki-ki mind az ő szolgáját visszahozza, és ki-ki az ő szolgáló leányát, kiket az Ő akaratjuk szerint szabadosokká tettetek vala (a törvény értelmében 5. Móz. 15 : 12.) „és igába vetettétek őket." Jer. 34: 16. Az evangyéliom idejében az adóst ellehetett adni, mint rabszolgát: „Mikor az meg nem. fizethetné, parancsolá annak ura, hogy eladnák azt és feleségét és gyermekeit és mindenét a mije vala, hoqy az adósság meglenne" Mát. 18 : 25. ki volt téve a kegyetlenség minden nemeinek, Mát. 18: 28. ,,tömlöcbe vettetett." 30. vers: és durva börtönőrök örizetére bízatott, 34. v. „mig nem mind megadná a mivel tartoznékEzen kegyetlen szokások mellett a kölcsönözési nagylelkűség erősen ajánltalik: „A ki kölcsönt kér tőled, meg ne vessed.1 - Mát* 5, 42. „Ha azoknak adtok kölcsönt, a kikről gondoljátok,
