Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-23 / 30. szám

próféták épen azon hamis prófétákat értik az ebek alatt: kik hivatásukról megfeledkezve minden egyébre kiterjesztik figyelmöket csak épen a vallásra nem. Jtt véget is lehetne vetni e feleselésnek, mert úgy hiszem, az eddigiek már eléggé kimutatták: ki légyen ő, s hol vagyon hazája? Azonban a t. cikkiró gyanúsításait még sem lehet hallgatással mellőzni. Mint minden nyugtalan lelkű, úgy ő is mindenütt, rémeket, mindenütt ellenségeket Iát. — Majd egy káplánban, majd egy majd más lelkészben — ki titokban jár Cservenkára, mintha tőle rettegne — látja ellenségeit, s igéri, hogy majd néhány papokra rápirit amúgy istenesen. — Csak ki vele a rápirításokkal t. Elpárologtató ! de ne puszta gyanúsításokkal lépjen ki, mint a rosz lelkiismeretű szokott, hanem tényekkel mint becsületes ember szokott. Addig is azonban bátorkodunk azon észrevételt tenni, hogy — tudtunkkal — ön bajának oka senki más, mint ön maga, — ön sértegető és piszkolódó természete. — Avagy oly rég volt-e, hogy egy gondnokságot viselt hallgatóját a paplakon össze huncfutolt, ki aztán önnek e tisztes cimet visszamondta ? s kétségkívül még fris emlékezetben lehet előtte az, hogy midőn azon embert a szolgabíró előtt bevádolta, mi válaszszal bocsájtatott el.— Avvagy oly rég volt-e, hogy ön saját egyházában egy legelső családhoz tartozó leányt megkért, s midőn vele már ki volt hirdetve, egyszerre, minden ok nélkül ott íiagyta, még pedig ugy, hogy-e visszalépését még csak tudtára sem adatta, mit nálunk még a parasztok sem szoktak tenni?! Avvagy oly rég volt-e. hogy ön néhány hallgatójával a megye kormányzatához ment, azon követeléssel, hogy ne azt nevezze ki bírónak, ki legtöbb szavazatot kapoti, mert az önnek nem barátja, hanem azt, ki legkevesebb szavazatot kapott, mert az önnek nagy barátja?! s kétségkívül még friss emlékezetében lehet, hogy mi válaszszal bocsájtatott el. — Avvagy oly rég volt-e, hogy az esperes egy szelíd levélben eszélyesebb magaviseletre intette hallgatói irányában, s ön e levélre gorombául mert válaszolni ?! Ezek, s ezekhez hasonló eszélytelen tettei azon lándzsák, dárdák és fustélyok, melyek ellene vannak szegezve, s ezekben keresse ön a maga Júdásait és Pilátusait, s mint minden bajának, ugy annak is okát, hogy fényes fogadtatása után (?) oly hamar már is tiszteletőrséget kellett éjjel az egyház költségén a paplak előtt felállítani, talán hogy háboritlanul dolgozhasson a magas röptű prédikációkon, melyeket a művelt cservenkai pnblikum előtt elmond, s melyeket nem a szuette gerendából feszit ki, mint a többi lelkészek. A t. Elpárologtató többi sületlenségeire és handabandáira, Vörösmarty szavaival el lehetvén mondani, hogy azoknak „hallására a természet tótágast áll," — nem tartjuk azokat érdemesnek tüzetes cáfolatra; s azért röviden csak még néhány észrevétel. T. Sch. úr irja: „három templomban voltam jelen, mikor a lelkész isteni tiszteletet tartott, csak kétlöben nem voltam még, de a lelkész már maga is panaszol kodott a nép vallásosság iránt nyilvánuló közönöss é g e 1 1 e n." Azt tudjuk, hogy a t. cikkiró Torzsán volt egyszer búcsú alkalmával templomban; — mely egy vasárnapon évenként csakugyan az asszonyi székek meglehetősen üresek, — de kérjük, nevezze meg névszerint, hol volt még ezenkívül két templomban jelen ? Miután ezenkívül csak négy német egyház van, s ezeknek lelkészei semmit sem tudnak arról, hogy ön templomaikban lett volna: — mire való ez a mystificatio és valódi szemtelen hazugság ? Mondja meg maga, hogy ön logikája és cimezési szerint, minő címre volna érdemes ily mystificatio ? ! Hát azt mikép mondhatja ön, hogy a lelkészek panaszkodnak a nép közönyössége ellen, holott ön lelkészekkel soha nem szokott összejönni ? ! A t. cikkiró első cikkében azt irja: „hogy a németeknél nincs köznaponkint bibliamagyarázat, ezért közönyös a nép; s ennek elhárítása végett célszerű eszköznek vélné, hogy a főtiszteletü superintendentia szigorúan meghagyná a lelkészeknek, hogy köznaponkint bibliát magyarázzana k,u — második cikkében, t. i. Elpárologtatásában pedig a 8-ik pont alatt ezt irja: „a mely lelkészek erre nézve parancsolatot várnak, s tovább nem mennek, mint a kánon rendeli, azok a lelkészi hivatalt kenyérkereseti forrásnak tekinti k." — Valóban ily éles logika ellenében minden érvek megtompulnak! — S nem vette-e észre a t. cikkiró, hogy logikája, és abból vont következtetése szerént, a dunamelléki superintendentiában a püspöktől és esperesektől kezdve minden lelkészek, hivatalukat kenyérkereseti forrásnak tekintik, mert ezen superintendentiában a köznapi biblia magyarázatra nézve — tudtunkkal — egy lelkész sem megy tovább, mint a kánon rendeli. — Valóban kíváncsiak vagyunk rá, hogy a nagy tudományu és bölcseségü úr, mikép fogja ez érvet elpárologtatni ? Nem oly formán-e, mint most, midőn észrevette, hogy a tanitók cikkéért megharagudtak, — privátim azt mondja és izengeti nekik, hogy midőn cikkeiben azt irta, hogy a német tanitók nem képesek az uj tanrendszer szerint tanítani, a tanitók alatt nem a tanítókat, hanom a praeceptorokat értette; mely logika szerint tehát azt is lehetne mondani: ha valaki Schilling úr felett roszat mond, a Schilling alatt nem Schillinget, hanem rectorát értette. — Azonban ha oly nagy kedve van t. Sch. úrnak ujitani és reformálni, — miért nem kezdi el a reformátiót önmagán és egyházában? vallja meg, nem nagyobb hatása lett volna-e első fellépésének, ha a helyett hogy azt irta: igy kellene lenni, már