Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-23 / 30. szám

tényeket mutathatott volna fel, s igy szólhatott volna: Cservenkán már igy van?! s egy oly férfiúnak, ki oly nagyon vágyakozik a vezéri szerepre, okvetlenül már azon tény felmutatásával kellett volna fellépni, hogy ő a reformatíót önmagán már elkezdette. — Olvassa meg csak ön Luther és Calvin történetét; ők nem függesztették fel reformatiójokat attól, hogy más lelkészek fognak-e reformálni, — hanem kezdették a reformátiót önmagukon és egyházaikban; s midőn tényeket, s nagyszerű eredményeket tudtak felmutatni, követték őket mások is. — Oly reformárorok, kik másoktól függesztik fel reformátor: működésűket, nem egyebek, mint felfujt nyegle szájhősök, s bitorlói Luther és Calvin nagy szellemének. A t. Elpárologtató irja :„hogy ő katedrából szokta a korcsmázást megtilt a n i." No ez már igen derék ! ez ismét uj felfedezés, hogy mikép kell a népet a korcsmától elszoktatni. S mily szép dolog, hogy a nagy tudományu és bölcseségü felfedező, e felfedezésé )ől nem csinái titkot, hanem nyilvánosságra hozza, hogy közjóra világoljon ! Csak az kár, hogy elhallgatta, — mert felette érdekes volna tudni, — hogy a lopást, paráznaságot is megszokta-e a katedrából tiltani, hogy oly sok törvénytelen gyermekek ne jöjjenek világra Cservenkán, mint mennyien saját előadása szerint, ott évenként születni szoktak !!! Nálunk ez igy szokás : a községi elöljáróság a lelkésztől megkérdezi, hogy nincs-e ellene kifogása, hogy valamely vasárnap zenével összekötött mulatság tartassék; ha a lelkésznek kifogása nincs, a mulatság megtartatik, — ha pedig kifogása van, nem tartatik meg. Ezt teszi az: ,,a lelkészek befolyásává 1/' — mi sehogysem akar beférni a t. Elpárologtató capitoliumába, s mely kifejezést egy gymnasialis osztályú gyermek is, nagy fejtörés nélkül könnyen megérthet; pedig ki a bölcseség oly nagy füstjével lép fel, mint az Elpárologtató, ki mint maga irja, még csak 26 éves, s már is vezéri szerepre vágyakozik. — ki alig tud egy pontot leirni, az öndiesőités pávatollai nélkül ily embernek kár e pávatollak alatt a pulykalábakat oly hamar kimutatni. S most végül megsugjuk-e önnek, mi a közvélemény Bácskában és Baranyában ön cikke és hívatlan fellépése felől: meghallhatta volna ön legközelebbi egyházmegyei gyűlés alkalmával, úgy a baranyai, mint a bácskai lelkész uraktól,, kik közt ott volt ám tiszt, ipa ura is, de hát ön, oda nem méltóztatott magát megalázni; — ha pedig óhajtja tudni, hogy másutt is mi önről a közvélemény, szabad legyen egy messzevidéki főesperes úrnak, — egy bácskai lelkészhez irt leveléből e következő sorokat ide jegyezni: Schillinggel történt összekoccanástok ismeretes előttem. Az ily dolgokat csak fájlalni tudom! Kiben emberi érzés, nemes gondolkozás, s az átlátott baj orvoslására- szilárd elhatározás honol: nem igy tesz, hanem az illetőkkel gyöngéd érintkezés útján működik. Mi dicsőség, mi haszon van abban a közügyrenézve, hogy egyik a másikat a világ előtt kíméletlenül meghurcolja, megtépi, hogy szeretetlen indulatja kiöntése teréül a nyilvános lapokat h'asználja! — No de hadd ficánkolja ki magát a szilajkodó, — majd .<

l Többen. TÁRCA. ŐSZINTE SZÓ A MOLDVA-OLÁHORSZÁGI MISSIO ÜGYÉBEN. Midőn lapunk mult számában a moldva-oláhországi missio zsinatáról szóló jegyzőkönyvet közlöttük, tettük azt azon tapasztalatból merített meggyőződésből, hogy minden balllépésnél a káros következmények nagyrészét okvetlen elhárítottnak mondhatjuk, ha a történteket ideje—korán egész mivoltuk szerint megismertetvén, elejét veszszük a roszakaratu konkolyhintésnek. Midőn néhány évvel ezelőtt tiszt. Czelder Márton testvérünk a Moldva-Oláhországban elszórtan és minden vallási vigasz nélkül elhagyatva élő hitrokonink fölkeresésére indult, a két magyar haza protestáns hívei lelkesedéssel és munkás részvéttel siettek segítségére lenni a hitbuzgó zarándoknak, s ez tette lehetségessé Czelder testvérünknek, hogy tövises bár, de Isten dicsőségére vállalt pályáján maiglan is a siker biztató örömével haladhatott. Czelder ritka buzgalommal folytatott utánjárásának és fáradhatatlan apostolkodásának sikerült több helyt összegyűjteni az elszéledt nyájat, és a két magyar haza hitbuzgó hívei közt gyűjtött siklusokból itt templomot, ott imaházat^ ott iskolát építtetvén, több községet alkotott, melyek jövendőben is az elszórt hívek hitéletének mindannyi focusaiul szolgálván, több ezer magyar embert és azoknak ivadékait meg fogják tartani felekezetünk és nemzetiségünknek.—E nagy nélkülözések és szenvedések közt kivívott eredmények Czelder testvérünket egyházunk első bajnokai közé sorozzák, és bízunk a jó Isten ke-