Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-23 / 30. szám

Elnézve attól, hogy az ingerült hang azt látszik mutatni, mintha fentebbi állitásunk oly hatással lett volna t. Sch. úrra, mint az egyszeri molnárra, ki nagypénteken Krisztus kínszenvedéseit ábrázolván, ritka türelemmel szenvedte az összegyűlt sokaságtól a csúfolást, taszigáláat, ütést, verést, mig valaki őt lisztlopónak nevezven, e szóra türelmét vesztette, s irtóztató szidalmakra fakadt; — elnézve attól, hogy e szavak, hazugság, rágalom, csak oly ráfogásokra alkalmazhatók, melyek az ember személyét, becsületét közvetlenül érdeklik, például, ha valakiről mondatik, hogy részeges, tolvaj stb. s oly közlésről, hogy valamely egyháznak egy harmad része a templomba nem megy, azt mondani: ez szemtelen rágalom, gyalázatos hazugság, — épen olyan, mintha valaki közölné, miszerint ugy hallotta, hogy valamely vidéki színház nem igen látogattatik, s erre valamely szinész azt mondaná: ez szemtelen rágalom, gyalázatos hazugság; ily közlésről Iegroszabb esetben azt lehetne mondani, miszerint valaki a közlőt felültette, minél fogva közlése hibás értesülésen alapul; — elnézve ezektől kérdezni bátorkodunk a t. Elpárologtatótól: gyengébb alapon nyugszík-e azon állitásunk: „hogy Cserve n k á 11 a gyülekezetnek egy harmad részt a templomnak feléje sem m e

8 JtU

~ mint önnek azon állítása: „hogy a mi hallgatóink rosz templomba járók, s hogy valamely egyházban (melyet megnevezni nem mer) egy vasárnap öten voltak templom b a n ?4

<

stb. Ön állítása, mint maga írja, egy szemtanú előadásán alapul, — mi állitásunk pedig sok fül- és szemtanú előadásán alapul. Hát önnek azon állitása hány fül vagy szemtanú előadásán alapul: „hogy hallgatóink azért nem járnak templomba, mert a lelkészektől oly prédicatiókat hallanak a szószékből elolvastatni,, melyet már sokszor hallottak?!" Ezen állításának csak akkor volna némi alapja, ha ön minden német egyház templomában nem egyszer, hanem többször lett volna, és önmaga saját füleivel hallotta volna a papokat rövid idő közönkint predicatíóikat repetálni, — még pedig olvasva repetálni ? — vagy ha a nép ily panasszal a tractuale consistorium eleibe járult volna. És ha ön ily közlésre, mely csak hallomáson alapul ugyan, de sokkal biztosabb hallomáson, mint önnek egy szemtanuja utáni közlései, — mert azt jól tudja ön is, hogy a németek a szomszéd helyekre egymást gyakran megszokták látogatni, és midőn hallgatóink Cservenkáról hazajöttek, hoztak önről mindég oly híreket, melyek télen minden összejövetelekben a mulatság tárgyát képezték, s melyek szájról-szájra tovább terjedve, a lelkészekhez is eljutottak,— ily úton, azon időtől fogva, mióta ön Cservenkán lelkészi működését elkezdette, minden szomszéd egyházakban közönségesen el volt azon hir terjedve, hogy ön a szószéken személyes-* kedni szokott,s a cservenkaiak épen azért nem járnak templomba, — mely hir, hogy csakugyan létezett, és nem légből kapott, azóta azon tényben is megerősítést nyer, mert önnek cservenkai hallgatói, számos aláírásokkal ellátott folyamodványukban a tractuale consistoriumnak többek közt ön ellen e panaszt is beadták; s megerősítést nyer ujabban azon tényben is, hogy a legközelebbi pünköst ünnepén ön hallgf&tói közül nagy számmal más szomszéd egyházakba mentek úrvacsorázni; s midőn ön, egy ily nem egészen légből kapott közlésre azt mondja: „e z szemtelen rágalom, gyalázatos hazug s á g," akkor mi cimre érdemes ön, ki egy semmi módon be nem bizonyítható, s épen azért teljesen alaptalan és légből kapott kisebbítést és gyalázást közöl mint tényt a nérnet lelkészekről ?! avagy nem t u d j a-e ön, hogy a kihivottnak és sértett félnek mindig több joga van, mint a kihívónak és sértést kezdő félnek? Nem tudja-e a közpéldabeszédet: milyen az adj Isten, — olyan a fogadj Isten — s ki másoknak a tisztességes címeket könnyen osztogatja, az készen lehet rá, hogy e címeket uzsorástól kapja vissza. E vitában pedig Ön a kihívó és sértést kezdő fél; és midőn ön azzal kisebbítette és gyalázta a lelkészeket, hogy ők oly predicátiókat olvasva repetáinak, melyeket a nép már könyvnélkül tud, — mi nem mondtuk-e közléséről: „ez szemtelen rágalom, gyalázatos hazugság"! pedig ez már oly kisebbités, mely az ember személyét közvetlenül érdekli, s midőn ön azt irta, hogy a német egyházakban vasárnaponként űri sen állnak a templomok, mi csak azt mondtuk, hogy önt valaki felültette, s egyúttal közöltük önről, sok fül- és szemtanú után épen azt , mit ön egy szemtanú után közlött a többi lelkészekről. — Es ha ön, mint kihívó, és sértést kezdő fél, a kihivottaknak hasonló válaszára azt meri mondani, ez szemtelen rágalom, gyalázatos hazugság: — avagy a kihívott és sértett félnek nem volna-e joga önnek ezen címeket superlativus gradusban arca közé dobni? nem volna-e joga önre alkalmazni az ismert mese e szavait: bis mori?! Azonban mi, mint kihívott fél is, e piszkolódásokban nem akarjuk önt követni, — s a t. közönség ítéletére bízzuk, hogy egy mivelt ember, ki az igazság érzetétől át van hatva, szokott-e ily hangon irni és beszélni: „ez szemtelen rágalom, gyalázatos h a z u g s á g," — minő hangot t. Sch. úr használ ? — Valóban, ki ily hangon szokott irni, annak méltó oka lehet rá, hogy másokat arra utasítson, hogy tőle stílust tanuljanak ! Ezekből könnyen átláthatja a t. cikkíró azt is, miszerint kár volt neki azon nevetséges fáradságot venni, hogy concordantiákból kikeresse azon helyeket, melyek a papokat keménységre intik, mely idézetekben, az Üstököst is ide ertve, különösen sok baja van az ebekkel (talán valami lelki rokonság ?) észre nem véve, hogy a