Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-23 / 30. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI KOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: Alipótés szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DM : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. TISCHENDORF CONST ANTIN. (Folytatás.) A tudomány mesterei érdeklődtek Tischendorf munkálkodása iránt, s a kit férfiak, mint Letronne, Gruizot, Mignet, Humboldt Sándor szeretetteljes bátorításokkal elhalmoztak, IX. Piusnál is hasonló fogadtatásban részesülendő. „Olvastam — irja neki Humboldt Sándor — legújabb munkáját épen oly nagy örömmel, mint csodálkozással; ön tudja menynyire csodálom gazdag pályájának munkásságát." IX. Pius csaknem ugyanazon kifejezéssel irja neki: ,,Quis possetimmanem laborem tuum satis admirari?" Nem fejtegethetem itt részletesen azon csodaszeri! munkásságot, melynek a párisi utazás csak előjátéka volt. Egész kötetet kellene irnom, hogy elbeszéljem a nyomozásokat, melyeket Tischendorf az Utrechti, Londoni, Cambridge-i és Oxfordi könyvtárakban tett, hogy előadjam munkálkodását Bernben a hires de Wette pártfogása alatt, fölfedezéseit a Carpentrasi kéziratokban, hogy leírjam az eredmény dús éveket, melyeket töltött a Római, Nápolyi és Florenzi könyvtáraknak kincsei közt. Csak egy nevezetes episodot akarok idézni utazásaiból. Tischendorf 1846 érkezett meg Rómába, és ámbár ajánlva János, szász királyi herceg által Mai és Mezzofante bibornokoknak, Gruizot által gróf Latour Maubourg francia nagykövetnek, Affre, párisi érsek által magának a pápának, mégis eleintén nagy nehezen jutott hozzá, hogy bizonyos bibliai'kéziratok, mint hármas zár alatt őrzött vaticani kincsek, vele közöltessenek. Lambruschini bibornok a legmagasabb helyről jött kérelmek irányában hajthatatlan maradt, és egyedül a pápától lehetett várni az akadályok elelháritását. Végre sikerült Tischendorfnak a pápa elibe bocsáttatni. Ez XVL Gergely volt: a kihallgatás halála előtt néhány hóval történt. „A diplomatiának — irja Tischendorf — közbe kellett lépnie. Guizot úr ajánlatára a francia nagykövet kész volt az ügyet magára vállalni, de megelőztetett Platner szászországi megbízott által, ki az irodalomban is ismeretes Rómáról irt könyvéről. Platner joggal számolhatott hitelére ; még is kevés nap múlva nem igen kedvező újságot hozott nekem: Lambruschini tagadó választ adott azzal a megtoldással, hogy a visszautasítás magától a szent atyától jő. Gróf Latour Maubourg ugyan azt a választ nyerte. „Mindez történt Rómában való tartózkodásom első hetiben. Ez idő alatt minden nap bementem a Vaticanba. A két könyvtárőr, Laureani és Molza praelatusok amindenfelőlről vett ajánlatok folytán minden képzelhető szívességgel fogadtak ; lekötelező viseletök annyira ment, hogy megmutatták nekem a drága kincset, melyet anynyira ohajtottam, a nagybecsű kézirati bibliát, a nélkül azonban, hogy megengedték volna annak más haszonvételét, minthogy külsőleg láthattam. Nem maradt el Lambruschinitől a meghagyás, hogy közöljék velem a Vatican minden kéziratait, egyedül a biblia kézirata kivételével ; Lambruschini pedig nem -csupán államminiszter, hanem a Yaticannak főhivatalnoka vagy könyvtárnoka is volt. „Néhány héttel később audienciát nyertem XVI. Gergelynél. Midőn Lambruschini tudtomul adta, hogy a szent atya elfogad, világosan kikötötte, s e kikötést a szász megbízottal is tudatta, hogy a biblia kéziratáról szót se szóljunk. Miután a római udvar illemtörvénye szerint kalapjainkat és kesztyűinket az előszobában leraktuk, Platner még kardját is, bevezettek bennünket ő Szentsége külön szobájába. A pápa fenállva fogadott bennünket és állva maradt az egész háromnegyed óráig tartott látogatás alatt Átadtam neki Affre érsek úr levelét: ő elolvasta fenszóval. „Ajánlottam aztán neki a Vulgata szövege szerint általam eszközölt uj Testamentom kiadását,megjegyez-^* m