Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-16 / 29. szám

sok franciából, tanulmányok a strassburgi székes egyház és a középkori flagellausokról Alsáci irók szerint, néhány philologiai és exegetikai értekezés az evangoliuraokról, ezek vették igénybe munkásságát e próbaévekben. E külömböző foglalatosságok közepett azonban egy eszme ragadta meg és lett lassanként törekvéseinek egyetlen célja. Az uj szövetség görög szövegében a tudósok Ben11 ey Richárd és Lachmann Károly dolgozatai után is még sok bizonytalant találtak. Bentley Richárd 1820-ban a szentiratoknak oly tudományos kiadását hirdette, melyben a szöveg a legrégibb kéziratok után lenne megállapítva, de megdöbbenve az oly vállalattal járó veszedelmek előtt meghátrált; csak egy rész, egy gyönge mutatványa a roppant munkának látott napvilágot. 1831-ben a hires német philologus Lachmann Károly fölvette a munkát, melyet az angol philologus abban hagyott, és kiadta az uj szövetséget kis kiadásban az uj módszer elvei szerint,^ bevallván, hogy az csupán próba, és hogy még sok vizsgálatot kell tennie, mielőtt sikerülhetne neki egy végleges kiadást eszközölni, véglegest legalább a lehetőség korlátai közt, azaz mely igazolva legyen a jelenleg ismert kéziratok egybevetése által. Első buzgalmában meg merte ígérni, hogy e kiadást kiviszi. Azonban csakhamar ingadozni kezdett: a sok teendő utazás! a kéziratok fölkeresése Európa egyik végétől a másikig ! a vállalat vonzó volt reá nézve, de egyúttal elriasztó is. Mint tanár, iró, számtalan munkával elhalmozva, valahányszor emlékeztették az 1831-ben tett Ígéretére, fájdalommal elkiáltotta magát: üsak időm volna! Csak időm! E kiadás első kötete, de csak is az, jelent meg 1842. Epen az időben, midőn Lachmann Károly panaszkodott, hogy nem fekhetik neki egészen e roppant munkának, akkor határozta el magát Tischendorf, hogy ő annak életét szentelendi. O még fiatal volt, előtte egy hosszú jövendő, s egyéb munkáit, melyek csak bizonytalan kísérletei voltak egy útját kereső szellemnek, bátran abbanhagyhatta, miután pályafutásának célját megtalálta, Csak egynek volt híjában, a nervusrerum gerendarum hiányzott nála egészen. A szász kormányhoz e tekintetben intézett első kérelmei meg nem hallgattattak. Végre Falkenstein Pál, Lipcse polgármesterének közbenjárására a cultus miniszter 200 tallér segélypénzt rendelt számára. Ez összeg nagyon is csekély volt; de se baj! ki a tudományt szereti, s annak apostola akar lenni, el tud kenyeren s vizén is élni, s ha utazni kell, botot vesz a kezébe s így utazik. Tischendorf meglátogattaNémetország könyvtárait és kétévi vizsgálatok s lelkiismeretes egybevetések után világ elébe bocsátotta az ujtestamentom első kritikai kiadását, fentartván magának, hogy majdan tágabb körű utazások és vizsgálatok nyomán munkáját tökéletesíteni fogja. Ily tárgyakban legfontosabb az, hogy megállapittassék az alap; s ha egyszer megvan a tudományos keret, önként következik, hogy minden uj felfedezés, annak gazdagítására szolgál. E merész munka megjelent 1841, egy évvel Lachmann első kötetének megjelenése előtt. Ez esemény nagy lármát ütött Németország philologusai és theologusai között. Hogy a hires Lachmann, megelőzve egy ismeretlen által, versenytársa müvét kevés igazsággal méltányolta, azon fájdalom, nem csodálkozhatni. A philologiának megvannak a maga szenvedélyei és Lachmann nem vihetett volna véghez annyinagy dolgot, ha nem oly nagyon tüzes ember. De találkoztak kevésbé gyanús birái is, az evangyeliumi ítészét egyik veteranusa, Schulz Dávid, tanár a Breslaui egyetemen örömriadásra fakadt. „Rég ideje — igy ir egy Jenai gyűjteményben — hogy valami adomány lelkemet ugy főlviditotta volna, mint az, melyet épen egy fiatal tudóstól vettünk, ki tegnap még csaknem ismeretlen, még pedig oly téren, mely tanulmányaim első éveitől fogva nekem oly kedves volt, az evangyeliumi értelmezés és ítészét azon mezején, melyet soha nem szűntem egész szeretettel mívelni." Az öreg mester végezetetil felhijja az újoncot hogy ne csüggedjen. „Ha a kortársak — mondá — csekély figyelemmel vannak iránta, majd a jövő nemzedék fogja tudni méltányolni a munkát és a közelismerés el nem fog maradni. Ily beszédek, hasonló szavazatok által erősitve, már magukban elég szép jutalmul szolgálhattak az irónak; de Tischendorf legszigorúbb bírálójának dicséretét is ki akarta érdemelni. 1830-ban Lachmann a párisi királyi könyvtár bizonyos palimpsesteit *) olyan okmány okul jelölte volt *) Palimpsestus v. codex rescriptusnak mondatik oly codex, melynek tajtkővel lo súrolt régi irása fölibe