Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-16 / 29. szám

PROTESTÁNS . f r r SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint, ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. TISCHENDORF CONSTANTIN. Ausdem heiligen Lande, von Gonstantin Tischendorf I. köt. 8-0. Leipzig 1865 cimü munkának olvasása alkalmat nyújtott S aint-René Taillandier, Franciaország egyik legjelesebb Ítészének szemlét tartani a nevezetes szerző eredményekben dús, tudományos pályája felett, melyből mi a következőket kölcsönözzük: „Tischendorf Constantin úr született Lengenfeldben, Szászországban 1815-ik évi Január 18-án. Atyja thüringai születésü és a hires Hufeland orvos tanítványa méltó volt mesterére tudományánál szintúgy, mint hűségénél fogva ; anyja pedig egészen kötelességének élve ^egy-egy nagyobb kötelességet nem ismert, mint gyermekeit istenfélelemben nevelni." Itt mindjárt látja az ember mily légkörben nevelkedett a leendő hellenista. Lengenfeld gyárváros egyike azon első községeknek, melyek Luther tanát befogadták, s tudva van, mily lendületet adott a reformatió a népnevelésnek Németországon. A lutheri régi város híve maradt e szellemnek; és értelmiségi és erkölcsi segédeszközökben nincs fogyatkozása. Miután T. ott oly tanitók alatt, kiknek neveit ma is szeretettel emliti, elemi, és gymnasiumi tanulmányait 14 éves koráig folytatta, átment a plaueni felsőbb lyceumba és innen a lipcsei egyetemre, hol csakhamar kortársai közt az első helyet foglalta el. 21 éves korában a theologiai szakma által kitűzött pályakérdésben ő volt a nyertes. Egy évvel később egy kötet verset adott ki, mert még nem volt eltökélve, hogy a komoly tudományokra vagy a szép irodalomra adja magát. Májusi v ir á g o k cime az 1831-ben kijött költeménygyűjteménynek, mely azon jó szerencsében része -sült, hogy mig egy felől keményen megrótták, másfelől igen elnéző csodálókra is talált. 1838 a húsvéti ünnepre, mielőtt az egyetemet odahagyta volna, egy latin értekezést irt János evangéliumának 6-ik fejezete felett az úrvacsoráróJ. Ez válasz volt tanárainak felszólitására, egyszersmind egy istenhozzád a viszontlátásig. Szegény és magára hagyatva, része volt a kö nyekkel áztatott kenyérben, melyet Wilhelm Meister szerzője oly szépen megénekelt, de ismerte a lelkesedést is, melyet Goethe a megpróbáltatások fejében az ifuságnak igér. Segédtanítói állomást vállalt nem messze Lipcsétől Gross-Stadtelnbeu és mig annak kötelességeit híven teljesité, másfelől egy regényt dolgozott ki „a fiatal mysticusnő/' melyben a fiatal theologus valláseszméit fejté ki. E regény egy lélek történetét adjí\ s egyúttal a mysticismusnak elméletét, nem azon eszeveszett mysticismusét, mely nem egyéb mint az ész öngyilkolása, hanem a mely épen az észt mint az általánosnak tehetségét vévén alapul, erőlteti azt tárgya utóiérésére. Korunk theologusainak egyik legjelesbike, midőn fennjáró sőt türelmetlen hitét a kritika csapásai alatt elporlani érzé, azt irá, hogy „a mysticismus jó elméletének nagy híjában vagyunk s épen ez elmélet volt az, melyet T. benső küzdelmeinek szorongattatásai között kigondolt. Jó-e ez elmélet? Lesz-e elég ereje elháritani a csapásokat az őszinte lelkektől ? Ne kívánjunk annyit egy újonctól; könyve állította, ez elég. Legyen tana megtámadható vagy nem, minden esetre fenkölt lélekre, tiszta szívre mutat találékony, sokszor mély lélektani elemzésekkel. Más irodalmi és históriai kísérletek, fo 57