Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-09 / 28. szám

lás fele kezetek helyére, mint a törvényen ejtett sérelmet. Ha tehát a főtiszteletü egyházkerület maga részéről is figyelmére méltatja az általam itt elősoroltakat, s jónak látja: azok annak idejében feljegyeztethetnének, a majdan tartandó egyetemes értekezlet tárgyai közé. Kötelességemnek tartom még megemlíteni, miként a mult február hó 1-sö napján Sárospatakon egy szerencsétlen papi diplomájától megfosztatott lelkész ügyében konsistoriumot tartván, azt némely sürgetősebbek elintézése tekintetiböl kisgyülésre alakítók át, s ennek jegyzőkönyve fel lévén itt majd helybenhagyás végett olvasandó, az abban előforduló tárgyak között különös figyelmet érdemei a sárospataki megyei épületek és telkek ügye, melyek a főtiszteletü egyházkerület rendeletéből megvétetvén, használtatásuk s lehető gyümölcsöztetésök tekintetiböl, a főiskolai felügyelő bizottmány lészen véleményét beadandó. Nevezetes tárgy leend még az egyházi vagyonnak egyetemes tűzkárbiztositási ügye is ; erre nézve t. i. a tiszántúli testvér egyházkerülettől érkezett felszólítás hozzánk, melyet a felettei tárgyalás könnyítése végett előlegesen egy küldöttségnek adtunk ki véleményezés tekintetiböl. Sajnálattal teszek még említést az' alsó-borsodi nagytiszteletü esperes Orbán Mihály úr egészségi állapotáról is, mely miatt aligha fogja diszes tisztét folytathatni. Végül pedig róvjuk le a szíves emlékezet utolsó adóját, közkedvességben volt lelkészünk Vitányi József úr irányában is, kit néhány hetek előtt ragadott ki a halál hívei s egyházi hivatala köréből. És most csak az még kérésem a főtiszteletü gyűléshez, miszerint mentsen ki hosszas előadásomért, s bocsássa meg az unalmat, melyet az által netalán szereztem. engedje e mellett ez alkalommal kikérhetnem irántami kegyességét s azon jó indulatát, melyet hanyatló napjaim legdrágább kincséül tekintek. Ne vegye azonban vallásügyeink iránti részvétem megfogyatkozásának, ha épen ezek érdekében buzgóan arra kérem, hogy tekintve mindinkább gyengülő egészségemet, kegyeskedjék jó előre gondoskodni róla, hogy a körülményekhez képest elébb mentethessem fel főgondnoki diszes, de nem kis felelősségű, s az enyimnél mindenesetre már is erösebb vállakat, s ifjabb erőt igénylő hivatalomtól, mint sem az helyt maradásom miatt fogyatkozást szenvedjen. Mindezek után legyen Isten őrködő kegyelme egyházkerületünkkel, az egyetemes magyar protestáns egyházzal, s szeretett kedves hazánkkal!! A HOLLANDI REFORMÁTUS EGYHÁZ. II. Egyházi alkotmány. (Folytatás.) Ezen köziskolákban tehát nem tanituak vallást, Be

m szabad a bibliát olvasni, a honi történelmet a protestantismusra és katholieismusra történhető minden vonatkozás nélkül kell előadni, imádkozni lehet, de nem a Jézus nevében. — A tanitói képezdéknek tagja lehet mindenki, felekezeti külömbeég nélkül, s nem tekintve a helység vallását, tanítója lehet bármiféle vallású, pl. pápista községben református vagy zsidó, vagy megforditva, mert azon tárgyakra nézve, miket a köziskolákban előadnak, a külömböző felekezeted nincsenek külömböző értelemben ; s néhány év előtt az amsterdami kerületi iskolák főfelügyelete egy zsidó kezében volt. Ilyen iskolákkal, az orthodoxusok nem lehettek megelégedve, s 1842 után igyekeztek magániskolákat állítani, magánosok zsebéből, az állam pártfogása nélkül, melyekben a gyermekeket mindenek fölött a felekezet igazhivő tagjaivá növeljék. Azonban nem kevés akadályra bukkantak törekvésökben, bajos volt annyi pénzt összeszedni, s miután ez megvolt, nagyon sok község megtagadta ilyen iskola állítására az engedélyt, s végül, midőn az iskola már létrejött, a nagy tandíj miatt csak a vagyonosabbak gyermekei vehettek részt benne, pedig épen ezen osztály küldi legkevesebb örömmel gyermekeit az orthodoxusok védő szárnyai alá. Az ilyen vallásos-felekezeti iskolák száma, a köziskolákhoz képest, kevés, mint hátrább néhány statistikai adatból meg lehet ítélni. Bajos elhatározni, melyik nemű iskolákban jobb a tanítás, az apróbb felekezetek és a liberálisok egészen ellenkezőleg vélekednek , mint az orthodoxusok. Ezek szerint dogmák és a biblia nélkül a nevelés lehetetlen, a honi történelmet a protestantismusra és katholieismusra vonatkozás nélkül nem lehet előadni. S van is benne igazuk, mert a holland történelem legnagyobbszerü jelenete, a spanyolok elleni háború, e nélkül alig érthető ; de a köziskolában nem lehet a spanyol inquisitio több mint 50,000 szörnyű áldozatának emlékét felújítani, s a katholicismus ezen emberietlen intézményére a mai humánus kor szigorú Ítéletét kimondani, mert a katholikus gyermekek ebben megbotránkozhatnának. Érdekes tárgyat nyújtana értekezésre, mennyiben foglalhat helyet a vallástanitás az elemi oktatásban ? vájjon egészen ki kell e küszöbölni, mint a hollandi köziskoláknál történt, s csak a családra, később pedig a papra bizni, hogy a növendéket a vallás tényeivel megismertesse, a népiskolát pedig csak a jó erkölcsök, s a népnek is szükséges elemi ismeretek terjesztőjévé tenni ? Vagy az a mód helyes, mit hazánkban a népiskolák jelentékeny részénél követnek, hol a tanításnak mondhatni egyedüli tárgya a káté és zsoltárok béemléztetése, vagy más hazai népiskolákban, hol a már két ezred óta elenyészett zsidó ország mesés történetét pontosan eltanitják, de a honi történelemből semmit *? Avagy talán közből van az igazság? Azomban felvett célomhoz képest csak az ismertetés terén maradok ; s csak annyit kell megemlítenem, hogy a vallástánitásra vonatkozó előszámlált esetek közül bármelyiket vegyük igaznak, el kell ismernünk,