Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-09 / 28. szám

seben s a közhasznú ismeretek ily módú terjesztésében ! íme, csak e napokban kényszerülénk erélyesen remonstrálni tisztelt superintendensünk egy históriai tényeket tartalmazó, s valláselveink szerint tartott jeles beszéde kinyomatás közbeni lefoglalása miatt! Csak kevés hetekkel ezelőtt hiusittatott meg a protestáns irodalmi társulat, saját elveink szerinti létrejöhetésének reménye !! — Ugyanis tudva van mindnyájunk előtt, minő közérdekeltséggel karoltatott fel a nagy fontosságú indítvány mindkét magyar hazában , s azt hittük, hogy miután a magyar királyi helytartótanács kivánata szerint, annak alapszabályai egész készséggel átalakíttattak, az ige csak mihamar testté váland. De a hajó, mielőtt még megindulhatott volna, megfeneklett, s hogy lengővé tehessük, a mellett, hogy az eszme nagyon elsanyarodott alakot vehetne magára, elveket kellene feláldoznunk. Az ügy ezen állásában okvetlenül be kell, a valahára majd csak bekövetkezendő boldogabb időket vámunk, s az egyházkerületeknek nincs sürgetőbb és szentebb feladatuk, mind addig is, mig a mondott társulat ügyét majd ismét felkarolhatnék, legalább pártolni a fenn álló protestáns irodalmi közlönyöket, s leróni saját körükben, ugy általában a nemzeti, miként közelebb a protestáns irodalomnak legszentebb adójukat! Ezért egyházkerületünk igen jeles tisztet teljesített, midőn aS árospataki Füzeteket nemcsak erkölcsi, hanem anyagi pártolás alá is vette. Valóban e két, s ezekhez hasonló jelenségek majd nem sejtetni hagyják ügyeinkre nézve azon világszerte zajt ütött, s az összes római kath. egyházhoz intézett pápai nyilatkozvány befolyását, mely a közelmúltban nemcsak a politika, társadalom ós tudomány nagy jelentésű vívmányait, hanem protestáns egyházunk legszentebb alapelveit, mint tévelyeket, kárhoztató Ítélettel sújtotta. A minthogy tagadhatlanul olyanok is annak minden tételei, melyek elegendő okot, s anyagot szolgáltatnak nekünk is arra, hogy a felett pár szóval elmélkedjünk. Ki van ugyan is az érintett nyilatkozványban egyenesen mondva : miként a hit-' és lelkiismeret-szabadság : őrültség; a hittvallások állami szabadsága, a gondolatok, vélemények szabad közlése: a szellem s erkölcsök romlása; a szabadelvüséggel, a haladással, s mai polgárosodással az egyháznak nem lehet és nem kell kibékülnie; az egyház korlátlan hatalmú, ugy a parancsolásban, miként a tiltásban, s hogy az állam függetlensége az egyháztól : tévelygés, s azon vélemény, hogy a protestantismus nem egyéb mint ugyanazon vallásnak más formája, melyben épen oly mértékben lehet tetszeni Istennek, mint a róm. kath. egyházban: kárho zatos közönyösség!! Nem azt vélhetné-e az ember mindezek hallatára, hogy a rég leáldozott középkor sötét lelke szólalt fel a mai felvilágosodott korszak azon szelleme ellen, mely a keresztyénség kebelén nőtt fel, s annak örökké felmaradandó lényegében találja szentesítését! Nem azért emlegetjük pedig ezeket, mintha tartanánk tőle, hogy a mai felvilágosodott kor, még átok súlya alatt is, hajlandó volna ama nézeteket magáévá tenni s érvényre emelni: nem is azért, mintha kedvünk volna, meddő vitát folytatni; hanem, mert a magyar protestáns egyház sem zárhatja némán el füleit mindazok hallatára ; nem is azért szólalunk fel, mintha félnénk, hanem régi ugyan, de ma is bölcs szó: az ellenfelet szemmel kell tartani, nem hogy féljünk, hanem hogy annál hívebben szolgáljunk a valódi keresztyénségnek, mely a világtörténet szívverése, s annál buzgóbban egyesüljünk a protestantismus magas elvében, tudván hogy minden igazi felvilágosodottak, bármelyik vallás felekezethez tartozzanak, velünk együtt éreznek. Nevezze bár földi tekintély a lelkiismeret- és vallásszabadságot őrületnek és a vélemények szabad közlését a romlás szabadságának, mi hiszszük és valljuk, hogy ugy a keresztyénség, miként a polgári társadalom ezen jelben győz. A szabadság intézményei csak ott állanak szilárd alapon, hol az ember legbelsőbb szentélyében, a lelkiismeretben, slegszentebb összeköttetésében, az istenhezi viszonyába n is szabad ! Vallja bár valaki az egyház mozdulatlanságának alapelvét tanban, intézményekben, mi a haladásban látjuk az életet, a hivők szabad meggyőződésében találjuk az üdvét, s az igazság és üdv letéteményesének nem gyarló embert hiszünk, hanem valljuk a világosságnak atyját, kitől száll alá minden jó adomány, s hiszünk az isteni szellemben, ki minden igazságra vezérel. Mondja bár valaki, s oly értelemben, hogy a protestáns egyházunkra nézve kárhoztatás legyen: „a népnevelés protestáns ügy," mi elfogadjuk ezen kárhoztatást, mint dicsekedésünket, sa valódi tudományban a vallásnak nem ellenségét, hanem legtermészetesebb szövetséges társát látjuk! Midőn az egyház magasabb érdekeivel foglalkozunk, lehetlen meg nem emlékeznünk a honunkbeli testvér protetans egyházról, melyhez minket százados emlékek, szent érdek, és közös elvek kötnek. A testvéregyház még mindig nem nyert sérelmének orvoslást, a patentalis egyházszakadék zaklatásainak folytonosan ki van téve ! Valóban saját létalapját tagadnék meg egyházunknak, ha kétségbe hoznók az egyház s vallásfelekezetek alakulásának szabadságát: azért nem szólnánk, ha benső vallásos szükség és élő meggyőződés szülte volna ezen szakadást, de midőn látjuk, hogy itt idegen érdekek szerepelnek felül s alól, melyek közt nem utolsó helyet foglal el a kalvinizálás és magyarizálás idétlen félelme, égre kiáltó rágalma, a patentalis egyházszakadékot ugy nézzük, mint a testvéregyház testének erőszakos megszaggatását, s mig az állam a szabad egyház eszméjét nem iktatja a bevett val-