Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-09 / 28. szám

inert hiszem a hivatását nemesen felfogó s kellő képzettséggel biró tanítótestület teremti nagy részben a jó iskolákat, minden erkölcsi javak e nélkülözhetlen feltételét, e inegbecsülhetlen drága kincsét az emberi társadalomnak ! Ami továbbá egyházkerületi gymnásiumunk a t illeti, ujabb időkben ez is kétségtelenül nagyszerű változáson ment keresztül, s le vannak téve ugy az anyagi, miként a szellemi alapok, melyeken az a tudomány ügyének nagy szolgálatokat tehet. A legközelebbi közvizsga a gymnásium örvendetes emelkedésérő! tett tanúbizonyságot. Azt hiszem, hogy ez a mint egy részről a tanárok buzgalmáról, ugy más részről azon tanrendszer életképességéről kezeskedik, melyet a legújabb időben hoztunk létre. Hogy azonban annak további kifejlesztése minden te kinteiben biztosittassék, kívánatos, sőt szükséges, hogy a kerület összes tanári testületei mielébb váltsák be azon általuk nemesen felajánlott, és tőlünk örömmel fogadott igéretöket, miszerint gymnásiumunkat a tanrendszer szellemében és elvei szerint készített kézikönyvekkel lesznek ellátandók. Igaz ugyan, hogy a rendszer holt betűit a tanár szelleme eleveníti meg, de az is igaz más részről, hogy célszerű kézikönyvek nélkül a rendszer fokozatos és sikeres keresztülvitele nagy mértékben megmehezittetik. A mi pedig azon környülményt illeti, hogy gymnásiumunk alsóbb osztályai túlnépesek, stb. a milyen kedvező jelenség egyrészről, épen oly hátrány s akadály egyszersmind, s ez annyival inkább, mert hogy a mondott nehézségen párhuzamos osztályok felállítása által segítsünk, azt főiskolánknak oly sok oldalról igénybe veit anyagi ereje nem engedi; hogy pedig a hívek adományozásához, mint iskolánk ezen élő forrásához folyamodjunk, azt a jelen nyomasztó viszonyok nem javallják. De hogy ezen baj még sem oly égető, mint az ellenünk vádként az államkormány részéről felhozatott, mutatja azon üdves intézkedés, miszerint legközelebb is a gymnásium négy alsó osztályában a rendes tanárok mellett 46 magán tanitó működött, kik mindnyájan előleges vizsga után bízattak meg e fontos tiszttel. A bajnak megtaláltuk tehát némileg gyógyszerét is, és kivált ha tantermeink bővítésére nézve célt érendünk, nem leend az többé a legsúlyosabbak egyike. Midőn a fentebbiek kapcsában még egyházkerületi akadémiánkról akarok szólani, s az e körül eiébb-utóbb szükségesképen történendőkre nézve is felkérni a tisztelt közgyűlés ügyelmét, mindenekelőtt nem szabad felednem, miként ez intézet eredetileg szorosan csak az egyház érdekéért lőn megalapítva, a honnan ebben eleinte kírekesztöleg a theologiai tudományok, a szent könyvek magyarázásához megkívántató nyelvismérettel összefoglalva, latin nyelven mívelték a nélkülözhetlen tudományokat. Dicső elődeink ezáltal, az akkori viszonyok között, bizonyosan csak jót tettek a felekezet érdekében; de a tizenhatodik, és reá következő századok nemcsak a hit dolgaiban voltak szerencsések újítani, hanem az összes tudományos világ birodalmában tőnek hódításokat, s fölfedezéseikkel oly vívmányokra segiték az emberi ismeretet, melyeket mint az anyagi és értelmi világ tényezőit, nem lehete számításból kifeledni. A vallásos és polgári élet egyiránt szükségesnek érezvén, hogy a vittenbergi és hollandi egyetemeken kivül világi tudományok kedvéért is látogassák tudományszerető ifjaink a külföldet: eleink tetemes alapítványokat helyeztek el a különbözö tudományos székvárosokban, ez által is elősegítvén a hosszabb ideig való sikeres iskolázást, honnan az akadémikus ifjak ujabb ismeretekkel térve haza, gazdagithaták érteimisegünk tőkéjét. Lassanként azonban ide haza is fejlett a tanügy, és a hazában emelkedett protestáns iskolákban egymásután következtek az alapítványok, a theologiai tudományokon kivül bölcsészeti és jogi tanszékekre is, s a jelen idők szerint ugy találjuk protestáns akadémiánkat, hogy bennök rendesen három tudományi kar, u. m. theologiai, bölcsészeti és jogtudományi foglalnak helyet egymás mellett, még pedig, ha a tanerők terjedelmét tekintjük, majdnem egyetemi tekintélylyel, ellenben az előadási, és iskolai kötelezettséggel szemben, csakis a gymnásium folytatásaként, a honnan mint ez nagyon természetes, folyvást felmaradt a külföld látogatásának szüksége, mi a jobb móduakra nézve ha kényszerűség dolga is, de kielégíthető, ellenben annak, ki anyagi erővel nem rendelkezhetik, teljes lehetetlen, s általános ezeknél fogva azon meggyőződés, hogy akadémiánkban nem lehet bevégezni a tudományos neveltetést. S valóban el kell ismernünk, hogy az eredeti tantárgyon, a theologián kívül, a többi tudományok csak alkalmilag, de minden szorosabb tervezet nélkül ragasztattak a fennálló tanintézetekhez, s jó ha épen szerencsésen illesztettek be a fensőbb tanszervezetbe. Komolyan elmélkedve e fontos tárgyról, miután most már a felsőbb és alsóbb tanpálya — értjük az akadémiát és gymnásiumot — rendszeresen el van egymástól választva s a gymnásium lehető teljességgel berendezve, ideje az akadémiai tanfolyamot is a felsőbb tudományossághoz és külföldi akadémiákhoz, egyetemekhez való viszonya szerint venni kellő figyelembe. íme, a gymnásium úgy van ez idő szerint nálunk berendezve, hogy az ifjú letévén az érettségi vizsgát, már akkor bevégezte légyen az egyetemes emberi míveltségnek alapot vető iskolai pályáját, s midőn tehát az akadémiába lép, tudnia kell élni eszével, ismernie géniusát, rendeltetését, a tudomány és élet igényeit, s ezen érettségénél fogva lesz, a mire úgy is születVe van, tanulási szabadsággal megajándékozva, nem iskola, hanem az emberi természet által, hogy tovább szakirányban fejthesse tehetségeit, betölthesse tudomáyyos szükségeit, szóval ekkor már magára lesz vetve, tudományos előhaladáea tekintetében, a felelősség terhe, az önállás