Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-09 / 28. szám

PROTESTÁNS 6YÜZI IS ISKOLAI LiP. SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. EL.GFXZETESI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 9IRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit, sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. BÁRÓ VAY MIKLÓS FŐGONDNOK Ő EXC.JÁNAK LEGKÖZELEBB TARTOTT TISZÁNINNENI REF. EGYHÁZKERÜLETI GYŰLÉS MEGNYITÁSA ALKALMÁVAL MONDOTT BESZÉDE.*) Főtiszteletü egyházkerületi gyűlés! Fogadja a főtiszteletü egyházkerületi gyűlés mindenek előtt hő üdvezletemet, s engedje, tagjainak ily szép számmal történt megjelenése feletti örömöm nyilvánítása mellett, abbeli reményem kifejezését, miszerint jelenlegi együttlétünk sem tünend el nyomtalanul egyházi s iskolai folytonos részvétet s éber figyelmet igénylő vallásos életünk áldásos mezejéről. Igaz ugyan, hogy e fontos és mindenfelé annyi mozgalmat s élénkséget tanusitó téren oly sok lenne nekünk is összes teendőnk, hogy a legjobb akarat s legnagyobb áldozatkészség mellett is vissza kellene azok egyetemes megkisértésétől rettennünk, ha tapasztalatból nem tudnók, miszerint a részletes haladás is megszokta elébb utóbb kivált oly esetekben termeni gyümölcseit, midőn egy eleve megállapított terv szerint vagy biztos alapokra támaszkodva, törekedhetik az végcélja felé ! Csak megállapodni, vesztegleni nem szabad az egyszer megkezdett úton, ha azt nem akarjuk, hogy renyhe szünetelésünk vétkes hátrálássá fajuljon. S miután autonom szervezetünk rendeltetése szerint, az egyházkerületi kormánynak nem kevésbé közvetlen tiszte s feladata az egyház érdekeit soha szeme elöl nem veszteni, azok felett gondosan őrködni, mint a nevelés, és oktatás körül is saját körében folyvást intézkedni, meg fogja a főtiszteletü egyházkerületi gyűlés engedni, hogy e jelen alkalommal néhány, talán nem egészen felesleges és időn kivüli szót lehessek szerencsés a két, mindnyájunk szivén fekvő közös szent ügyre, ezeknek jelenlegi állására s némely teendőinkre nézve röviden elmondhatni. A minthogy mindjárt első helyen, a népnevelés, illetőleg népiskolák ügyét kivánom az *) Szórói-szóra a nyomtatásban kijött jegyzőkönyv szerint. S z e r k. ez iránt különben is mindig kitűnő figyelemmel viseltető tisztelt közönség előtt felemlíteni, nem tekinthetvén azt részemről is másként, mint protestáns egyházunknak egyik legbecsesebb, legdrágább örökségét, melyet szent hagyományként, s azon komoly kötelezettséggel vettünk őseinktől által, hogy azt az egyház és közös haza érdekében ápoljuk s az idők kivánataihoz képest áldásosán fejleszszük. A népnevelés tehát e tekintetben is mindnyájunknak közös ügye, s különösen a népiskolákat, ugy nézhetjük, mint meg annyi jótékony forrásokat, melyeknek folyvást csergedező habjai egyiránt megtermékenyítik azon téreket, melyeken a család, az egyház, a haza 8 az emberiség boldogsága tenyészik s mindezeknél fogva jól esik bevallhatnunk, hogy e tekintetben hitfelekezetünknél a közel múltban, a testvérkerületek mérsékelten öszpontositott és bölcsen megosztott kormányzata alatt nagy átalakulás történt. A mi főleg a népiskolák emelkedésének egyik legfőbb tényezőjét, a tanitó képezdék megalakulását, s közelebb saját egykázkerületi képezdénket illeti : örömmel konstatirozhatjuk azon tényt, mely szerint az kitűnő szerencsével vergődött át a kezdet nehézségein s ennek akadályain. Ugyanis az egyházkerület atyai gondja, a tanárok bölcsesége és buzgalma, legyőzte azon idegenkedés, melylyel ezen uj intézeti ág kivül és belől találkozott, s a növendékek szellemi s erkölcsi képzettsége, miként az intézet naponkinti népesedése, egyiránt biztos záloga annak, hogy a népnevelés nemcsak hív munkásokat nyerend abból, hanem eljön az idő, midőn egyházaink szükségeit is képes leend kielégiteni a nélkül, hogy a testvériséget megtagadva, ez intézet gyümölcsözését csak saját egyházkerületünkre szorítsuk. Hogy pedig ezen jótékony intézetnek jövendője biztosittassék, hiszem, hogy az egyház folytonosan nyitva tartandja azon forrást, melyből az táplálékát nyeri, s a népiskolák érdekében mindnyájan, egyházkormány, egyházközségek és egyes hívek, egyesülni fognak azon buzgó törekvésben, hogy ugy a népiskolatanitók anyagi állása biztosittassék, miként a tanitói szerény, de nagy fontosságú hivatal megnyerje azon emelkedett erkölc állást a közbecsülésben, mely azt oly méltán megillet