Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-02 / 27. szám

leg más fogalmak volnának lerezetendők, hanem Krisztust állítja elénk, mint a keresztyén morál egyedüli alapját. — Egy kevéssé különösen hangzik az, amit szerző a keresztyén és philosophiai morálnak egymáshoz való viszonyáról mond. Palraer tudor ur ugyanis ugy vélekedik, hogy a philosophiai morál nem a keresztyén, hanem csak a theologiai morállal áll ellentétben, mert a philosophiának sem szabad ignorálni a Krisztus és a keresztyénség létezését, s hogy ebben áll elő tökéletes valósággal mind az ami az emberi természetben jó vagyon. Ezt elismerhetjük még akkor is, ha philosophok vagyunk. Kétféle morál közötti külömbség tehát főkép csak abban áll, hogy a theologusnak nemcsak a lelkiismeret és történelem tényeivel, hanem mindazon belső és külső cselekvények határozott felfogásával vagyon dolga, melyek az írásban, az egyház tanaiban foglaltatnak, ellenben a philosophiai morálnak a tényeket élesebben meg kell különböztetni az egyház ebbeli felfogásától és azon okmányoktól, melyekből származnak, tehát nem szabad valamely bibliai ethikához csatlakoznia, mint ezt minden keresztyén morálnak szem előtt kell tartani. De maga a szerző is bevallja, hogy ez az ellentét, ugy a mint vagyon, nem absolut," s valóban a fennebbi magyarázat szerint nincs valódi külömbség a keresztyén és a philosophiai morál között. Ezen külömbség csak akkor lép fel evidens módon, ha elismerjük, hogy a keresztyén morálnak egészen más (t. í. újonnan született) emberrel van dolga, mint a philosophiainak. Emez az erkölcsi életet minden ember kebelébe beoltott erkölcsi érzet szerint adja elő ; amannak ellenben ki kell mutatni, mint alakult át az erkölcsi élet az újonnan született keresztyén emberben. De csakis ez az egyetlen pont, melyre nézve t. szerzőnek ellenmondunk, s talán mint hiány tűnik az is fel e kitűnő könyvben, hogy a szellemdús és világos expositiók mellett némely fogalmak nem egészen prácise vannak meghatározva. Ellenben ki kell emelnünk, hogy e mű igen gazdag tanulságokban, melyek a moraltheologiával összefüggésben vannak. W e n d t, Bernh. Einleitung in die Ethik. Entwickelungsgeschichte der christlichen Freiheit in der Kirche und Theologie. Leipzig 1864. (XXII, 345 1. 8) 1 tallér 22 y^ ez. gar. E cim alatt is : Kirchliche Ethik vom Standpunkt der christlichen Freiheit „A keresztyén szabadság szempontjából" irt erkölcstannak jelentése az olvasóra nézve némileg tán megbökkentő, a mennyiben nem képzelhető evangyéliomi erkölcstan, mely nem a keresztyén szabadság szempontjából lenne irva. Azonban e cim igazolva lesz mind azok előtt, kik szerzőnek szomorú éleményeit ismerik és tudják, mily alaposan kellett neki tapasztalnia, hogy a Kliefoth tanfogalma szerint alkotott mecklenburgi egyházkormány semmiféle keresztyén szabadságnak érvényt nem enged; másfelől pedig Luther irata „A keresztyén ember szabadságáról" arra inditák szerzőt, hogy a keresztyén szabadságba, mint életmentő horgonyba kapaszkodjék. Mikép fogja szerző az erkölcstan rendszerét amaz alapgondolatra fölépíteni ez még nem világos. Az előttünk fekvő kötetben szerző először egy egész cikksorozatban mindenféle ,,bevezető fogalomhatározmányokat" ád ; aztán megkisérti az ethika történelmének oly módon való előadását, hogy kitűnjék, ,,mikép mutatta ki magát a keresztyén szabadság elve a keresztyén egyház és a keresztyén ethika történelmi fejlődésében. Szerző itt három korszakot külömböztet meg: I. az apostoli katholicus ősegyház korszaka vagy a keresztyén szabadság fejlődése és valósulásának első eredeti korszaka (29 — 142. 1.); II. a középkori egyház ideje vagy a keresztyén szabadságnak megzavartatása törvényszerű kötöttség által (143—216. 1.) és III. az ujabb egyház ideje vagy az eredeti keresztyén szabadság helyreállításának korszaka (217 — 345. 1.). Amint az egészen végig mentünk, abban sok jót találtunk; de el nem titkolhatjuk az egészen végig vonuló confessionalis szellem feletti roszalásunkat. 247 h szóról szóra ezeket mondja : „A lutheri fejlődés mellett, mely a formula concordiaeban igazi reformatori befejezését nyerte, egy pseudo-reformátori fejlődés is haladr t. i. a reformált egyház fejlődése, mely a Zwingli által alapítva, Kálvin által lesz befejezve." Hol igy Ítélnek, hol a lutheri dogmán túl csupa hamis tant és hazugságot látnak, ott nincs kivel beszélni, ott magasabb, az ellentéteket egyeztető szellemnek szikrája sincsen. Még Melanchton nézetében az embernek személyes, spontaneus viszonyáról az isteni kegyelemhez is szerző csak synergisticus tévedést lát, melyet az egyház méltán elvetett — Egyes adatokban is találtunk hibát; igy pl. 21 1. ismételve van az, hogy a lutheri egyházban C a 1 i x t volt az első, ki 1630-ban az Ethika és dogmatika szétválasztását először kisértette meg, holott most már tudjuk, hogy Hemming Miklós még 1574-ben tette e tekintetben az első kísérletet. # BELFÖLD. TUDÓSÍTÁS A DUNAMELLÉKI REFORM. EGYHÁZKERÜLET KÖZGYŰLÉSÉRŐL. Nevezett egyházkerület f. h. 10-én kezdé meg tavaszi közgyűlését gr. Ráday Gedeon főgondnok s Török Pál superintendens urak kettős elnöklete alatt, s azon fáradhatlan buzgalom által lelkesittetve, mely e.kerületünk elnökeinél tapasztalható mindannyiszor, mikor az egyház jóllétéről, előmeneteléről van szó, — folytatta egész 18-áig. Superintendens úr buzgó imája után gr. Ráday ő méltósága üdvözlé a közgyűlés megjelent tagjait, a többek közt különös örömét fej ezé ki a felett, hogy azon zsurlódás, mely az egyházhkerület s ennek egyik megyéje, t. i. a felső baranyai között már pár év