Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-02 / 27. szám

óta létezett, szerencsésen meg lett szüntetve, s hogy a mondott e.-megye, mely a mult évben képviselőket nem küldött, ezen gyűlésen már ismét megjelent. Egyszersmind jelenté elnök úr, hogy a legközelebbi napokban O Felségének Buda-Pesten tartózkodása alkalmával az egyházkerületi elnökség is néhány jelenlevő e.megyei képviselő kíséretében, a más vallásfelekezetek példájára ő Felsége előtt hódolatát nyilvánitá. A gyűlés megnyitása után jelenté az elnökség a mult évi májusi közgyűlés óta történt három izbeli szavazatok eredményét, mely is ez, hogy az üresen állott egyházi és világi tanácsbirói székekbe ülnökökül megválasztattali az egyházi részről: Fördős Lajos, Szász Károly és Papp Antal; a világi részről pedig: Hajós József, Polgár Mihály, gr. Ráday Pál, Kiss Miklós, Tanárky Gedeon, Egressy Galambos Sámuel és Kozma Ferenc urak, kik közül a jelenlevők hivatalukba azonnal beállittattak, s a szokott eskü letétele után a k. gyűlés éljenzesei között székeiket elfoglalták. De az éljenek még el sem hangzottak, a midőn egy igen kellemetlen hatást okozó lemondás zavará örömünket, jelesen Polgár Mihály úr egyházkerületünknek 18 év óta ügyvéde s világi főjegyzője, több elősorolt alapos okok, de főként szemgyengesége miatt, mely nem engedé, hogy éjszakákon át dolgozzék, pedig a gyűlések tartama alatt az elkerülhetlen, — főjegyzői hivataláról lemondott. Azonban a k. gyűlés, mely igen jól ismeri lemondónak 18 év alatt tanusitott ritka ügyességét, buzgó ügyszeretetét, s tapasztaltságát, s mely másrészt meg van győződve, hogy nevezett főjegyző úr egyházáért kész mindent megtenni, mit lehet, nem fogadá el e lemondást, sőt kijelenté, hogy nevezettet örökös főjegyzőjeként kivánja tekinteni, úgy azonban hogy a gyűlések tartama alatt minden fárasztóbb munkától felmenti, s e célból mellé még egy világi aljegyző választását elrendeli, e gyűlés idejére pedig helyettes jegyzőül Molnár Aladár urat kinevezé. A gyűlési tárgyak nagy halmazából megemlitendok mint közérdekűek e következők: A papivizsgáló bizottság jelentése szerint a 2-dik papivizsgára jelentkezett 7 segédlelkész, de kettőnek bizonyítványai ellen kifogás tétetvén, csak 5 bocsáttatott vizsga elé ; az első vizsgára jelentkezett 8 papjelölt, kik nem csak mind keresztülbocsáttattak, de nagy részben biztos reményt nyújtottak az iránt, hogy ifjaink hova tovább kezdik belátni, hogy elvész a nép, mely tudomány nélkül való, s kezdenek a vizsgákra a hamarjában szerzett, de hamar el is muló isineretek helyett alapos tanulmányozással előállani. Papszenteiésre 4 újonnan választott lelkésze jelentkezett, u. m. Szántho Ödön pomázi, Báthyori Dániel dobozi, Bodacz József acsai, s Hoffer Károly turonyi lelkészek, kik il-én a vasárnapi isteni tisztelet végeztévél ünnepélyesen fel is avattattak. Tárgyalás alá vétettek ismét a már pár év óta szőnyegen forgó „lelkészválasztási rendszabályok;" mivel azonban két egyházmegye nem szavazott az ezen ügyben kiküldött tervjavaslatra nézve, ennélfogva végmegállapodás a jövő gyűlésre halasztatott ; valamint a tanár- s tanitó özvegyeket s árvák segélyezésének módja felül is a közelebbi gyűlés fog határozni. — A tiszántúli reformált és a dunántúli ágost. hitvallású egyházkerületeknek superintendentiánkhoz intézett felhívásai folytán szőnyegre került az egyházi épületeknek tűzkár elleni biztosítás ügye, és miután egyházkerületünk mig egyrészről évekkel előbb kötelességévé tette az egyházak elöljáróinak az egyházi épületek biztosítását, addig másfelől kötelességének ismeri utat módot találni arra nézve, hogy a megrendelt biztosítás minél előnyesebben eszközöltessék : ezért a már korábban ez ügyben kinevezett bizottságot, ujabb tagokkal szaporítva utasította, hogy mielőbb javaslatot terjesszen elő, hogy vájjon eszközölhető-e a kölcsönös tüzkárbiztositás, avagy talán előnyösebb az első magyar- vagy más biztosító társaságnál biztosítani. — Gyűléseinknek kellő rendben tarthatása vegett bizonyos házszabályok okvetlenül szükségesek lévén, ilyek tervezésére még a mult gyűlés egy bízottságot nevezett ki, mely most részint a házszabályok részint a gyűlés alakulására nézve készített tervjavaslatát benyújtotta, a gyűlés pedig ezt bővebb átgondolás, illetőleg véleménynyilvánítás végett kinyomatni s az egyházmegyékhez megküldetni rendelte. — A dunántúli ágostai hitv. egyházkerületnek hozzánk küldött felhívása s j. könyve folytán részint a vértesaljai reform, egyházmegye jelentéséből arról értesülvén a közgyűlés, hogy az ágostai és helvét hitvallásnak között kötött vegyes házasságok körül az említett hitvallású lelkészek között több rendbeli zsurlódások fordulnak elő: egy választmány neveztetett ki, mely az 1833-ban készült nagy-geresdi egyezményt átvizsgálván, vagy ennek elfogadására nézve adjon véleményt, vagy egy ujabb egyezményre nézve készitne javaslatot. A tanácskozási idő egy jó részét a helytartóságtól érkezett intézmények foglalták el, melyek, eddig hallatlan számmal érkeztek, jelesen egy év alatt 158, s melyek több reánk nézve sérelmes intézkedéseket tartalmaznak. Ilyek p. o. hogy a sz. István ünnep megülése nekünk protestánsoknak is parancsoltatik, a reversalist adó protestáns apák figyermekeit tiltják prot. lelkész által megkereszteltetni, s prot. iskolákba járatni; valamint tilalmaztatik a vegyes házasoknak prot. pap általi összeesketése, katholikus ifjaknak a prot. tanintézetek látogatása ; másfelől lelkészeink büntetésekkel fenyegettetve sürgettetnek, hogy az illetékadó pontos fizetése érdekében mindenféle változásokat az egyházihivatalok körül az illető pénzügyi hivatalnak hüven jelentsenek. Hogy az efféle rendeletek, — melyek — mint magok is nyíltan mondják — 1853 s 1854-iki ministeri rendeleteken alapulnak, s melyek mint elég világosan látszik egyházunk ős jogait, szabadságát, többek közt az 179°/j. 26-ik törvénycikket kevéssé veszik figyelembe, — hogy ezek mondom kellemetlen érzést költöttek a gyűlés tagjainak keblében, s nem kis aggodalomra szolgáltattak alkalmat, említenem is felesleges, valamint azt is, hogy egyházkerületünk ezen sérelmeinek orvosoltatása végett igyekezik mind azt megtenni, mit törvényes úton tehet. A tanácskozások egy másik kellemetlen tárgyát a közelebbi évek