Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-07-02 / 27. szám
Az itt következő pénztárakat a közzsinat kezeli,*) a tartományi, megyei és községi egyházi pénztárak állását lehetetlen ismertetnem. a) közpénztár. Bevétele — 70,085 frt 95 kr. ebből: 1. Az állam segélye = 45,280.00 2. A községek adója = 23,321.65 3. Apróságok = 1,484.30 Kiadása = 70,025.95. ebből : 1. A k. zsinat és zsinati bizottságra = 13,229.22 2. A tartományi kormányokra = 19,425.25 3. A megyei kormányokra = 32,694.19 4. Apróságokra = 4,677.29 b) özvegyi pénztár, összes bevétele == 46,207.30 A bevételek legjelentékenyebb részét teszik: 1. Állandó tőkék kamatja = 20,567.93 2. Papok adója = 18,230.00 Kiadása egyházi hivatalnokok özvegyei és árváira = 46,171.45 c) Szűkölködő egyházak és egyházi személyek pénztára. Bevétele = 91,811.66 Ebből általános adakozás utján begyült = 32,643.35 a többi külömböző minőségű állandó tőkék kamatja, s 3l /3 ezer frt rendkivüli bevétel. — Kiadása = 91,731.75 d) A szegényebb egyházak papjait segélyező pénztár. Bevétele =- 7,238.87 Ebből adakozás utján gyűlt 3,212.87; a többi állandó tőke kamatja. Kiadása = 7,294.12. Tehát 1863-ban a hollandi ref. egyház, igazgató testületei fenntartására és az előszámlált, szorosan egyházi természetű jótékony célokra = 210,133 frt 27 krt adott ki, s tisztán a jótékony célokra = 145,107, 32 frt. Ezen adatok közé nincsenek felvéve a mindenkit, nemcsak egyházi személyeket illető jótékony célú pénztárak, mikről hátrább teszek említést, sem a külföldi egyházak részére minden évben jelentékeny mennyiségben történő adakozások. III. Iskolák. 1. Elemiskolák. A tanitásügy Hollandban igen kedvező állapotban van. Kormány és községek, ma*) A következő adatok 1863-ból valók, az 1864-ki k. zsinati bizottság jegyzőkönyvéből összeállítva. gánosok és társulatok vetélkedve igyekeznek nézeteiknek megfelelő szervezetű derék, jó iskolákat állítani, s évenként milliókat adnak ki a tudományok s jó erkölcsök ápolására. A holland theologizáló szellem, orthodoxusok és liberálisok befolyására ismerünk a népiskoláknál is. Itt az iskola Krisztus veteményes kertje, fő tantárgy a káté, a dogmák ; amott az iskola polgári — társadalmi (burgerlijk — maatacbappelijk) intézmény, a minden felekezetnek hasznos tudományok és polgári erények ápolója, kizárva belőle minden olynerhü vallástanítás, melyben valamelyik felekezet megbotránkozhatnék. Mig az állam és ref. egyház külön nem váltak, nem jött kérdésbe, melyik testület körébe tartozik a növelés ügye ? A református egyház uralkodó volt, s az állammal kezet fogva, megtett mindent a ref. iskolák emelésére, mig a többi felekezet az állam hatalmas pártfogásából kizárva, magára volt hagyva, maga állított iskolákat, vagy kénytelen volt gyermekeit református növelő intézetbe adni. A viszonyok a francia forradalommal megváltoztak, 1796-ban mindenik felekezet egyenjogú lett. Az állam a tanügyet kezeibe vette, s 180 1 —1806-ban a népiskolákat újra szervezte, a felekezeti intézményeket nemzeti intézményekké alakította át. Egy ilyen országban, melynek 3% milió lakója több mint 17 felekezetet képez, egy ilyen népnél, melynek legtöbb életeleme a dogma, nem kis nehézséggel jár olyan köziskolákat állítani, melyekben minden felekezet botránkozás nélkül tanulhasson. Az államnak pedig egy szabad országban felül kell állani minden felekezetességen, egyiket sem szabad a másik felett kegyeiben részeltetni, egyiket sem szabad elnyomni. — Alig lehetett tehát egyebet tenni, mint a köziskolákat polgári socialís intézményekké alakitni, kizárva belőlök a felekezetek dogmáit, s minden felekezetet saját erejére hagyni, hogy a maga körében belátása szerint intézkedjék, miként tanulják meg hívei dogmáit, azon lényeges külömbségeket, melyek a reformátust,lutheránust, remonstránst egymástól elválasztják. 1801-ben az állam azt rendelte, hogy a köziskolákban a tanításban mellőzzenek minden olyan dogmát, melyről a külömböző felekezetek külömböző értelemben vannak, s csak a Mindenhatóról, s az embernek iránta való kötelességeiről tanítsanak. Az 1806-ki iskolai szabályok szerint „az egész taríltást ugy kell berendezni, hogy a helyes és hasznos ismeretek betanításával a gyermekek szellemi erői is fejlődjenek, s azokat mindennemű társadalmi és keresztyéni erényekben kell növelni." Prinsen, a harlemi iskola-tanítói képezde igazgatója, s korában a tanitásügyben nagyon befolyásos ember, 1837-ben ugy nyilatkozott, hogy ,,a tanításnak minden esetre keresztyéninek kell kell lenni; de úgy, hogy senkinek,. még a zsidónak se okozzon botránkozást." 1842-ben az állam még határozottabban nyilvánította, hogy „a közoktatás tisztán polgári-társadalmi intézmény, egyik egyházi felekezet dogmái sem gyakorolhatnak rá befolyást; kerülni
