Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-15 / 3. szám

üdvnek oly közössége és intézete, mely Krisztust hirdeti az ö közvetlen, korlátlan uralma alatt áll, s a hitbeli tökélyesedés ulán törekszik" ,,tehát korlátlan Christokratia a papság és a demokratia kizárásával," „nincs általános papság, mert a keresztyénségben nincs semmi papság, hanem csak maga Krisztus Jézus a pap." „Az igazi ev. egyház fogalmát legjobban kifejezik Luther, Melanchton és a jámbor szász választófejedelem arcképei, melyeken az illetők két felállított kereszt mellett összetett kezekkel térdepelve imádattal tekintenek az égre; igen ez az igazi ev. egyház, mely nem szégyenli a Krisztus keresztjét." „Elutasitandók a rationalismus és revolutio, amaz az egyházról, mint szabad és minden tanformáktól ment egyesületről való nézeteivel együtt; emez pedig az úgynevezett protestantismus szellemével való visszaélések miatt; a mi hitcikkelyeink ilyes tendentiákról ugy vélekednek, mint „de impiis et seditiosis factionibus latronum." Ezután elmondja szerző a korszellemnek a pseudoprotestantismusnak az egyház fogalmáról való nézetét. „Az egyház a reformatio elve szerint szabad és vallási célból demokratiai alapokra fektetett egyesület, mely nem a betű, hanem a szellem hatalma alatt áll, idegen minden kényszertől, felvesz magába mindenkit, akiben Krisztushoz való csatlakozási szándék vagyon. Azért félre a confessionalismussal, mert a protestáns elveknek egyoldalú confessionalismus által való korlátozása ultramontanismusra, s politikai reactiora vezet." Nagyon természetes ily nézetek szerzőnek legkevésbé sem tetszhetnek, azért nem csodálkozhatni, hogy ő ,,a nép érdekében más egyház után sovárog" ; de azon sem lehet csodálkoznunk, ha ő egy angolnak, ki igy kiáltott fel: „a katholikusok rendszere rosz, de azért ők Christust inkább bírják, mint mi" véleményéhez csatlakozik, s keserűségében igy sóhajt fel „nekem kedvesebb az ultramontanismus, mint a semmirevaló nihilismus." Itt átmegy szerző az egyházszervezeti térre, s kimondja azon meggyőződését, hogy mindazon borzasztó zavaroknak, melyek neki e téren szemébe ötlöttek, csirája benne rejlik magában az ,,Augustanában"; mert a 7-ik cikkely az egyház lényegének a hivők közösségét, „communicationem sanctorum" állitja ; innen magyarázzák a pseudo protestánsok a 28-ik articulust ugy, hogy a tulajdonképi egyházat a tagok összege (szerző szerint multitudo promiscua) teszi. Ebből származott az a borzasztó anommal helyzet melyben különösen Magyarországon szerző szerint a két protestáns egyház papjai szenvednek, kik nem egyebek, mint a multitudo promiscua, az uralkodni vágyó tömeg szolgái, s a presbyterium majoritásának engedelmeskedni tartoznak. Szerző ugy véli, hogy különösen a magyar luther. evang. egyház papjainak szolgai helyzete Németországon is, kivéve a berlini Kirchenzeitungot és pártját, ismeretes. Sz. ur „ezen uj theoriákkal szemben, melyek a papi hivatalt a multitudo promiscua szolgájává aljasitják, öszszeállitja a maga nézeteit arról, hogy mi tulajdonképen a papi hivatal az ev. egyha'z világos és tagadhatatlan tanai szerint. Ezek szerint a papi hivatal .,először is nem az egyházközségektől, hanem az Istentől van felállítva) mert az Isten adott parancsot az egyháznak de numero et usu sacramentorum. Másodszor: A papi hivatal az Isten és nem az egyházközség által van arra hivatva, hogy hirdesse az evangyéliomot, szolgáltassa ki a sakramentomokat, s bocsássa meg a bűnöket," „Ezen tagadhatatlan nézetekkel szemben nem maradtak tétlenek a pseudoprotestantismus szóvivői, kik az ev. egyház üdvét a papok lealázásában, sárba-tiprásában találják, sőt egy bizonyos országban (ugyhiszem itt is hazánkat érti) nagyon el van terjedve a nézet, hogy ,,a papnak ugy kell táncolni, amint az egyházközség fütyöl." Ezeknek és ezekhez hasonlóknak elsorolása után szerző kijelenti, hogy ő „azon égbekiáltó bűnök ellenében, melyek az egyházszervezet terén a collegialismusból, a képviseleti rendszexből, a presbyteriai-elmélet demokratico-revolutionális romlottságából származik" az ev. egyház igazi tanának zászlóját fogja magasan lobogtatni ; és ime e tekintetben „az egyházalkotmány következő alapját" jelöli ki; „Valamint minden egyházkormányzat az egyház rendbentartása végett áll fenn, ugy az egyháznak azért kell rendben tartatni, hogy a hitcikkelyek érvényban maradjanak„épen e miatt kétséget sem szenved, hogy a hitcikkelyeknek, minden egyházalkotmány elején, helyet kell foglalnia." „Sőt az egyházalkotmánynak öltönynek kell lennie, mely a hitcikkelyekre reá illjék." Szerzőnek további nézetei az egyházalkotmányról: „Valamint a hitcikkelyeknek kell az egyházalkotmány kapuját képezniök, ugy az is szükséges, hogy az egész épület, három oszlopon nyugodjék, melyek: az „ordo triplex hierarchicus," azaz a papság, a világi felsőség és végre a nép. Mellőzve szerző fenebbi szavainak nevetséges voltát, mely szerint először az egyházalkotmányt olyan kautschukféle öltönynek mondja, melynek a hitcikkelyekre reá kell illenie, egy kissé leebb pedig mint oszlopokon nyugvó épületet tünteti elő, áttérünk szerző további okoskodásaira az egyházszervezet terén: Szerző is elismeri, hogy a „Caesareopapismus" nem egyez meg az egyházszervezettel, azt is elismeri, hogy a „hierarchiának1

' sincs helye az ev, egyházban, de azt is hozzáteszi ám, hogy a „demokratia" pláne elvetendő, még a két elsőt szerző inkább eltűri, mert ezek csak az emberi szabadságot korlátozzák, de a demokratia a vallás szellemét teszi tönkre. Itt önkénytelenül támad az a kérdés, mily egyházszervezetet szeretne tehát szerző létrehozni ? Első pillanatra azt gondolhatná bárki is, hogy olyan mixtum-compositum félét: egy kicsit a caesareo-papismus&ól, egy kicsit a hierarchiából, s egy parányit demokratiából; pedig erre ily alakban nem is gondol a szerző ; mert e munka minden szavából kitűnik, hogy ő a népet, a multitudo promiscuát, ,,a zsarnokságra és uralkodásra vágyó tömeget," ha nem akarja is egészen kizárni az egyházkormányzatból, de minden