Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-18 / 25. szám

téneti helyzetében nyilvánult s előre is coneret és határozottan egyéniesített személyieséget várunk, miután beható tapasztalataink szerint csak ilyen képes üttörőleg hatni Rövidséget a vallási érdek e változtatás által nem szenved, mert üdvességünk ép ugy Jézusra s általa Istenre vittetik vissza s annak a mi Jézus életében és tudományában az enyé.szhetetlent képezi, mindinkább mélyebb felfogása a vallásos élet táplálására szükségesnek van elismerve. De meg van nyerve valami, a mi korunkra nézve mindenesetre lényeges s a mi nélkül a keresztyénség nem tarthatná meg tovább a maga állását. Az által, hogy a szellem nemcsak a maradandót ismeri el Jézusban, attól a mulandót elválasztani is megtanulja, megszabadul egy csupán kivülről ráparancsolt hitszabály végső átkától. A haladás ezzel a vallási téren is megmenekszik utolsó bilincsétől, de egyszersmint még inkább meggyőződik a felől, hogy semmit sem törülhet el abból a mivel Jézus magát a vallási téren egyetemes úttörőnek igazolá. Jézus enyészhetetlen jelentőségét Keim szavaiba foglaljuk még: ,,A teremtő volt ő, a zsidóságot bevégezve, a zsidóságot a világtörténetben győzte le, s a tiszta lelki és emberiségi vallást állította fel, melynek mi örülünk, s mely az emberi szellem legnemesebb alapján sokkal erősebben áll, hogysem bármely magasabb műveltség nevetségessé tehetné vagy túlszárnyalhatná." (Keim. D i e g e s c h. Wörde Jesu. 21. 1.). Még csak könyvünk gyakorlati irányzatáról kell szótanunk, melyről mellesleg e lap 12. számában már röviden nyilatkoztunk. Strauss miután felhitta a német népet a protestantismus művének tovább folytatására megtisztítván a vallást a csudáktól s általában mindentől, mi a lelki isteni tisztelethez nem tartozók, igy folytatja tovább beszédét: „Ezzel nem szólítom el (a német népet) politikai feladatától, hanem csak figyelmeztetem, hogy annak megáldása tekintetéből biztosabb alapot vessen Mi németek politikailag csupán annyiban lehetünk szabadok, a mennyiben szellemileg, vallásilag és erkölcsileg szabadokká tettük magunkat. Midőn népünk nekikészülődik, hogy mint egységes elem magát összeszedje, közönségesen mi az, a mi akadályképen gördül útjába, mely az észak és dél közt tátongó szakadást, mely már magában is elég baj, teljesen elmérgesiti? Nemde a hitvallási szakadás. nemde azon sajnos körülmény, hogy a reformáció legszebb előhaladással megindult folyama erőszakosan feltartóztattatott, a német nép és föld fele részétől elrekesztetett, vagyis inkább, miután már csaknem mindenütt szilárd léptekkel nyomult előre, gonoszul visszaszorittatott ? De annyit már mindkét fél régen megtanulhatott, hogy a dolgok mostani állása szerint egyiknek sem fog sikerülni magához rántani a másikat, hanem, ha ugyan lehetséges az újra egyesülés, ezt csak egy harmadik állásponton találhatják fel, mely a viszálkodó feleken felülemelkedve vagyon. E magasabb egyesítő álláspontra azonban nem lehet másként felsegíteni a német népet, csupán azáltal, hogyha őt bevezetjük a vallás belsejébe s azon külső sallangoktól, melyekben a felekezeti váltanok is gyökereznek, felszabadítjuk. E célra szolgáltak kath. részről a német katholicismus, prot. részről a világosság-barátainak szövetsége, melyek ma mindketten szabad vallási községekbe szétolvadni készülnek, figyelemreméltó kísérletekűl; e célra akar a jelen munka is tudományos oldalról segédkezet nyújtani." (XX. 1.) Nem ismerjük félre azon befolyást, melyet a felekezeti külömbség a külömböző német törzsekre politikai dolgokban is gyakorol, de német szomszédainkat igazán sajnálni fognók, hogyha politikai szabadságukat csak akkor érhetnék el, miután előbb Strauss szerint nemcsak minden h i t f elekezeten, hanem minden hiten is túltették magokat. Egyébiránt annyi tény, hogy Németországon nem most gondolják először vallás által megoldani az ettől magában tekintve teljesen független politikai kérdéseket, de még eddig épen az ellenkező történt meg, e mennyiben előttünk ugy látszik, hogy ott a vallási eszmék rendszerint csak a szelep voltak, melyen át apatriotismus gőzei elrepültek. Ismeretes I. Napóleonnak azon véleménye, mely szerint ő a németeket „ideologoknak, s gyakorlatiatlan főknek" tartotta. Nekik ez zokon esett (többek közt Hagenbachnak is: Die Kirchengesch. des XVIII. u. XIX. Jahrh. Leipzig. 1856. II. 349, 1.) s lelkesedve gondolnak máig is „a német erőre, a német bátorságra sa német egységre" (u. o. 35 1.). Mi őszinte tisztelettel viseltetünk „a német tudomány és a német kedély iránt, hálával ismerjük el a nemeteket tanítóinknak az ismeretek terén, de tekintve a mult és jelen dolgait, lehetetlen be nem látnunk, hogy azok Napoleon véleményét teljes mértékben igazolják. A német nép politikai esetlenségének hogy ne mondjuk élhetetlenségének hangos bizonyítványait adják az egész „B u n d" szerkezete és története különösen az 1848.- 1849-iki s a legutóbbi frankfurti parlamentek, s a néptörzseknek a legújabb schlesvig-holsteini nagyban nyilvánult szenvedőleges magaviseletük stb. Strauss könyvének megjelenése is alkalmatlan időre esett s gyakorlati tapintatlanságra mutat. A ki, mint ő is, az elmékben akar „biztos alapot" vetni egy leendő nagy mozgalom elérésére, az minek lép fel, midőn az igazgatottság tetőponton áll s a mozgalom már neki indult, mely egy tudós szavára vagy nem hallgat, vagy legjobb esetben csak zavarba esik '? Ily napokban a komoly múzsa nem tarthat igényt figyelemre, az eszmék magvait elhordja a forgó szél és vihar s a megfogamzásra egyáltalában nincs alkalmas talaj és nyugalom. Németország az egyházi élet tekintetében szomorú helyzetben sinlődik. Egy diplomata 1848 elején azt a jelentést tette többek közt fejedelmi urának, hogy ott „egy hatvan esztendős romboló bölcsészet minden keresztyén hitet felemésztett, s ezen teljes hitetlenség fejté ki leginkább a forradalmi érzelmek legkiválóbbikát a szellem büszkeségét" (Gr. Tele k inél: Die R. Intervention nebst dip-