Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-18 / 25. szám

lomatischen Aktenstücken Hamburg, Hoffmann und C a m f e 1849. 34.1.). Mi nem állítjuk, hogy most egészen igy állanának az ügyek, azt határozottan hisszük, hogy a vallási józan hitet és a politikai pártfegyelmet nem kevésbé ásta alá az ottani tökéletlen egyházszerkezet, mert az egyházi hatalom a kormány kezében lévén és sokszor politikai végekre is felhasználtatván, a nép előtt merőben gyanússá vált s ennek folytán a vallás is nem egyszer ugy tünt fel, mint a melynek legfőbb törekvése az absolut uralkodói hatalmat támogatni s a szabadság érzetét a népnél csirájában megvesztegetni és elrontani. Előttünk fekszik péld. egy röpirat, mely a dolgot tökéletesen ezen szempontból fogja fel és fejtegeti. Címe: J. Mejer, das Leben Jesu von Strauss . . . . und die Stellung der Gegenwart zum Christenthum. Leipzig. Brockhaus 1865. 92. 1. Ez ügyes tollal és élénk szellemben készült könyvből a német egyházi viszonyok jellemzésére kiemeljük a következőket. Midőn az egyház a keresztyénséget a „symbolumok kalodájába" zárta, a német nép egy kis részét magához fűzte. De a nagyobb rész mind az egyháztól mind a kereszt yénségtől elidegenedett. „Egy rész a régi külső hit által lebilincseltetve a lelketlen lelkesség játéklabdája lön" (10. 1.), a világias érzületüek nagyobb része ellenben öntudatlan frivolitásba sülyedt. Ezek közt közepén állanak azok, kik határozásra képtelenek lévén, a szabadelvüse'g és szenteskedés közt tétovázva állnak. Ez „belső szétbomlása vagy folyama a vallásos életnek." melyért az egyház nem csekely mértékben bűnös. „Az egyház és keresztyénség élesen és határozottan megkülömböztetendő fogalmak. Az egyház öntudatunk szerint talált forma, melybe a keresztyénség semmi esetre sem fér bele többé." (16. 1.) „A prot. egyház a maga ágendáival, gyóntatószékeivel, és térdeplőpadaival szigorúbb fegyelem alá akart minket vetni, s vallási öntudalmukat a dogmába és hitvallásba akarta belefojtani Az állam az orthodox egyházra támaszkodék, ez a korlátlan uralkodói hatalmat istenité, hogy e kettős iga alatt a nép motszanni se bírjon De ki csak félig nyitja is fel szemét, látja a rothadást, mely az egyháznak minden izét és alapját szétrágta." (9. 1.) Miután „az egyházszerkezet alakja legjobb esetben csak hiányos kifejezése a község belső szükségletének, rendszerint pedig holt formula, mely a szellem mozgását megbénítja" s miután „felülről az egyházkormánytól a vallási állapotok javítását soha nem lehet várni" (4. 1.) nincs más mit tenni, mint magunknak látni a munkához, s mi megvárjuk a német néptől, „hogy ne féljen nyiltan és határozottan szakítani a ... hittel és egyházzá 1." (30. 1.) Valóban, kárhozatos visszaéléseket és sok bünt kellett elkövetni ott a felsőségnek, hol még a nemesebb szellemek is oly kétségbeesésig vakmerő lépésre izgatnak, a milyen itt javaslatba téve van ! Mindazáltal mi a megoldás más módját kívánjuk német testvéreinknek, s nem hisszük, hogy az uton fogjanak sérelmeik orvoslásához, melyet Strauss is ajánl, mert az az út nem a vallási kérdést oldaná meg, hanem egyenesen a vallás elvetésére vezetne, mire egyes ember vállalkozhatik, de a tömegeket nagy tapintatlanság megnyerni akarni. A rai bennünket magyarokat illet, mi is szükségesnek tartjuk Straussszal együtt, hogy a reformatio művét hittanunk mezején folytatni kell, mert az nincs bevégezve, s mert azon positivumok, mikkel némelyek oly igen dicsekednek, positiv ámításoknál nem egyebek. De mi, hála a gondviselésnek és őseink diadalmas fegyverének, egyházszerkezetünkkel kibékülve vagyunk, mert az szellemi szükségleteinknek általában megfelelő, s nincs egyéb hia, minthogy a meglévő törvényes és jogos alapokon a kor szelleméhez képestidönként tökéletesitessék és tovább fejtessék. Szeremlei Samu. NÖVENDÉKEK LAPJA 7-ik szám. E rovat alatt nem szoktunk ugyan lapokat ismertetni, de mert kötelességünk az irodalom terén megjelent minden jelesebb munkát kiváló figyelemmel kisérni, lehetetlen volt most az egyszer szokásunktól el nem térni, nem állhattuk meg, hogy a várakozáson felül jeles „Növendékek Lappját, illetőleg annak 7-ik számát, e lap köréhez mért keretben, ne ismertessük, habár lapunk egyik számában már azt a t. olvasóközönség megérdemlett pártolásába ajánlottuk is. Sokan azt gondolják, hogy növendékeknek írni nagyon könnyű dolog, elévesz az ember egy két mesét és megvan ; nagy csalódás 1 kis gyermekeknek még talán megjárja helylyel-közzel a mese is, de midőn a gyermek növendékké leszen, midőn a gondolkodó tehetség fejlődik benne, akkor nemcsak a dolog mulattató oldalát kell tekintenie az írónak, hanem arra is ügyelnie, hogy a léleknemesitésen kivül a növendéket öncselekvésre serkentse, és szellemileg is gazdagítsa, ezt pedig pusztán meseféle dolgok által el nem érhetjük. E célnak teljesen megfelel az előttünk fekvő lap, melyben minden darab egytől egyig ugy van választva, hogy a komolyabb irányuakból tanulhat a növendék, e mellett nem hiányzanak a felvidító adomák sem ; ki kell még emelnünk azt is, hogy habár nagyon nehéz olyan dolgot irni, olyan lapot szerkeszteni, melyet mind a fiu-, mind a leánynövendékek haszonnal olvashatnak, az előttünk fekvő lap e célnak is még minden eddig megjelent számában megfelelt, úgyhogy a leánynövendékek épen oly sok hasznos tudnivalót találhatnak benne, mint az ifjak. — Ime a 7-ik számban mindjárt az első cikk, egy munkásságra serkentő költeményke Szász Gr.-töl; miután elmondja, hogy maga a természet s ebben minden mozgó lény, méh, fecske, hangya dolgozik; a harmadik versben igy kiált fel: „Hát az ember gyengébb legyen mint egy hangya S egy féregtől magát legyőzetni hagyja: Midőn az emberben van ero, akarat: Mely küzdve, fáradva, győzelmet arat!"