Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-18 / 25. szám

mennyire változtak a viszonyok Ezekiás ideje óta ! — Akkor az eltűnt törvénykönyv hiánya a vesztére rohanó nemzet által észre sem vétetik, mig most, hogy a birodalom összeomlását a nemzet elenyeszése ne kövesse, amaz isteni szellem megörökítésére kellett minden eröböl törekedni, mely a nemzeti őstörténelem és törvényhozás elveszett könyveiben tükröződött; e könyvek elvesztek Írásban, de éltek a szivekben és elmékben. A lelkes honfiaknak egyetlen legfőbb feladatuk lett az elveszett ős nemzeti irodalmat emlékezetből helyreállítani. És megkezdődött azon szellemi mozgalom, a melyhez hasonlót az emberiség történelmében nem ismerünk ; egy egész nemzet egy könyv körül csoportosul, annak tanulmányozására szenteli létét s ez által túléli a leghatalmasabb nemzeteket, azoknak a történelem teréről való eltünésüket. A nemzeti szent irodalom érintett helyreállítása két országban kezdődött és folytattatott egyszerre: Babyloniában és Júdeában. Amott a fogságra hurcolt nép előkelői közt ott voltak a törvény őrei, a papok, kiknek most annál inkább kellett a Thora helyreállításán dolgozniok, miután az elnyomók minden külső felsősége mellett is a honfiaknak valódi szellemi vezetői ők maradtak a természetesen csak azon tekintély alapján, melyet nekik az ama könyvekben letett ős institutiók nyújtottak. Parancsoló szükséggé vált tehát, hogy az elveszett szent könyveket mentül elébb tegyék ismét írásba, még pedig minthogy a szentségnek Babyloniában központja nem volt, hihető, hogy egyszerre töbl) helyen láttak a sürgős munkához, többen vállalkozhattak az elveszett iratok emlékezetükből való lejegyzésére, mely külömböző emberektől készült másolatok, hogy minden részben össze -hangzók lettek légyen, ezt okosan föltenni sem lehet; nem csupán azért, mert a leghűbb emlékezet is botlékony, hanem kiváltképen, mert a másolók ama régi dolgokról képzett sajátságos felfogásainak, melyek később a Thora külömbféle magyarázatiban nyilatkoztak, most az egyszer a szöveg alakításában adhattak kifejezést. Igy készültek a közös ősrégi iratok alapján amaz egy tárgyú, de külömböző színezetű és felfogású előadások, melyekből a Pentateuchus négy első könyvét látjuk egybeszerkesztve lenni. Igy nem csak a módosított alakban előforduló ismétlések, hanem a számos anachronismusok is tökéletes megfejtésüket nyerik. Azok, kik a régi szent irodalom késeket és a kupákat és minden szolgálatra rendeltetett rézedényeket stb. stb. „Feltűnő, — mondja M e n z e 1 K. A. Staats- und Relígionsgeschichte der Königreiehe Izrael und Juda 399 1. — hogy a körülményesség mellett, melylyel az edények elő vannak sorolva, a frigysátor és a szövetségláda nem említtetik." Bizony feltűnő az, és nem is érthető máskép, mint úgy, hogy e legbecsesebb tárgyait a szent helynek Nebukodonozar a templom első feldulása alkalmával pusztította el. maradványaínak emlékezetükből létesitendő helyreállítására vállalkoztak, itt ott világosító jegyzeteiket bona fide szúrták közbe, köztudomásu lévén ugy is, hogy az adott tudósítások tartalmuk szerint ugyan ősrégiek, de irásba most tétetnek újból. Aligha nem itt készítette valamely buzgó pap a Krónikák könyveit is, mint oly müvet, melynek az volt a rendeltetése, hogy az utódok által folytattassék, A Judaeában hátramaradtak megfogyva bár, de mégis Dávid házából való királ/lyal némi államéietet folytattak még babyloni felsőség alatt; azonban igen természetes, hogy a jobb és nemesebb részt az államnak ezen árnyléte ki nem elégíthette és minél sötétebb lett a jelen, annál sovárabb szemmel tekintett vissza a nemzet szebb múltjára, melynek a távolság még különös fényt kölcsönzött és melynek institutioit csak most kezdte becsülni, midőn azok mellőzése miatt a próféta által megjósolt csapások bekövetkeztek. Ily érzelmek nyilvánulásában oly férfi mint Jeremiás elég ösztönt láthatott arra, hogy az elveszett hivatalos iratok helyreállítására ő is vállalkozzék. Már korábbi vizsgálók figyelmét ki nem kerülte a nagy egyezés, mely tapasztalható a Deuteronomium és Jeremiás iratai közt. B o h 1 e n a kettővel közös nyelvsajátságok egész sorát mutatja fel*) és erre *) Ide tartozik b

a vas olvasztó kemence képe (Deut. 4, 20 és Jerem. 11, 4), mely egyebütt még csak 1 Kir. 8, 51 fordul elő; a fogságról szólván, állandó szójárás : „é s elszór titeket Jehova a népek közé" Deut. 4, 27 és Jerem. 9, 16); továbbá sajátságos: „a szív v. a szív elöbörének körülmetélése(Deut. 10, 16, 30, 6. Jerem. 4, 4. 9, 26) ; „átkozott a ki nem teljesiti e törvény szavait, hogy tegyen azok szerint" Deut. 27,26 és nw ri« úb M tr^n WK .... V - : • v-s • T T nXTH rP'lSn „dtkozolt a ki nem enged a szövetség e szavainak" (Jerem. 11, 3); „es leszesz iszonyat, közbeszéd és gúny tárgyává minden népek között, a hová elvitet téged Jehova" (Deut. 28, 37. Jerem. 24, 9) ; fenyegettetik a törvényrontó nép ezzel: „reád hoz Jehova népet meszünnen, a f öld széléről, népet, melynek nem érted a nyelvét1

1

(Deut. 28, 49. Jerem. 5, 15. 6, 22); az ellenség lovai „gyorsabbak a saskeselyüknél" (Deut. 28, 49. Jerem. 4, 13); mind a ketten élnek az iszonyatos kifejezéssel: „és megeszed ten méhed gyümölcsét, ten fiaid és leányaid húsát" (Deut. 28, 53. Jerem. 19;

9); Jehova Istened visszahozza foglyaidat könyörül rajtad és ismét egybegyüjt téged minden népek közül, a hova; Jehova Istened elszórt téged" (Deut. 30, 3. Jerem. 29, 14); „Hallgasson a föld szám beszédire" (Deut. 32, 1. Jerem. 6, 19); ^gl niTtj} BflPJ mert haragom lángja fellobbant" (Deut. 32, 22. Jerem. 15,14.17,4); nfclb pW „Bátorságban lakik Izraelu

(Deut. 33, 28. Jerem. 23, 6. 33, 16.). — Mind a két irat csak nem egyedül kelnek ki a nap és hold imádása ellen (Deut. 17, 3. Jerem. 8, 2); mind a ketten intenek a hamis prófé-