Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-15 / 3. szám

nem ártana egy kissé több figyelem, illetőleg buzgalom, lelkészeinktől egyes részéről ^ ezen édes mindnyájunk ügye iránt, — mert ha ügyszeretet heviti a keblet, a lelkészi tágas hatáskör a tanitó szegénysége miatt nélkülözni kénytetett vezér- s tankönyveket az ügy által legközelebbről érdeklett egyházzal mindenütt megvétetheti, — s ha e módon a szükségesek kézben vannak, útmutatásért egyesekhezi folyamodást legjobban nélkülözhető vé fogja tenni a más egyházmegyékben már régóta divatozó néptanítói értekezlet." Eszmetársulatnál fogva — de meg, mert — tárgyamhoz is igen illő — nem hallgathatom el e helyen, hogy mi módon osztályozta előttem, egy kedves tiszttársam, csak nem régiben, a tanítókat. „Négy osztályt vehetünk föl — úgymond. — Az elsőbe tartoznak : „a kik tudnak is, akarnak is" (természetesen, tenni); a másodikba: „a kik akarnak, de nem tudnak— harmadikba : „a kik tudnak, de nem akarnaks végre a negyedikbe : „a kik se nem tudnak, se nem akarnak/' Az osztályozás, mondhatom : meglepően találó, — csak hogy egy roppant kérdőjel jő utána, — az t. i.: liogy jói van-e ez igy ? . . . s miután a felelet reá bizonyosan tagadó, önként következik a már sokkal nehezebbnek látszó kérdés : — mi módon lehetne eme négy osztályból egyet alkatni? .. . Kisértsük meg.—Az első osztálylyal ugy-e bár, semmi teendőnk ? — a másodikra nézve, melyhez szerény tanítónk is tartozik, s hihetőleg legtöbbet számlál, fölebb már elmondám igénytelen nézetemet ; — „a harmadikat, mint igen veszélyest elég joga s alkalma van kiábrándítani a nt. e.megyei kormánynak, —mig az utolsót csekély véleményem szerint jövőben legjobban megszüntetheti „a szigorú tanitói censura." Ezt — nem ugy, mint eddigelé történt — a gyűlés helyszínén kinevezett ügynökök által csak ugy hevenyészve, — hanem a jó előre kinevezetteknek kevés készülhetése után, rendszeresen vive szeretnénk látni, s részünkről mindig fősúlyt fektetnénk a gyakorlati oldalra. S most jő az, a mi tollamat repesztené szét, ha ide nem irnám : — Ha valaki, ugy én is barátja vagyok, a kiérdemlett, következéskép méltányos protectionak, — de hogy holmi protectiok épen ekkor milliók anyagi s szellemi jóllétének hátrányára történjenek, ettől fölötte igen ovakodnunk kell. — Továbbá a t. segédlelkész uraknál statutum által készületre kiszabott egy évi határidőt jó lenne egyszer s mindenkorra kiterjeszteni a segédtanítóra is, s meghoszszabbitás által ne vegyünk el tőle csak egyetlen napot Be, melyet e téren többé haszonnal ugy se, — mig egy másikon talán jövőjét megalapitólag foghat fölhasználni. A községi fölügyeletre nézve, mely üdvös rendszernek, a célnak teljesen megfelelhetés szempontjából, szinte egy kis reformon kellene által esnie, — adandó alkalommal, s ha nt. szerkesztő úr megengedi, ugyancsak e helyen, szinte elfogom mondani jó akaratú véleményemet. S még egyet. — Ha már a legkisebb protestáns gyermeket is büszkének szeretjük nevelni önkormányzati jogunkra, (talán mondanom is fölösleges: hogy magából a jogból, épen azok élveznek legkevesebbet, vagy tán épen semmit, a kik nevelnek) — s az autonomicus helyzetet előnyösebbnek tartjuk, és nagyon is méltán annál, melybe idegen kezek szabadon motozhatnak, ne negélyezzünk magunknak kárhoztatandó könnyelműséget, azon, egyházmegyénkben többek részéről nagyon megszokott, s már nem egyszer meg is rovott eljárással, hogy itt-ott fölmerült, s más uton hamar helyreüthető gyengéinket, mindjárt a háztetőre ugorva kiabáljuk ki, mert majd jöhet, mint már nem egyszer volt is idő, melyben meg aztán hiában akarunk magas sarkú csizmában járni, miután ellenségeink ama már egyszer kikiabált hiányokat emlékezetben tartva, fegyverül foghatják ellenünk fölhasználni! — Többet ártó, mint használó megrovások helyett itthon, de meg a nyilvánosság terén is, minden ember fia sokkal örömestebb hallana, holmi apostoli szelidségszülte útbaigazító tanácsokat, (minőket kér és ad egyszersmind a fölebb közlött esperesi körlevél) gonddal készített módszertani fejtegetéseket, a mire — biztosithatom az illetőket, hogy elég alkalmat fog nyújtani az uj esperesi kormány által mindenütt fölállitatni célzott k ö -rönként i, — s majd később az évenkint legalább egyszer tartandó általános néptanítói értekezlet. Az idvezitő szelid Jézus, ki ölébe véve áldotta meg szeretteit, a gyermekeket, adjon ezek anyagi s szellemi boldogsága tényezőinek erőt s kitartást a nagy munkához, — s közölje lelki s testi kegyelmet azokkal is, kik közvetve bár, de amazokkal mégis egyforma ügyszeretettel buzognak jó polgárokat nevelni drága hazánknak, a vallásnak s az egyetemes emberiségnek. Molnár István, néptanító. Oiw KÖNYVISMERTETÉS. Der Pseudo-protestantismus auf kirchenrechtlichem Grebiete mit besonderer Berücksichtigung der protestantischen Kirchenverháltnisse Österreichs von Johann Michael Szeberinyi k, o. ö. Professor an der theol. Facultát, Garnisonspreprediger in Wien, Mitglied des Consistoriums der coord. Pressburger evang. A. C. Superintendenz und Mitglied des Ausschusses des „Slovenská Matica." Wien 1865. Wilhelm Braumüller. 161 lap. Ha valaki könyvet vesz kezébe a cim elolvasása után rendesen az előszSt szokta megnézni, hogy megtudhassa, mily célt akar az illető szerző munkájával elérni, s mily irányban mükködik. Itt még az előszóra sincs szükség, hogy megtudhassuk mire törekszik szerző; ugyanis mindjárt a cimlap után következő levélen olvashatjuk, hogy e munka Kuz-