Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-11 / 24. szám

kor ezeken nyugvó erkölcsi fogalmaiból a vallásos élet körében is meggátolhatlanul kifejtő ellentéteknek nincs semmi egyéb gyökeres és biztos orvossága, mint a vallás igaz elveinek tudományos felfogása, s azok igazságának másokkal is beláttatása. A tudományos gondolkodással lehet és kell a hajdankori vallásképzetekböl, s illetőleg azoknak a mai közönséges értelem előtt érthetetlen képtelenségnek tetsző hüvelyéből az örökigazságot napfényre hozui s beláthatóvá tenni, másfelől pedig magához a ker. vallásos élet lényegéhez, nem szükséges sőt tarthatatlannak bizonyuló képzetformákat lehántani, s ez által megmenteni az emberiség hitét a keresztyén vallás számára, mint viszont a keresztyénség örökigazságát hz emberiség számára. Ez nagy kötelességük a vallásos élet pásztorainak egyházuk és híveik iránt. A felhozott okok által indokolt meggyőződésem szerint tehát, a főtanodák nem egyházi, hanem tudományos intézetek levén, azokat nemcsak az egyháznak, hanem az államnak, valamint magán embereknek is kell, hogy joguk legyen fölállítani. De mivel az egyháznak is legalább indirecte szüksége van a tudományra, és tudományos emberekre, ezért az egyháznak is kétségbe vonhatatlan joga tanodákat állítani, sőt ha hol máskép nem keletkeznek oly intézetek, a melyekben a prot. tudományosság és theologia is szabadon műveltethetnék, hát magának kötelessége azokról gondoskodnia. Ez a harmadik nagy ok, a miért nálunk Magyarországon magának a prot. egyháztestületnek kellett és kell gondoskodnia alkalmas főiskolák állításáról. Nevezetesen a protestantismus egyáltalán nem csupán vallásos reform, nem csak az egyházi életnek in capite et membris, — hanem az összes művelődés haladásának in principiis reformja levén, más irányt adott az nem csupán a vallásos életnek de ugy az állami mint az összes társadalmi viszonyok kifejlődésének, valamint a tudomány haladásának is. Ezért ha nincs is a prot. egyháznak hivatalos egyházi tudománya, de van külömbség, a róm, kath. és prot. szellem (vagyis gondolkodás és életirány) között, van külömbség a rom. kath. és prot. tudományosaág között. Természetesen ezt nem ugy értem, hogy más volna a róm. kath. és más a protestáns mathesis; hanem a kettő között p. o. mindjárt az a nagy külömbség látható, hogy a protestantismus körében bárminemű eredményekkel szabadon lehet és kell művelni az emberi gondolkodásnak minden tárgyát külömbség nélkül, a katholicismus körében pedig minden tudományokat csak az egyház érdekeinek alárendelve és csalhatatlan dogmáinak megsértése nélkül lehet tárgyalni. És az egyház e követelt jogát, a hol, a mikor és a mennyire hatalmában áll végre is hajtja a tanodákon, elannyira, hogy p. o. a mely egyetemeken (legyenek azok bár országos intézetek.) befolyása lehetővé teszi, még a botanica és vegytan tanáraiul is csak katholikus emberek lehetnek és miként p. o. épen jelenleg is történt, hogy a magyar kath. és állami tanodákban használható bölcsészeti kézikönyveket a dogmatika tanárának adják előleges átvizsgálás végett. Ez pedig úgy hiszem elég nagy külömbség, a mely ha legkevésbé és legritkábban érezhető is (legalább ma már) a természettudományok körében, de annál súlyosabban nehezkedik a történeti, jogi, bölcsészeti és theologiai tudományokra. A theologiában meg épen csak az egyház hivatalos theologiája műveltetvén, a protestáns theologiínak szabad prot. gondolkodással tárgyaltatá^áról szó sem lehet. — Innét csakugyan nagy külömbség van a róm. kath. és prot. tanodák között, külömbözik azok szelleme, s e külömbség nem csak az egyes tudományokban, hanem az egész tanodai életben s eljárásban látható. És egyáltalán szükséges, hogy a prot. gondolkodás, s a belőle folyó prot. tudományosság prot. főtanodákban müveitessék. Ebből magából azonban még nem következik, hogy a prot. egyházi testületnek kellene főiskolákat állítani, s p. o. Amerikában valamint Nyugateurópa azon országaiban, a hol a protestantismus annyira áthatotta az összes lakosságot vagy annak nagyobb részét, hogy elvei az államszerkezetben és társadalmi viszonyokban is érvényesültek, ott ha a prot. állam, vagy szabadon az egyes polgárok állitnak elegendő egyetemet, as egyház nem is igen vesződött vele, de viszont a hol ez az eset nem volt, ott az egyház miga gondoskodott. — Erdélyben mig prot. fejedelmek uralkodtak, azok állítottak főiskolákat, de azóta természetesen ott is csak az egyház viseli gondjukat. A királyhágón inneni Magyarországban eddigelé a protestantismus csak vallásilag, azaz az egyházban birta magát szervezni, s a többi között ebből magából természetes, hogy ebbeli jogukkal élve az egyháztestületek állítottak a prot. értelmiség fejlesztésére és tudományosság müvelésére főiskolákat, vagy ha magán emberek akár fejedelmek telték is, de a tanodákat az egyháznak, mint nálunk egyedüli halhatatlan prot. testületnek a gondviselése alá adták. (Tudtomra az e jogot elismerő törvénycikkeink sem azt mondják, hogy „aprót, egyház," hanem hogy „a protestánsok" állithatnak iskolákat stb.) Belátásom szerént ez az oka, a miért nálunk maga az egyház állított és tart fenn főiskolákat, és a célból, hogy azokban általában a protestáns tudományosság műveltessék és fejlesztessék, nem pedig azért, hogy azok az egyház theologiáját tanitó, számára papokat képező egyházi intézetek legyenek. Hisz ez utóbbi esetben nem volna értelme annak, hogy az egyház-testületek nemcsak theologiai semináriumokat, hanem jogakadémiákat is állítottak. A jog pedig csak nem az egyház tudománya, és akadémiáiban nem papokat képez ? Az én okoskodásomból — godolja a t. olvasó — végre az egyháznak a főtanodákhoz az a furcsa viszonya derül ki, hogy p. o. nálunk az egyháznak a főtanodák iránt csak kötelessége van, (kötelessége azokat alapítani, és kellően fizetni), de joga nincs, eljárásukat sem kormányozni sem ellenőriznie nem lehetvén ; viszont a főtanodáknak az egyház mint alapitójaik s föntartójuk irányában semmi kötelességük, hanem csak joguk van, t. i. jogositvák az egyház tanai és szervezeti viszonyaira való minden tekintetektől függetlenül művelni és terjeszteni a