Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-11 / 24. szám

tudományt. -Az egyiknek tehát csak kötelessége, a másiknak meg csak joga vo'na, s igy az általam kifejtett viszonyuk már csak ennél fogva is igazságtalan s ezért főn nem tartható. Jog és kötelesség a szabadságnak el n* m vá-asztható fogalmai, miként Kant mondja, a kinek csak kötelessége van jog nélkül, az rabszolga, s a kinek csak joga van kötelesség nélkül az zsarnok. Es igy szerintem az egyház a fötanodáknak jogtalan szolgája volna, hololt inkább megfordítva áll, régen tudott axióma, hogy a ki fizet az parancsol is, s ba az egyháznak általában a tudón ányha s főiskolákba nincs is beavatkozási illetékessége, de saját pénzeért és fáradságával, alapított s föntartott tanodáival mint tulajdonaival mégis csak joga van rendelkezni, épen ugy miként az állam kormányozza az állami tanodákat. E látszólag helyes következtetéseknek egyike sem áll, mert sem a fölebbi okoskodásból nem ez az egyoldalú visszás viszony következik, sem azt az elvet nem fogadhatjuk el az erkölcsi életben, hogy a ki valami szellemi célra szolgáló intézetet anyagilag fölállít, az ezzel följogosítva volna azzal föltétlenül rendelkezni. Eddigi fejtegetéseim eredményekép az egyház és főtanodák között ezt látom a dolog természete által igényelt igazságos viszonynak, hogy: az egyháznak okvetlenül érdekében állván a tudomány kifejlődése, és tudományos emberek képződése, — Magyarországban pedig a protestáns szellemnek testületi szervezete eddigelé egyedül az egyház levén, reá nehezült a feladat, a prot. értelmiségnek tudományos kifejlődését (a mennyire testületi erőnek lehet és kell) eszközölni: — ez okoknál fogva az egyháznak elutasithatlan joga és kötelessége főtanodákat állítani, *) kötelessége azokat a tudomány igényeihez mérten s általábán anyagi és szellemi erőkkel ugy berendezni és fentartani, hogy egyedül jogosult céljuknak a tudomány müvelésének kellően megfelelhessenek. Az egyház e kötelességével jár azon kétségbe vonhatlan joga (egyszersmind szinte kötelessége is) hogy szigorúan felügyeljen vájjon a tanodára adot anyagi ereje valósággal és pontosan a tudomány müvelésére s terjesztésére fordittatik-e'? a tanulók és tanárok által a kellő rend és erkölcsi tisziaság megtartatik-e ? a tanárok rendesen teljesitik-e hivatalos kötelességőket; azaz mind előadásaik tartásával mind általában a tudomány szolgálatában müködnek-e? Az egyháznak illetékes organumai által gyakorolt ez ellenőrködése ép ugy kiterjed a mathesis mint a dogmatika tanárára, de minden felügyeleti s rendelkezési joga eddig van. Hogy a tanár vájjon minő felfogással adja elő tárgyát ? minő tudományos irányban vizsgálódik, s ez által mi eredményekre jut ? igazok-e azok vagy nem ? ebbe az egyháznak semmi joga beavatkozni, ezek tudományos kérdések, s megítélésükre egyedül maga a tudomány illetékes kinek birái az argumentumok, nem pedig a szavazattöbbséggel hozott végzések által döntő egyház. — *) De e mellett épen igy joga volna magán embereknek is akadémiát, akár egyetemet állítani. M. A. Viszont az egyház irányában a fötanodáknak joguk a tudomány szabad müvelése, elengedhetlen és egyedüli kötelességük pedig mind a hallgatóknak mind a tanároknak, hogy kitűzött feladatuknak megfelelni törekedjenek, azaz teljes erejükkel annak a célnak az előmozdítására igyekezzenek, a mely célért a főtanoda fönn áll, és egyedül arra a célra munkáljanak, a melynek eléréseért az egyház az intézetet s az intézetbe őket áldozataival állította, és főntartja. E cél pedig, a főtanodák létcélja nem lehet egyébb, mint a tudomány és tudományosság fejlesztése, a mit viszont nem lehet és nem szabad máskép eszközölni, mint minden egyéb érdekek félretételével, az igazságnak elfogulatlan, lélekismeretes, s szorgalmas vizsgálása és a vizsgálódás őszinte közlése által. Következőleg a főtanoda tagjainak az egyház mint patrónus iránt —tudományos teendőikben egyedül az a kötelességük van, hogy a tudomány szolgálatán kivül semmi egyéb érdeket, semmi egyéb kötelességet ne ismerjenek, azt pedig lelkiismeretesen teljesítsék. A tanároknak a tudományos kutatás terén, minden kötelességük egyedül a tudomány iránti kötelesség. De hát p. o. a dogmatika tanárának az már mégis csak kötelessége az egyház iránt, hogy az egyház hitigazságaiul annak a positiv tanait adja elő ? Ha itt az egyház tanai alatt annak a tudományát értjük, azt már csak azért sem adhatja, elő, mivel a prot. egyháznak tudománya nincs, ha pedig a megállapitott egyes dogmákat értjük, azoknak olyan hü előadása, hogy p. o. a magyar ref. egyház dogmaiul ne tanítson olyan tant, a mi az ágostai vagy róm. kath. egyház dogmája, vagy egyik egyházé sem, a ref. egyház dogmáit padig kihagyás nélkül és hüven adja elő, ez nem az egyház, hanem a tudomány, az igazság iránti kötelessége, valamint a történésznek az igazság és tudomány iránti kötelessége hogy megtöréntíil ne mondjon olyat a mi meg nem történt, vagy azt ne adja máskép elő, mint a hogy megtörtént. Azontúl hogy a história tényeit, a dogmatika tanára a positiv dogmákat mikép méltatja s dolgozza föl tudománynyá, az belátásától és érveitől függ. S ha valamely positiv dogmát akár eddigi alakjában akár egészben igaztalannak, tévesnek kénytelen érvei folytán belátni, annak igaztalanságát indokolva tanszékéből is előadni az egyház iránt joga (s illetőleg kötelessége is), a tudomány iránt pedig kötelessége, csakhogy azon dogmát, mig az egyház nem változtatta, annak tanaiból kitörölni s érvénytelennek tekintenie nem szabad. Jól tudom hogy az életben rendesen a ki fizet az parancsol is, de ebből nem következik hogy ez igazságos tehát helyes elv is. Hisz ekkor az, a ki hivatalomért nekem fizet, föltétlenül feljogosítva volna tőlem oly szolgálatokat követelni, a melyeket erkölcsi és jogkötelességem megtilt. - Akár egyház, akár állam a tanodákra adott pénzén nem vásárolhatja meg az igazság szabad kutatását, a tudomány független művelését, ez erkölcsi lehetetlenség. Németországban a hol az egyetemeket kezdetben az államok emancipálták az egyház nyomása alól, s azóta is legnagyobb részben az államhatalmak