Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-15 / 3. szám

lemző e tekintetben egyik francia lap tudósítása, mely szerint Tliiers közelebb a senatusban a pápaság érdekében beszédet volt tartandó; midőn azonban a körlevelet olvasta, le kelle tenni szándékáról, le lévén ez által fegyverezve, elolvadván ennek következtében mindazon érvek, melyeket a pápaság mellett felhozandó volt. Nem csoda, ha e pártra, és oly igen sok jólelkű katholikusra a fő atya szózata annyira leverő hatást gyakorolt. A protestantismusra sok dicséretet reárakott és reárak egyik másik lelkesült híve, de annyit kevés, mint közelebb 9-ik Pius, bár akaratlanul. Katholikus atyánkfiai közül azok, kik sem a miénket alaposan nem ismerték, vegyék kezökbe az encyclikát mint tükröt, és ebből a protestantismus isteni voltát, s nemes hivatását visszatükröződni látandják. Farkas J ó z s e f. MELY HITVALLÁSI KÖNYVEK ÉRVENYESEK ÉS SZABÁLYOZÓK A MAGYARHONI ÁG. HITV. EVANG. EGYHÁZBAN? A magyarhoni ág. hitv. evang. egyházban mindjárt kezdettől fogva, mihelyest az Augustana confessio némethonban symbolumi tekintélyt nyert, mi, köztudomás szerint, még az augsburgi országgyűlés tartama alatt történt, oly tekintélyre vergődött, hogy hit dolgában zsinórmértékül szolgált. De midőn némethonban, különösen a theologiai tudomány székhelyén, Wittenbergában, a Flaciusi viták kezdődtek és a philippisrnus s cryptocalvinismus, melylyel Melanchthont is vádolták, lábra kapni kezdett; továbbá, midőn az invariata (1530. évről) Augustana mellett a variata is (1540-ről), melyben az eredetitől némely pontokban, az eredeti bűnt, a praedestinatiót, különösen az úrvacsorai dogmát ") illetőleg, eltérő s a calvinismushoz hajlani látszó kifejezések előfordulnak, itt-ott használatba jött: felháborodtak a Luther szelleméhez szigo*) A variatában nem tanitja Melanchthon az eredeti bünt oly szigorban, mint az invariatában. Az V. cikkben a variatában kihagyta a „quomodo visum est Deo/1

mert ez nagyon emlékeztet a praedestinationismusra, melyhez eleinte hajlott, de később egészen elvetette. A XVII. cikkben a variatában szintén kihagyta az e 1 e c t i s-szót s egyszerűen mondja : p i i s dabit aeternam vitám. A X. cikkben, eltérőleg az invariatától, melyben mondatik: quod corpus et sanguis vere adsint et „distribuantur'-' vescentibus in coena domini; a variataban pedig ,,exhibeantur/' mely kifejezés egészen Calvin értelmében vehető ; mert az exhibeálás nem involválja magában a communicansok vere adsint corpus et sanguis hitét, mig ellenben a ,,distribuanturu

által határozottan értetik, hogy a kik nem is birják a vere adsinthitet, mégis veszik a verum corpus-t és sanguis-t. rubban ragaszkodó theologusok, azok élén a fiatal wittenbergi tanár F 1 a c i u s Mátyás, s a philippisrnus meggátlására s csirájában elfojtására készült a „Formula Concordiae," melynek iránya és szelleme a magdeburgi centuriákban a legvégsőbb szélsőségig fejlődött. A Form. Concordiae nem akar az Augustanatól eltérő uj confessio lenni, hanem csak annak magyarázata, bővebb kifejtése, a katholikusok részéről származott számtalan megtámadások elleni védelme. Ez világos a Form. Conc. előszavából, hol ez mondatik: In ea (t. i. Aug. Conf.) perspicue et candide professi sunt (t i. illusírissimi pietateque religiosa praestantissimi electores, piáncipes et ordines), quid de praecipuis articulis, iis praesertim, qui inter ipsos et pontificios in contraversiam venerant, in ecclesiis evangelicis et reformatis crederetur et publice doceretur. Eam confessionem adversarii moleste quidem graviterque acceperunt, sed ad hunc usque diem neque refutare neque evertere potuerunt. Hanc piára atque e fundamentis verbi Dei solidissimis exstructam Augustanam confessionem nos toto pectore amplecti, publice et solenniter etiamnum profitemu r. ... Neque in animo habemu s, hoc scripto, aut quocumque alio, a commemorato j am confessione vei transversum, ut ajunt, u n q u a m discedere, vei a l i a m aut n o v a m c o nf e s s i o n e m c o n d e r e." *) A katholikus tudósok megtámadásainak cáfolatán kivül még más tendentiája is volt a Form. Concordiae -nak, t. i. ,,az evang. egyház kebelében támadott viszályok és téveszmék, nevezetesen a philippisrnus és cryptocalvinismus legyőzése/' A Form. Conc. épen azért, mivel az Augustana némely cikke a helvetusok értelmében magyaráztatott, és némelyek a helvét értelmet az Augustana palástja alatt terjeszteni igyekeztek, határozottan nyilatkozik az Augustana Luther sajátszerű szellemében felfogása mellett, — annál inkább, mert a variata véghetetlen zavarokat idézett elő. A Form. Conc. gyakran hivatkozik Luther magánmunkáira is és kétségbe vont dogmáknál közvetlenül Lutherre támaszkodik. Ennek bebizonyítására elégséges első lapjaira hivatkoznom. A Form. Conc. a régi symbolumokon kivül elfogadja az ágostai hitvallást: „p r i m a m illám et non mutatam confessionem a mplectimuí... sicut ea anno MDXXX. scripto comprehensa et imperátori Carolo V. Augustae est exhibita." — Elfogadja az ágostai hitvallás védelmét: „quia in ea non modo Augustana confessio *) Libri Symbolici, Editio Meyer. pag. 386. 387. Kitűnő objectivitással adja elő a Form. Conc. történetét, valamint tartalmába s értelmébe mélyen bevezető a következő munka: Göschel K. T. Die Concordienformel nach ihrer Gesehichte und Bedeutung. Leipzig. 1858. tallér.