Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-27 / 22. szám

szeti karrá lön. A bölcsészeti karnak azután mind eredeténél mind tárgyánál fogra a többi karokhoz az a sajátlagos viszonya van, hogy egyfelől ő magában már az universitás, és másfelől mégis a többihez hasonló egy facultas. — Mint a karok közös törzse, s az egy szakká lett egyetem, a tudománynak minden szakait magában' foglalja. Nevezetesen a természettudományokat egész kiterjedésükben; -- azontúl a történettudományokat, közöttük a történetileg fejlődő szellemnek legmagasabb productumait, a nyelvet és az állam (jog) intézményeket is tárgyalva; — továbbá a szorosabb értelemben vett bölcsészetet, azt a tudományt, a mely egyfelől az absolutum tudománya, s másfelől általános tudománytan. Mig minden egyes tudománynak az a hivatása, hogy az okosságot létezésének egy bizonyos körében megismerje ; — a bölcsészeinek a feladata kimutatni, hogy általában mi az okosság ? és ezt létezésének minden stádiumán, egész rendszerében kifejteni. Ezért mondható hogy a physiol o • giához, pneumato 1 og i á h o z, és theol o g i á h o z logikául szolgál. A philosophia — s a róla elnevezett facultás is, mint a tudományok igazi encyklopediája, tartalmilag magában foglalja mind azt, a mivel a többi három karok foglalkoznak, s e mellett — azokra is előkészítő I o g ik a i facultásnak mondhatnók. E mellett a philosophiának a theologiával még az a közelebbi viszonya is van, hogy a mi a theologiának egyedüli tárgya, az a bölcsészeinek legalább legmagasabb igazsága. Ez az oka, hogy történetileg is a theologia legkésőbb vált a philosophiából ki külön szakká. Másfelől azonban a bölcsészeti kar nemcsak anyja minden tanszakoknak, hanem maga is egy faeultássá lön, s mint ilyennek neki is kell határozott gyakorlati céljának lenni, neki is kell a tanulókat e cél valósítására megkívántató gyakorlati ügyességre képesíteni. Csakhogy ennek a gyakorlatnak is a mihez a bölcsészeti tanfolyam előkészít, a többitől elütő sajátlagos jelleme van. Nevezetesen, épen a bölcsészeti karban lett mind máig leghüvebben megőrizve az egyetemnek tisztán tudományos rendeltetése, s feladatánál fogva nem is készithet elő semmi egyéb practicus tevékenységre, mint csupán a tudománynak mint tudománynak művelésében álló gyakerlati munkásságra; s ez a tudomány közlése, a tanítói s tanári pálya. Ez valóban praxis, s ezért bizonyos technikai ügyesség is szükséges hozzá, t. i. a tudománynak paedegogico-didacticai kezelése, de a melynek nem az a feladata, hogy a tudomány által megállapított igazságokat a közélet viszonyaiban is létesítse, hanem hogy a tudományt, s annak eredményeit nemzedékről nemzedékre tovább tenyésztesse és fejlessze. Valamint némely országokban a theologiai tanszakban külön osztályul vannak a lelkészi hivatal gyakorlati teendőire előkészítő seminariumok, hasonlóul lehetne a bölcsészeti tanfolyamban paedagogiai seminariumot állítani, a minthogy néhol van is, sőt a nálunk életbe lépett praeparandiáknak is ez a tendentiájuk volna, csakhogy ezek (legalább eddig) az elemi oktatásra akarnak előkészíteni. Íme az egyetemek nem esetlegesen, vagy egészen a tudományon kivül eső érdekek miatt osztályoztatnak a szokásos négy tanszakokra, hanem magának az ismeret rendszerének tárgyánál fogva négy kisebb köre elkülönüléséből folynak; egymással bensőleg összefüggve képezik a tudományos munkásság egyetemét, a melynek mindegyik csak a többivel teljesen egyenjogositott része. Az egyes tanszakoknak magánosan felállításából származnak az úgynevezett akadémiák, de a melyek épen ezért a főtanodának csak egy részét, egy osztályát képezik, s bennük a tudomány csonkán, csupán egyes ágaiban művelhető. E hiányt érezte és érzi a mi prot. közönségünk is, midőn majd a bölcsészet rendszerének (mint a tudományok encyklopediájának s egyetemes tudománytannak) tanítását vitte be a jogi és theologiai szakfolyamokba, majd a gymnasium és akadémiák közé az úgynevezett bölcsészeti tanfolyamot állitá, de a melyben helyezeténél fogva mind a sajátképeni bölcsészeti disciplinák ugy terjedelmüket mint tartalmuk mélységét illetőleg igen korlátolt mérvben alig rövid átnézetben adhatók, mind pedig a bölcsészeti karhoz tartozó tudományok vagy nem, vagy majdnem egészen gymnasiumi modorban taníthatók. Szükségesnek láttam röviden de lehető tüzetesen feltüntetni a főtanoda tanszakjainak keletkezését s egymáshozi viszonyát, azon állitásom indokolt kimutatására, hogy a theologia lényegesen a tudomány rendszeréhez tartozik, annak csak egyik — s épen betetőző — része, s a többi részekkel szerves összefüggése^ van. Es igy a theologiai facultást, akár akadémiát sem lehet a többi tanszakoktól különválasztani, vagy épen más kategóriába állítani. Ha hát a többi tudományok tárgyalása az egyháztól teljesen független, függetlennek kell lenni a theologia müvelésének is. A theologiát sem azért lehet és kell a főtanodában művelni, mert az egyháznak szükséges (legalább mert theologiát végzett papokra van szüksége,) hanem azért, mert a tudománynak egy része, mert az emberi gondolkodásnak van reá szüksége, az nélküle hiányos levén. Á tudománynak mind azt joga és kötelessége tárgyalni, a mi csak okosság, létező valóság s igy a gondolkozásnak tárgyául szolgálhat. Az ember vallásos élete pedig létező valóság és okosság s a tudományban is kötelesek vagyunk azt gondolkodva megvizsgálni. Valamint az emberiség nem lehet véglegesen kielégült, üdvözült, a nélkül, hogy Istenhez ne emelkedjék, azaz vallása ne legyen, hasonlóul gondolkodásunk az okosságnak, s igy a világnak is nyomozásában nem tud addig megnyugodni, mig az isten gondolatához nem jutunk, azaz mig nem theologizálunk,ugy-hogy ha valamely egyetemből egy hallgató sem lenne bár pappá, vagy valamelyik egyházi testület egyetlen ott végzett embert sem fogadna el hivatalnokául ; abban ha a tudomány egyetemét akarja művelni, mégis kell a theologiát tárgyalni, sőt a benne működő tudomány-embereinek hivatásuk még azt az egyházat, annak vallásos életét és tanait is megvizsgálniok és tárgyalniok, a melyik egy papot sem fogad el hallgatói közül; és ezt tenniök kell azért mert az egyház és annak vallásos élete gondolkodásunknak szükséges és méltó tárgya.