Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-27 / 22. szám

Igy vizsgáljuk, p. o. prot. tlieologiai akadémiákon a római egyházat, s a többi ker. hitfelekezeteket, azok tanrendszereit, valamint a mahomedanismust, s a többi vallásokat is. Ugyan a mondottakból természetes, hogy előbb is volt theologia, mint theologiai tanintézet. Azonban — mondhatja valaki — ha én a felhozott okokkal azt akarom bizonyítani, miként mindamellett hogy a főtanodában az egyház positiv tanait vizsgálják, a theologia tudományos kezelésében az egyháznak még sem lehet bele szólója, feledem, miszerént én magam azt mondám, hogy itt practicus cél is van, s az akadémiának a vallásigazságot a gyakorlati kezelésére is képesitenie kell hallgatóit, a kik ritka kivétellel épen azért hallgatják, hogy az egyház papjai legyenek. Úgyde ekkor az egyháznak legalább azoknak az iskoláknak a tanításába csak bele lehet szólni, a honnét neki papjai kerülnek ki, mert hiszen az mégis csak az ő joga, hogy kiket és minő embereket fogadjon el hivatalnokaiul? E legutóbbi kétségenkivüli joga az egyháznak, de e jogot is nem a tanodai előadásokba való beleszólással, hanem a főtanodai vizsgákon kivül álló, és azokon felül is szükséges papi vizsgákon gyakorolja. E vizsgáknak épen az a céljuk és értelmük, hogy az egyház ajánlkozó tisztviselőit megvizsgálja, és ha nemcsak kellő ismerettel biroknak, hanem egyszersmind az ő vallásos életének vezetésére elég buzgó keresztyénekiU ismeri meg, elfogadja, ha pedig nem, viszszaveti akárminő bizonyitványnyal áll is elő az akadémiából. — Ha az egyház már a tanodában, és a tanodai vizsgákon ellenőrizné papjainak tudományos képződését, nem volna értelme a mi vizsgáinknak és a lelkészi osztályba a papi vizsgán fölvételnek, ismétlem nálunk, a hol e fölvétel nem „sacra ordinatio." Ha pedig, mivel a theologiai főtanodából papok kerülnek ki, e miatt az egyháznak joga és teendője volna az intézet tudományos eljárására felügyelni, s ebben intézkedni; ebből az következnék, hogy p. o. a jogi akadémiákban meg a belügyi és külügyi minisztériumnak kellene felügyelni a jog tanítására, mivel azokból jogi hivatalnokok s a nemzetközi jogot kezelő állámférfiak kerülnek ki, az orvosi facultások tanításaiba meg a közegészségügyi minisztériumnak (a hol t. i. van) kellene bele szólni. Ilyen képtelenséget pedig világszerte sehol sem tudok. Hanem még a mennyire az államkormánynak lehet és kell is a nevelésre, s főtanodákra (kivált az állam által állitottakra) felügyelnie, az is egészen külön hivatal, a belügyministerium tiszte. Ámde ha a bel- és külügyi ministereknek fonákság volna a jogakadémiákat ellenőrizni, azért mert abból jogi hivatalnokok [kerülnek ki, hát az egyháznak a theologiai isméretek tudományos elohaladásaiba beleszólni csak azért mert onnét papok is lesznek, vájjon ez mennyivel kevésbé helytelen fonákság V nem látom be. (Vége kör.) A HOLLANDI REFORMÁTUS EGYHÁZ. II. Materialis rész. (Folytatás.) Renan nagyhirü könyvéhez Opzoomer is hozzá szóllott, röviden, egy leckéit megnyitó beszédben. *) Ebből átirok néhány tételt, mely ismertetésemben a christologia helyét fogja betölteni. „Minden dolognak eredete leghomályosabb. Igy van a keresztyén vallással is. Jézust a Budhaismus alapitójával hasonlítják össze ; de ki tudná sakia-muni életrajzát adni ? Ha elhisszük a legendákat, akkor lehetséges ; de ha nem — akkor az egész életrajzot le lehet egy lapra irni. Ki tudta volna Jézus idejében megjövendölni, hogy a kis mustármag egykor terepélyes fává fog nőni, melynek ágain az égnek madarai fészkelnek ? hogy nz embernek üa, ki korában nem talált hitelre, nevével egykor befogja tölteni a földet? Mikor a szelid prédikátor életirására gondoltak, már lehetetlen volt históriát irni, s csak a dicsőítő mondák játszhatták szerepeket. Epén azért bátran kimondhatom, hogy senkit sem tartok képesnek, hogy Jézus életét pontosan megirja. Egy dolog felől szilárdul megvagyok győződve, hogy Jézus, mint bármely más ember, egy históriai lény, nem pedig valami csudálatos személyiség, ki a történelembe nem illik be, hanem a mennyből szállott alá. Az emberiség folyton előhaladó fejlődése hozta létre. — Fontosnak tartják azon állítást, hogy az idő, melyben született, meg volt érve, hogy elfogadja, az időnek teljessége el volt jőve. Legyen; tehát az időnek teljessége hozta létre őt és vallását. Vele minden ujjá született, de ujjá született a régiből és a régi által. Mindenütt, hol élet van, szüntelen valami uj jelenkezik. Hasonlítsátok össze a tél lombatlan fáit a tavasz virágpompájával, a nyár érett gyümölcseivel! és mégis, sem a virág, sem a gyümölcs, sem semmi, a mi uj, nem száll az égből alá, nem csuda; mind ez szabályszerű fejlés, örök, tiszteletre méltó szükségesség. S a mily kevéssé csuda Jézus megjelenése, ép oly kevéssé van helye élettörténetében a csudának. Ezen meggyőződéshez szilárdan ragaszkodom, mert a tudo-j mány kezeskedik nekem felőle, mert e nélkül sem a természet, sem az ember ismeretéről nem lehet többé szó. De hogy Jézus csudákkal vegyitett élete valósággal milyen volt, ez ismeretem határain kivül fekszik. Hogyis lehetne ez másképen V ki Jézus csudás életét lehetségesnek tartja, sok kutío áll rendelkezésére; a természetes életirásra egy sem. Es, hol az ismeretnek nincs forrása, hogy lehetne ott ismeret: De ha Jézus testi életét nem is ismerjük pontosan, szelleme, mely fontosabb kincs külső élettörténeténél, nem lehet többé elrejtve előttünk. Gyümölcséről ismerjük meg a fát, müvéről a működőt, az okozatban nyilvánul az ok. Ismeretlen előttünk, mi történt Jézussal, s minő *) „Wat dunk u van den Christus? Redevoering ber opening der akademische lessen. 1863.