Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-20 / 21. szám

chák) nevet = Izsák (tulajdon név), (Jaakób) csánkot v e t = Jákob stb. *) * Csak is azt állítjuk tehát, hogy az Elóhim név a bibliai nyelv korszakát megelőző ősidőből való, midőn még az egész sémi törzsnek közösen szolgált az istenség jelölésére; azonban azt a Mozaismusba annyival inkább át lehetett venni, miután minden monotheismus mellett is meg nem szűntek az istenséget az erők és hatályok Összeségének tekinteni (1. Bloch Móritz, Mózes öt könyve Gen. 1,1. jegyzet). De másfelől Elóhim mint Isten legáltalánosabb elnevezése a pogány népek isteneinek jelölésére is használtatott, s akkor gyakran "ŰJ3H idegen vagy más jelzővel tétetett össze, mint ''nbX 35, 2 vagy Q^H TI^N a

népek istenei Deut. 29, 17, a

z

ország istenei 2 Kir. 17, CEI^n "Tíbií a

nemzetek istenei Zsolt. 96, 5. — Jellemző az Elóhim elnevezés használatára különösen Jósua 24, 14—16 „vessétek el az isteneket, kiknek szolgáltak a ti atyáitok ama folyamon túl és Egyptomban és szolgáljatok Jehovának. Hogy ha pedig nem tetszik nektek szolgálni a Jehovának: válaszszatok magatoknak ma, a kit tiszteljetek, akár az isteneket, kiknek szolgáltak a ti atyáitok a folyamon túl: akár az Emoreus isteneit (^EJtfH TT^X)? kinek földén laktok: én pedig és az én házam tiszteljük a Jehovát. Kinek felele a nép mondván: távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk a Jehovát, szolgálván idegen isteneknek CS^^lHK DTíSiO*" Itt látjuk egyfelől, hogy az Elóhim kifejezés a pogány istenekről is használtatott, másodszor hogy Izrael eredetileg pogány isteneket imádott. A második bibliai istennév Jehova (H1ÍT) az egy igaz Istent jelző és a pogányok istenei jelölésére -) Nyelvünk, bár látszólag ujabb, mert ma is élő nyelv, ős eredeti alakját mind e tekintetekben megtartotta; mert 1) a szókincs, a mint tudva van, egytagú gyökökön nyugszik ; 2) a gyökökben a hangutánzó elem túlnyomó, nem csak a névtörzsekben, mint kakuk, bíbic, macska (=mia-cska) stb., hanem az igetörzsekben is, mint: óhajt (= ohl-ajt—oh! ít), ropog (==rpp og) recseg (—recs !-eg), néz (=ni !-ez), lát (=la !-at) stb.; 3 j az összetételi képzés határ nélkül használható: 4) az ige és névalakok közt mai nap sincs szoros válaszfal húzva, nem csak ilyenekben mint agg igen vén és agg vénhedik, c s a l=esel és c s a 1, rászed, nyom főnév és nyom ige stb. hanem különösen abban, hogy még a ragozott ige is névgyanánt használható , mint tudta scivit és t u d t á-ra adom, hallotta audivit és fülehallottára, hallottam, audivi, és a hallottam hír, félsz times és a félsz bántja stb. stb. Az egyptomi régi nyelvről mondja B u ns e n (Egyptens Stellung stb. 1 köt 80 1.) : „E nyelv egyik legfontosabb sajátsága az, hogy a gyökekül jelölt ama szók, melyek igét jelentenek, minden változás nélkül egyszersmind nevek, még pedig fő- és melléknevek is. Igy a n e c h jelent: élni, élet, élő és eleven/' soha nem használt igazi nomen proprium, mert sem status constructusa, sem többese nem képezhető, sem pedig articulust föl nem vesz soha. A zsidók e nevet oly szent tiszteletben tartották, hogy kimondását meg nem engedték és Jehova helyett mindég Uram szót ejtettek, a honnan is Keriképen ^"J^ hangoztatását vette fel avval a módosulattal, hogy az Alef betűnek megfelelő de a Jód alá nem illő Chatef patach helyébe a puszta Svá lépett. A septuaginta a Jehova szót mindég o Kúpcog-aal és a magyar bibliában is Károlyi Gáspár a z U r-ral fordítja. Mi volt ezen u. n. Texpay páppatov (HlTllK J^IÍC 7t£0 eredeti hangoztatása ? nem könnyű megmondani. Sokan hivatkozván a régiekre, kik J a o-t mondják a héberek istenének (1. Diod. Sicul. I. c. 94 és Macrobius Satura. ,1, c. 18) J a h v ó t QÜiV) tartják eredeti kiejtésének és analógiául felhozzák a aievet; azonban felejtik, hogy ezen alak a J^-ban végződő törzseknél nem szokásos. Ezért mások (Gesenius, Ewald stb.) helyesebbnek találták a régi hagyománynyal egyezőleg J a h v é-nak CT|ÍT0 ejteni. Ugyanis E p i p h anius (I, p. 296 Petav.) a héber istennevek közt '/á mellett '/ce/Je-t is idéz, és T h e o d o r e t (quaest. 16. Ex.) ezt a mpp samaritán kiejtésének mondja. A mi ezen istennév jelentését illeti, erre nézve Exod. 3, 14 és 6 3 elég világos útbaigazítást adnak. Midőn Isten az égő bokorból szólván Mózeshez, meghagyja neki, hogy Izrael népét Egyptomból kivezesse és Mózes Isten neve után kérdezősködik, hogy a népnek megmondhassa, ki küldte, Isten neki igy felel: nm írnx leszek aki vagyok; igy szólj Izrael fiainak ; ,,E h j e küldött engemet ti hozzátok." tovább: „ismét mondá Isten Mózesnek: igy szólj Izrael fiainak: Jehova, őseitek istene, Ábrahám istene, Izsák istene és Jákob istene küldött el hozzátok — ez az én nevem örökre és eképen emlegessenek engem nemzedékről nemzedékre." — Ebből világos, hogy a Jehova név, gyöke vagy J-J^-J értelméhez képest az istenséget mint örökké létezőt, mint igaz, változatlan személyes léttel birót jelöli ki, magát választott népének több izben és többféleképen kijelentvén, a mit örök végzetileg elhatározott, azt véghez is fogja vinni. A Jehova névben tehát a fősuly a létre van fektetve, az igaz Isten ro öv, to ovtcoq ov, mig a pogányok isteneit csak látszólagos lét illeti, s azért semmiségek nek, CSiPl hiúságok nak mondatnak. Jehova mint tulajdonnév gyakran az általános istennévvel, Elóhimmal kötetik össze, igy CTÍ^X hlPP Jehova Isten, a hol aztán rendesen Elóhim ragozva jelenkezik, mint ama symbolicus mondatban (Deut. 6, 4): nna rrtrp wf?* ni.T TV*1

halld meg T v T : ~ v: t : •• T ; • - : °