Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-14 / 20. szám

zata által jegyezte volna fel (1. Beitr. zur Kenntniss des altén Aegyptens IV. 346 1. f. H. Unser Alphabet ein Abbild des Thierkreises mit der Constellation der 7 Planeten am 7. Sept. des Jahres 3446 v. Chr. wahrscheinlich nach eigenen Beobachtungen Noahs). Nem is képzelhető, hogy ezen legnagyobbszerű találmánya az emberi elmének, mikép juthatott volna el a kifejlés legmagasb fokára az emberiség oly kezdetleges korszakában. Mi, kik •csaknem az anyanyelvvel egyidőben tanuljuk annak egyes hangokra való taglalását s megismerkedünk az e hangok jelölésére szolgáló betűkkel a gyermekkor legelső éveiben, mi alig birjuk magunkat beleképzelni az emberiség azon kezdetleges állapotába, midőn a gondolatok hallható kifejezése egymásba folyó hangjaival alig sejtette az emberrel, hogy azt csak szóelemekre is szét lehessen bontani. Nagy idő folyhatott le, mig csak annyira is jutottak, hogy a mondatot egyes fogalmai szerint szóelemeire szabatosan szét tudták taglalni s csak is ennek nyomán fejlődhetett a látható jelölés, mely természetesen szinte csak fogalmi volt (ideographia). Egy egy nyers körrajzu kép egy egy fogalmat állított szem eleibe, melyet mindenki a maga nyelve szerint fejezhetett ki (képes irás). E képes írást elébünk állítják az egyptomi hieroglyphok. Hogy pl. az embert kifejezzék, lefestettek egy emberi alakot; az emberi alak ujját szájában tartva, mintha szopnék, gyermeket ábrázolt, a kinyújtott kéz képe, adni, nyújtani fogalmakat képviselt stb. Később rájutván arra, hogy az egyes szót hangelemeire feltaglalják, szükségkép következnie kellett a látható jelölésben is az átmenetelnek a fogalomjelölésről a szótagírásra vagy p h on e t i c u s írásmódra, a midőn aztán bizonyos egytagú szók jelképei bizonyos szótagok jelölésére kezdtek használtatni oly formán, hogy pl. o s egyptomi nyelven trón, i r i pedig annyi, mint szem, e bét tárgy jelképeit tehát egybeállították és meg volt az 0 s i r i s név. A szótagirásról már könnyebb volt az átmenetel a betűírásra (1. Buda-pesti Szemle 4. köt. Képek az emberi mívelődés történetéből. Csengery Antaltól 242 1. fg.). Mily nagy időnek kellett lefolyni, mig az emberiség uj meg uj találmányok által odáig jutott, hogy a betűírást könyvek szerzésére használja. Azonban annyi a tudomány jelen állása szerint minden kétségen felül bizonyos, hogy Mózes idejében az irás Egyptomban már közhasználatban volt. Nevezetes —• mondja Bunsen — hogy épen Mózes idejéből birunk egy jól megtartott papyruscodexben egy egyptomi regényt, s igy kézzelfogható bizonyítványát annak, hogy az egyptomi irodalom akkor már a mulattató népiratok igen késő stadiumába lépett. Hogy aphöniciaiak — folytatja a nevezett tudós — legfölebb egy századdal később, Sanchuniathon-ban oly történetírót bírtak, ki hazája régiségeit, az istenek történeteitől és mythologiai elbeszélésektől kezdve kritikai előadásba foglalta össze, s hogy byblosbeli Philo, phöniciai tudós Hádrián idejéből abból a munkából merített, ez ama Sanchuniathon — philoféle töredékek elfogulatlan kritikai átvizsgálása után többé kétségbe nem vonható. Az ott fenntartott adatok az ujabb időben gyűjtött és átkutatott phöniciai emlékekkel, és egyéb a phöniciaiak vallásáról tudva lévő dolgokkal az utolsó részletekig oly szoros egybehangzásban vannak, hogy épen oly lehetetlen lett volna Philonak, mint akármely korábbi phöniciainak azokat költeni. . . . Mind ezek után alig szükséges még azon tényt is fölemlíteni, hogy most már a ninyádok assyriai birodalmának is birjuk egykorú emlékeit és feliratait egész a kr. e. 12-ik századig és hogy a káldausoknak irott csillagászati számításai, melyeket Aristoteles látott számitásunk előtti 2234-ig mennek. Valószinü-e tehát — kérdi tovább Bunsen, — hogy az Izraeliták törzse, mely Jákób bevándorlása óta lassanként nemzetté lett, és az egyptomiakkal valamint az alsóegyptomheli és déli Palestinabeli ázsiai törzsrokonokkal élénk összeköttetésben állott, hogy egy törzs, mely a szomszédok közlekedési eszközeit és azok miveltségét mindég elsajátítani tudta, jó idővel már Mózes előtt írásbeli jegyzetekkel nem birt volna ? Nagy mértékben kritikátlan felfogás tehát, ha a mózesi könyvek leghitelesebb helyeit, meghazudtolni akarják, Ezek Exod. 17, 14; 24, 4; 34, 27; Num, 33, 2 világoson mondják, hogy Mózes nem csak a tizparancsosatot , hanem a többi alaptörvényeket is szintúgy az Amálek elleni szózatot és a táborzási helyek történelmi jelölését leírta. Csak a világtörténelmi összefüggésükben szemlélve lesznek felfoghatókká a bibliai dolgok és meggfejhetőkke az azok méltatásában fölmerülő kérdések. Midőn Mózesről van a szó, sohasem szabadna szem elől tévesztenünk, hogy Egyptomban született, hol királyi neveltetésben részesült és a papok titkos tudományába is be lett avatva. Már pedig az Egyptomiakról azt beszéli IierodotXH, 77.), hogy azért legtanultabbak mindazok közt, a kiknek ismeretségére ő eljutott, mert minden emberek közül ők mívélik leginkább az emlékezetet (azaz a hagyományt pvrjfjyjv avdpo)7:ojv navroiv enacFxoVTsq pahaxa). A feltűnő események pontos följegyzését — mondja tovább Herodot (II, 82) — az egyptomiak el nem mulasztják (jeuo/ievotj reparoo, (poXaaaouat ypacpopevoc •cá)7cofiaivov~) és hogy könyvből olvasták fel neki azon 330 király neveit, kik Menes utódai voltak (II, 100). — Hasonlókép D i o d orus Siculus aző munkája bevezetésében ugyan csak az egyptomiak régi történelméről igy nyilatkozik : „A papok minden királyaikról birtak írásbeli följegyzésekkel az ő szent könyveikben (avaypayai ev ratq cepaig fiiftXocq), melyek régi időkből származtak és mindég a hivatali utódoknak (dcado%oO átadattak. Elmondatik azokban, milyen volt minden király testalkatra és lelkületre nézve, aztán mindeniknek tettei is időrend szerint." Ily előzmények után vájjon képzelhető, hogy Mózes, kit hacsak Voltairi frivolitással nem nézzük a történelmet, nem lehet az emberiség egyik legnagyobb geniusának nem mondani — képzelhető-e mondom, hogy Mózes a nemzeti fejlődésnek leghatalmasabb eszközét, a történet-