Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-14 / 20. szám

helytelenebb reaetio tagadhatja, mely szeretné a vallásos szellemet a régi idők szük bilincseibe verni. *) Ha helyes theoiogiát akarunk nyerni, a keresztyén / vallás történetét kell empirico-kritikai vizsgálódás alá venni. Ezen elv alapján Opzoomer methaphisicai leckéin a philosophia és vallások, különösen a keresztyén vallás történetét szokta bírálgatva előadni. Lássuk tehát néhány vizsgálódását a keresztyén vallás körében, egészen csak önkényüleg felvett rendben, miután nem rendszeres theologiai munkákból, hanem csak számos vitairataiból kell Opzoomer rendszerét összeállítani. (Folyt, köv.) BIBLIATUDOMÁNYI TANULMÁNYOK. Mózes öt könyve. (Folytatás.) 4) Minden eddig emiitett forrásoknál biztosabbak a multak látható emlékei, templomok, oltárok, emlékoszlopok, diadalemlékek, határkövek stb. mindnyájan különösen oly időknek, gyakran óriási maradványai, melyek a jeles dolgok emlékezete fentartására alkalmasabb eszközöket nem ismertek. Ilyen emlékekre való hivatkozással találkozunk gyakran a bibliában, igy pl. Jákobnak Beth-elben felállított köve, melynek felavatása kétféleképen beszéltetik el Gen. 28, 18. és 35, 14, igy továbbá Jákobnak a Gileád halmán Lábánnal kötött frigy emlékezetére felállított béke- és határkő (Gen. 31, 44 fg), Josuának a Jordánon felállított tizenkét köve (Jos. 4, 9) szinte ide tartoznak és aligha mindenre, a mi ott el van beszélve, nem ama kövek adtak alkalmat. — 5) A régi események fentartására szolgálnak még a nemzeti intézmények, különösön az évi nagy ünnepek, melyek a nemzetet folyvást emlékeztetik azon történetekre, melyeknek azok eredetüket köszönhették. Igy semmi sem tartotta fen élénkebben a zsidó népnél annak Egyptomból történt megszabadítását, mint a páskha ünnepe , melyre nézve Exod. 13, 8 világosan mondja: „Es beszéld el fiaidnak ezen a napon: azért van ez, a mit Isten tőn velem, midőn kijöttem Egyptomból/" — Avvagy mi örökíthette volna állandóbban Mózesnek nevét, mint azon törvények és intézmények, melyek a nemzeti lét minden viszonyaiba befonódván, minden gondolatínak és cselekedetinek állandó irányt adott? Ezen öt rendbeli kútfőhez csatlakozik a monda folyvást növekedő áradata költői színezésével, és meg van az archívum, melyből egy fejlődése öntudatára ébredő kor az ö múltja történeteit meríti. — Azonban a tör*) Kivonva Opzoomer „De waarheid en hare kenbronnen" és ,,Het wezen der Kennis" cimü munkáiból. Mindkettő, és valamennyi müve Amsterdamban, Gebhard en Comp.-nál jelent meg. ténelmi bírálatot még nem ismerő hiszékenység nem indul ki mindég a múltban valósággal létezettből, hanem igen gyakran a jelenben létezőből kapcsolatban a mult iránti élénk fogékonysággal és a képzelődéssel, mely a múltnak üres helyét elfogadható és nyomatékos módon akarja kitölteni. E kútfők közös hibája az, hogy adataikból hiányzik a történelem szükséges háttere, az események korának meghatározása, mely nélkül azoknak időbeli egymásutánját megállapítani épenséggel lehetetlen. Innen van, hogy a monda a történelemnek csak egyes, elszigetelt kiváló jeleneteit tartja fen, melyek mint egyes oázok tűnnek fel az ismeretlen múltnak beláthatlan nagy pusz*tájában, és a tények elvesztvén az azoknak egymásutánjából folyó természetes indokoltatásukat, e helyett természetfeletti agentiák szerepeltetnek mint tényezők. — Azonban csakhamar az emberi szellem, melynek lényegéhez tartozik, hogy a dolgokat ok és okozati összefüggésben szemlélje, az elszigetelten álló tényeket, bizonyos egymásutánba helyezni s ez által azoknak egymásból való fejlését kimutatni törekszik, s akkor a mondabeli anyagnak szükségkép átalakuláson kell átmennie. Végmegállapodás e téren csak akkor állhat be, midőn az ember szellemi fejlődésének legfőbb tényezőjét, a gondolat örökítésének eszközét, az írást használni megtanulta. Minél általánosabbá válik az írással való élés, annál szűkebb határok közé szorul a monda, me!y azon túl csak a miveltség legalsóbb, kezdetleges fokán álló néprétegekben tengeti életét és minden ellenőrködéstől megfosztva végkép elfajul. — Valamely nemzet ősrégi történelmének méltánylásában tehát első lépésnek mindég annak kell lennie, hogy meghatározzuk, mikor kezdtek ama nemzet kebelében írással élni ? és mikor jött az írás közhasználatba ? Hogy a patriarchák már ismerték volna az írás mesterségét, erre nemcsak hogy semmi történelmi tanuságunk nincsen, hanem inkább nem egy adat van, mely épen az elellenkezőre mutat. Csak hasonlítsuk össze Gen. 9,17, hol Isten Noénak az emberiséggel kötött szövetsége emlékezeteül a szivárványt jelzi, Exod. 24 f.-t el, a hol Jehovának Izraellel kötött szövetségét Mózes a szövetség könyvébe (iT"]2n "l£p) jegyzi be; továbbá Gen. 23 f. t., hol Ábrahám Efrónnal kötött föld vételi szerződését úgy erősíti meg, hogy a vételárt a helység összes lakosságának szemeláttára lefizetvén, Efrón azok előtt kijelenti, hogy földjét örök áron Ábrahám birtokába bocsátja át, Jeremiás 32-vel, hol hasonló földbirtoki adásvevés íratván le, az mondatik, hogy a vevő lefizetvén a vételárt, megírták a szerződést és aláíratták tanukkal, — ezeket mondom hasonlítsuk össze, hogy meggyőződjünk, miszerint itt több mint argumentum ex silentio van arra nézve, hogy a patriarcháknál az irás még nem volt használatban. Kétség kivül nagy túlzás tehát, haSeyffahrt a betű irás találmányát Noénak tulajdonítja, ki a vízözön lefolyása után a planéták állását a betűk bizonyos soro-