Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-14 / 20. szám

kritikus természeténél fogva ugyanazon dolognak más alakot adtak. E két feltűnő férfiúról érdekesnek tartom feljegyezni a következőt: Scholten pályája kezdetén az orthodoxusok táborába tartozott, álláspontja egy volt Doedes és Van Oosterzeejével (mit hátrább fogok ismertetni). - 1846-ban Opzoomer éles kritikával támadta meg Scholtent, miáltal a theologia mezején ritka jelentőséget ért el: Scholten és korábbi szövetségesei közt felbomlott a viszony, mindig jobban-jobban távozott tőlök, s közeledett Opzoomer álláspontjához. Opzoomer a tapasztalati philosophia alapját tette le Hollandban, s a tapasztalat lett Scholten jelszava is. Éles fegyverét, mit Opzoomer ellen forgatott, most az orthodoxusok ellen irányozta; s az alapra, melyet a philosophus tett le, a theologus felépítette az uj irány rendszeres, — külömben kissé dogmás épületét. — A modern theologia, mely a hollandi ref. egyházban a mívelt osztálynál, — ide értve a papságot is — már egészen túlnyomó erőre jutott, s az alsóbb néposztályban is számos követőre talál, — e két férfi nevéhez, s első helyen Opzoomeréhez van kapcsolva. *) Opzoomer philosophiai rendszerét a tapasztalat alapján épité fel, s ott kimondott alapelvét vitte át a theologia mezejére is. Azonban, halljuk őt magát, miként ismerteti rendszerét, s lássuk ezen alapon minő eredményre jutott a theologiában. „E kérdés, Mi az igazság ? a gondolkozó szellemeket a legrégibb idők óta foglalkodtatja. Az ember tudni akarta, mit kelljen gondolnia a természetről, önmagáról, rendeltetéséről és eredetéről, — sőt valamennyi dolog eredetéről és céljáról ? Mit tudhatok ? mit kell tennem '? mit remélhetek'? mult, jelen és jövő ezen egyetlen nagy kérdésben van foglalva „Mi az igazság ? Es az ember egy, az egészet felölelő általános feleletet kívánt, a mindenség végalapjára akart hatolni, hogy az élet nagy talányait megfejtve lássa. Sokan azt hiszik, hogy kezökben van már a kulcs, mely minden titkot fölnyit. Egy rendszert mutatnak fel, mely az egész világot; nemcsak a természetet és az embert, hanem istent, az örökkévaló lényt is felöleli. Ezek a dogmatikusok, kik azt állítják, hogy ha bár ezer meg ezer különös tünemény ismeretlen is elöttök; de a nagy alap-okok (beginselen) nincsenek többé elrejtve, ismerik a világot és az Istent. Az ember elég, rövidlátó volt századokon át észre nem venni, mi lábai előtt feküdt, s azon reménynyel kecsegtette magát, hogy szemeivel a láthatatlan világon fog áthatolni. De ez a tudomány rovására történt, s a tapasztalat körén kivül eső világ ismeretében a legmélyebb szemlélődés sem vitte elő az emberiséget. Rend-*) Lásd Sch. „De leer der Herv. Kerk" előszavát és Opzoomer „De wijsbegeerte der ervaring,\en de moderne theologie" 1862. szereket látunk feltűnni azon merész állítással, hogy az igazságot megtalálták ; egy kevés ideig fénylenek, azután mint bolygó fény — örökre aláhullanak. Nem azok az igazság napja. Tehát az igazság elérhetetlen-e ? Vessünk egy tekintetet a természettudományokra; hosszú időn keresztül ott is képzeletszülte mesterséges rendszereknek hódoltak, mig végre a tapasztalás útjára léptek, s ma már a természettudományok terén dönthetlen igazságok jöttek napfényre, A természettudományok valamennyi ága az anyagi világban előforduló tények észrevételéből, tapasztalásból indult ki. Hanem ez nem elég, a jelenetek ismerete még nem tudomány. Az ok és okozat közötti összefüggést, a természet törvényeit kell tudnunk. Épen azért az észrevételeket kell különválasztani, osztályozni, egymással Összeköttetésbe hozni, értelmünk által feldolgozni, s belőlök következtetéseket vonni, Igy lesz azon tényekből, melyeket a tapasztalás ismertet meg, tan, theoria, tudomány. — Ezen módszert kell mindenütt, a vallás terén is alkalmazni. Mint a természetben, ugy a szellemi világban is vizsgálódásunk célja nem az, hogy egyes tényeket ismerjünk meg, hanem a tényekből, ezek összefüggéséből, törvényszerűségéből a törvényeket, melyeknek uralma a tényekben nyilvánul. Az ismeret útja itt és ott ugyanaz, — a tapasztalás, nem pedig az egyoldalú szemlélődés. A logikai következtetés nemcsak szabad, sőt kötelesség, de csak ugy, hogy tényeken alapuljon. Ily úton nyerjük a természetről, az emberről minden ismeretünket. De ez még nem elégít ki, többet is akarunk tudni, t. i. mi a világnak múltja ? jövője ? Ezen kérdésekre vallásos érzésünk ád feleletet, ez mondia nekünk, hogy a világ nem történetes, s nem céltalan, hanem isten teremtette, s célt szabott elibe, mely minden szépnek, jónak, igaznak győzelme. Igy vallásos érzésünk vallásos ismeretre vezet, de a mely csak azon meggyőződésből áll, hogy a világot isten teremtette, igazgatja, s vezeti célja felé, melynek elérésére mi is megfeszítjük erőnket éltünk legjobb és legtisztább perceiben. A vallás és a világi tudományok közt erős határvonalat kell vonni. A tudományosan megvizsgált tényeket van jogunk vallásos szempontból is vizsgálat alá venni; de nem szabad e miatt tudományos vizsgálódásunk eredményéből valamit lealkunni. Hogy a vallásos érzés az emberben megvan, ugy, hogy jogunk van őt vallásos lénynek nevezni, a história bizonyítja. Mióta az ember él, mindig volt vallása, a vallásos érzés a legjobbakban működött, s a tömeggel szemben is mindig haszonnal lehetett rá hivatkozni. Ez alapította s reformálta koronként a vallásokat, nem pedig a tudomány bizonyítékai. Az emberiség vallásos életében legfontosabb jelenség a keresztyénség; nem eredeti alakjában, melylyel az életbe lépett, hanem 18 százados fejlésében, mely által relatíve a legjobb vallás lett. Ezen fejlést jcsak a leg-