Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-07 / 19. szám

codexekből, színdarabokból Kiszedegetett mondásokkal megrakott, s ezekkel spékelt tudós cáfolat; melyre én elsőben válaszolni nem akartam, mivel a benne előadottak engem le nem győztek, mert igen sok helyen másról beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik; s kik a bácskai német egyházak körülményeit, s ezek lelkészeinek forgolódását közelebbről ismerik, az én első cikkemet, s az ö cáfolatokat egybevetették, ha nem is jótáról jótára, mivel a legjobb mü is megrostálható, s a legnagyobb vigyázat mellett is tévedhet az ember, — de a lényegesbeket illetőleg nem kétlem, hogy az igazságot nekem szolgáltatnák. — Azonban, mivel a cáfolatban sok oly hely áll, mely a t. olvasó közönséget félrevezethetné , ezen igen sok helyen gyermekies okokkal támogatott tudós cáfolatot elpárologtatni szükségesnek találtam. Vegyük fel azért az első pontnál, s haladjunk rajta végig, elpárologtatása után, visszatérve a cáfolat elejére. 1. pont. Magyarország és Erdély reformatiójának történelme, még pedig nem a tanitó által kidolgozott szánandó Abriss szerint. Hát kicsoda, mely szerző, mely kézi könyv szerint V — talán a lelkész úr által kidolgozott szánandó Abriss szerint, mint szinte M e 1 o s és Helmuth Naturlehr e j é n e k kivonata is"?! Kérdem, t. urak! vájjon azt az időt, mit a tanitó urak az emiitett s több tudományok lediktálására forditanak. nem eredményteljesb lenne-e a gyermek értelmének kifejlesztése, ismereteinek öregbítése végett fölhasználni ? ! En ugy hiszem: igen. — Van ugyan a tudomány lediktálásának is annyi haszna, hogy a gyermek írni tanul (ez leginkább áll az irvaolvasás tanításnál), kivált ha a tanító-vonalozott táblára az ortographiának megfelelőleg ír le minden szót, sort, felrakva az illető helyre vonást, pontosvonást s egyebet. De ez — kivált a felsőbb osztályokban, a hol több tantárgy is taníttatik — roppant időt igényel, s a tanitó minden tantárgynak nem szentelhet fel oly sok időt. Ezért óhajtandó a kézi könyvek mielőbbi elkészítése, mint a mely már égető szükség, s minden iskolába való egyenlő behozatalok; ezért lenne üdvös az uj tanrendszernek alkalmazása, mint a mely szerint minden napnak, délelőttnek, délutánnak, órának, osztálynak, tudománynak ki van szabva a maga illetősége s ideje, az írásnak, számvetésnek, olvasásnak, könyvnélkülözésnek egyformán.—-A tiszt, urak, a tanítókat *) — némelyeket — végzett iskolai éveikkel bemutatták, » itt — ha ugyan igaz s bizonyítványaikkal tudják igazolni — én elmondhatnám: Veh, Veh, cari reverendi patres, nunquam plus scriberem, ha ugyan én cikkembe e szót „tudtomra" bele *) Midőn már e sorok irva voltak, veszem oly helyről, a honnan nem is vártam a levelet, melyben ismertetve van egy pár praeparandiát megszagolt tanitó — kikre a t. cáfoló urak oly önelégülten hivatkoznak. E levél olvasható nálam. S i 1 1 i n g. nem szúrom. Itt tehát ők roszul fogták fel cikkem megcáfolhatását. De t. urak, esedezem, kegyeskednének lelki szemeikét cikkem eme fő súlypontjára irányozni: rn o stani iskolatanitóink — bár ők szorgalmasok, s tehetségekhez mérve tesznek, a mit tehetnek — de a fentebb említett u j tanrendszernekeleget tenni alig képesek; de ezt önök jónak látták fumigálni, s helyette személyeskedésbe menni át, más csekélységekkel bíbelődni. Én tanítóinkat nem akarom dehonestálni, sőt most is erősítem mindegyik a neki mért font szerint sáfárkodik; azt azonban formaliter tagadom, hogy az uj tanrendszernek megtudjanak felelni. Mert micsodák voltak a régi praeparandiák az ujabban berendezettekhez mérve? és a mostani képezdékből kikerült képezetlen tanitók ellen is mennyi panaszt olvashatunk ? s a kik a gymn. 4 — 5 osztályából léptek a tanitói szép pályára, sajátjokká tették vagy tehették-e egészen a tanítási rendszert ? hiszen a gymn. csak előkészítés pályaválasztásra, s a tantárgyak tanulmányozásának bevezetése. — Vannak tehát itt is képezdéből kikerült tanitók ; de elvégzették-e mindnyájan mind a három praeparandiai évet? némelyek tán fél, egy, másfél, vagy két évet; a harmadikat pedig, mint a hol a valódi képzésnek gyakorlati része is taníttatik, s gyakoroltatik, ezt aligha ; ezért mondottam a másik fő súlypontot: a z illető lelkész többóráttöltsön az iskolában. De ilyesmit, nemde tiszt, urak, önök nem szeretnek hallani, annál kevésbé teljesitni, még kevésbé rá felelni, bizony pedig egy lelkésznek szivén kell hordani az ügyet. Vagy mondják önök : nern diktálja a tanitó, hanem elmond előttők egy, két vagy több sort, s a gyermekek utána szavalják mindaddig, mig mindegyik önerejéből el nem tudja mondani. Ez az u. n. magoltatás, magolás, mely rövid idő múlva elszáll. Igy a Helmuth Naturlehrjének kivonata, támogatva bibliai idézetekkel, kivált ha az az üstökösökről, bolygókról, állócsillagokról tanít csak, alig ha üzi el a babonát, alig ha szül Keplereket és Monté Degokat, és ha igen, félő, hogy az iskolabeli kikerülés után csakhamar az ily kivonat által kiképzett Keplerek a fiastyukban és kaszáscsillagban is a vörösmacska villogó szemeit fedezik íől. Hivatkoznak önök a n. t, esperes urak nyilatkozataira ; erre nézve majd reménylem, hogy talán még jó barátok leszünk valaha, négyszem között fogok feleletet adni többet, most csak annyit. Igaz hogy értelmes emberek i s vannak a ref. németek közt, különösen pedig Cservenkán, de hogy olyan ne találkoznék egy se, ki irni, olvasni s számolni ne tudna : ez épen olyan, mintha én erősen állítanám, sőt kardra szállnék mellette „hogy az egész e.kerületben, sőt egész Magyarhonban egyetlenegy ref. pap sem találkozik, ki a bácskai ref. német papokat ékesszólásra és tudományra nézve felülmúlná;" a mire pedig a világ, sőt önmagunk is hahotára fakadunk. Önök elvetették a kalapácsnyelet. Hogy nincs gyermek, ki 6 évig iskolába ne járt volna, ez túlzott állítás. Uraim félre a nagyítást, szóljunk igazán.