Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-30 / 18. szám

vei az még nem az ő dolga. Hogy a tudományok eddig napfényre hozott ismereteit méltathassa, megigazíthassa, s azokat kritikai vizsgálás által önmeggyőződésévé teltesse, elebí) meg kell szereznie. Hogy p. o. a történetben a cselekményeket, és korszakokat tudományosan méltathassa, elébb egyszerűen magukat az eseményeket kell krónikái rendjükben betanulnia, mert különben nem lesz a mi fölött philosophálhasson. Es a gymnasiumban épen az a cél, hogy a növendék azt az ismeretanyagot gyűjtse be elméjébe, a mi fölött ezután majdan reflectálhasson; a mit azután feldolgozzon és e közben növeljen, másfelől meg azt az alapügyességet szerezze meg, a mivel ismereteit önbelátásán alapuló tudománynyá rendezze be. Helytelenség a gyermeknél az öngondolkodást oly értelemben fejleszteni, hogy az a tanitottakat már birálja is; hogy csak azt tanitsukmeg neki, a minek benső okait, abból folyó szükségességét és következményeit is beláthatja, helyleien, hogy a memorizálás, és minden tekintélyre való elhivés mellőztével csak önbelátására helyezzünk súlyt. Ez esetben sok ismereteket, a töbkek között p. o. erkölcstant sem lehetne a gyermeknek tanítani, mert az erkölcsi élet törvényei és elvei sokkal mélyebben rejlenek, minthogy azokat a gyermeknek, sőt még a felnőtt, de képzetlen embernek elméje is gyökerükben foghatná fel. Az erkölcsi törvényeket sőt, még a mathesis törvényeit is a tanitó kész praeceptumokképen adja a növendéknek, azok betanítandó szabályok, és a mivel megmagyarázzuk is őket, azok nem tudományos érvek, hanem megannyi argumentum ad hominem. Azonban valamint a szülők s nevelők iránti engedelmességben képződik ki a gyermekeknek a makacsságtól ment önálló akarata, hasonlóul az engedelmes tanulás és gondolkodásbeli gyakorlásokban fejlenek ki saját refl xióji és egyéni nézetei. Minél többet gyakorolja elméjét a parancsolt dolgozásokon, az annál élesebb és több oldalról köszörült leend; a föladott sokféle leckékből minél többet tanul be, látköre annál tágabb, ismeretei annál több oldaluak lesznek, következőleg mindezeknél fogva hova tovább képesebb lesz többféle ismereteit összehasonlítani, ez egybevetéssel fölöttük okoskodni, és ez okoskodásában születnek meg lassanként a dolgokról és a betanult tárgyakról saját — nem betanult — egyéni nézetei. — Mihelyt pedig a serdülő ifjúnak egyfelől elég ismeretanyaga és okoskodási ügyessége van arra hogy a tudomány egyik — hivatásának megfelelő — specificus körét kitudja foglalkozása tárgyául választani; másfelől nem csupán képes saját nézeteket alkotni, de sőt elutasithatlan szükségét érzi annak, hogy ön gondolkodása által producálja ismereteit, ekkor már kinőtt abból a körből, a hol a tanár tekintélyének járszalagán volt vezetve elméje, ezzel a gymnasiumot kitanulta, s önkiképzésének egy specifice különböző más stadiumába, az akadémiai tanfolyamba lép. A gymnasiumban a tantárgyak csupán paedagogiai szempontból, osztályoztatnak. Ezért egy azon tantárgy a tanuló fokozatos kifejlődésének megfelelőleg változott terjedelemben és fokozatban ismételve többször taníttatik. A főtanodában pedig nem a tanulók képessége, hanem a tudomány-ágak különülése szerint állnak elő a különböző szakok, s a tudomány egész rendszerének vagy nemének (genusának) egyes fajai képeznek külön álló tanfolyamokat, vagy facultasokat, s e teljesen egyenértékű és egyenjogositott szakok összesen alkotják a tudomány egyetemét, vagy egészletét. — Épen azért főtanoda, mert benne a tudomány rendszere, és a tudománynak egész rendszere minden ágaiban van nyilvánosan tárgyalva s a hallgatókkal közölve. Innét a valódi és kiegészült főtanodában egyfelől a facultasoknak a szerint kell különölniök, a mint az emberi tudalom rendszere tárgyánál és tartalmánál fogva egyes viszonylagos egészet képező körökre különül, és másfelől eme tudománykörök mindegyikének ben kell foglaltatnia, mert csak ugy műveli a tudomány egész rendszerét, tehát csak akkor főtanoda az. Ha hol csupán egyik vagy másik tudománykar van fölállítva, — legyen az akár jog, akár theologia, akár medica, az csak egy darab főtanoda, csak egy töredéke a főtanodának. A gymnasiumban a tanár tanultságának s értelmiségének tekintélye, és a tanulónak e tekintély iránti hite és engedelmessége voltak a főszereplők. A főtanodában e hitet az ifjú kétkedő reflexiója, — és a parancsolt s engedelmességből végzett betanulást a szabad elhatározásból, hivatásérzetböl és az igazság megismerésének szabad szerelméből folyó önmunkásság váltja föl. Az akadémiai pálya életelme minden tekintetben a szabadság. Az ifjúnak már belépésekor is egyedül szabad elhatározásából keli kiindulnia. Mig a gymuasiumban a legkülönfélébb tantárgyakat egyképen köteles a növendék tanulni, nem tekintve, hogy melyikre van kiváló arravalósága, addig a főtanodában a mindenfélét egyformán Összetanulás az erőnek gyümölcstelen elforgácsolása volna, itt már erejét egy tudománykörre *) kell összpontosítani, a mely életpályája leend. Az akadémiába belépés tehát már pályaválasztás. A növendék a gymnasiumban nem csupán a különféle tantárgyakat, hanem a velük foglalkozásban egyszersmind ön erejét, sajátlagos munkaképességét, s ebből folyó hivatását is megismeri. Igy választ azután a tudomány terén e hivatásának megfelelő munkakört. És az egész életre kiható e nagy lépésnél főleg kettőt kell megjegyeznünk : először, hogy nem szabad ráparancsolni, hogy mit tanuljon, hanem minden külső kényszerítéstől teljesen függetlenül, egyedül önelhatáro*) Csak egy körre, és nem egy tudományágra, a mi már az önálló szaktudós teendője. Ebben különbözik az akadémiai ifjú a későbbi szaktudósoktól; az p. o. elhagyva a physikai s a többi tudományokat, csak a theologiai studiumokra adja magát, ez pedig miután a theologiai tudományokban magát tájékozta, azok egyik ágára, exegesisre, vagy történetre stb. mint specificus szakjára. M. A.