Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-23 / 17. szám

egyenjoguságákat szem előtttartván, az evangelmi gyülekezetnek 39% hold telket a végett ajándékozni kegyeskedett, hogy % holdnyi belső telek iskola és tanlak előállítására, 27 hold a kőszegi anyagyülekezet lelkészi hivatalának jobb jövedelmeztetésére, 10% hold a tanító fentartására, 1 hold szegény gyermekek tandíjaztatására, % hold gyülekezeti faiskola alapítására forditassék. Mely kegyes és nagylelkű adományért a magasztos érzületű herceget áldja meg az Uraknak Ura s éreztesse vele, hogy még sokáig hálakönytől ázott lesz azon barázda, melyből a hercegi vetés kelend s hogy az évenkénti aratás örömnapján a gyülekezet s lelki munkásai hálaimáiknak egy zsenge mellék gondolata mindenkor nagy jóit evőjük herceg Eszterházy Pál úrra és példás megbízottjára utal vissza. SZOMBATHELYEN EGY PROT. KÁPOLNA. Poroszhonban egylet alakult, mely egy kőmetszetü, sok ezer példányban terjesztett körlevél szerint, egy szombathelyi evangelmi templomnak vagy kápolnának létrehozását céljául tűzte ki. A körlevél Westphalen s. k. államminiszter, Hoífmann s. k. generalsuperintendens és még 5 nagyhírű tag által, kik ez irányú segélypénzek gyűjtésére ajánlkoznak, van aláírva. Az egylet, melynek lelke egy szombathelyi születésit volt katholikus hölgy Betzhold Júlia asszonyság, Odera — frankfurti birtokosnö és T. t. Reickhelm úr, ugyan ott hivataloskodó consistoriális tanácsos, már mint Erstlingsfruchtot 100 tallért készpénzben (166 o. é. ftrot) és 120 tallérért könyveket küldött a nevezett célra. Kik a hazának és a hazai protestantismusnak baráti, kik óhajtjuk, hogy ki-ki mindenütt széles e hazában s ugy püspöki városainkban is, saját modorában s hajlékában rebeghesse imáit a szeretet Istenéhez: segítsük elő, ki-ki tehetségei szerint, ama derék vállalatot, itt, hazánkban is. A segélypénzek gyűjtésére, a kőszegi lelkészi hivatal, hol a külföldi pénzek „kőszegi takarékpénztári könyvecskében" letétették, szívesen ajánlkozik. Schneller Vilmos, s. k. kőszegi ev. lelkész. VÁLASZ: Szikszai Pál ,,H elyreigazitá s"-á r a. Szeremlei Samu Straussnak „Das Leben Jesu" cimü müvét a „Prot. Egyh. és Iskolai Lap" olvasóközönsége előtt bemutatni nem csak akaró (a mint ezt Szikszai Pál tán inkább elsietésből, mint sértő szándékkal írja), _hanem valósággal be is mutató ismertetésében érinti mellékesen a dunántúli reform. egyházkerületnek Pap István — mint a „Vallási egyesülés ideájának" szerzője elleni túlszigoru eljárását, helytelenítvén az egyházkerületnek a protestantismus szellemével össze nem egyeztethető inbuisitori működését. Szikszai Pál jónak látta a nézete szerint „aligha jó forrásból merített" Szeremleynek ez ügyre vonatkozó állításait cáfolni, s az egyházkerület akkori consistoriumát képezett 36, részint egyházi, részint világi széles tudományukról ismert s felvilágosodott szellemökért becsült férfiaknak annyival inkább védelmökre kelni, mert közölök már csak egy levén életben, s igy a halottak magokat nem védhetvén, az utódoknak (p. o. Szikszai Pálnak) áll kötelességükben méltóságos védelmet hozni és adni számukra. Védelme részint az egyh. kerület jegyzőkönyveinek azon pontjai idézésében áll, melyek a kérdéses ügyre vonatkoznak, részint oly egyéni nézetet árul igazság gyanánt a nyilvánosság piacán, mely ráfogásnál egyébnek nem nevezhető, s melylyel Pap Istvánnak emlékét sérti. S mert Pap István sincs többé életben, s a halott magát nem védheti a ráfogás ellen, mint fiúnak nekem is osztályrészül jutott azon szent kötelesség, hogy, ha nem is méltóságos, dé igazságos okmányokra támaszkodó védelmet hozzak és adjak atyám számára. A dunántúli egyh. kerület jegyzőkönyvének idézett pontjaira vonatkozólag röviden esak azt jegyzem meg, hogy bár protestáns szempontból a szabad nyomozódást — a mennyiben az nem szószékekből a népre, hanem tudományosmüvekben a tudós világra hat—nem volna szabad akadályozni, különösen protestáns egyházi testületnek: még is azon Szikszai Pál által védelmezett Consis -tóriumnak széles tudományáról ismert, felvilágosodott szelleméért becsült többsége a helyett hogy széles tudományát a sajtó útján tüntette volna ki, s irodalmi téren — a nyilvánosság előtt cáfolta volna meg Pap István állításait, a helyett — bogy az iró ellen az irodalom fegyvereivel harcolt volna „mint bíró lépett föl ellene/'' s az idézett végzésekből is kitünöleg inquiráltatott, az irót kérdőre vonatni, érdeme szerint „megfeddetni" rendelé, s utasította az egyh.megyét, hogy ad verbum episcopale audiendum küldje Pap Istvánt főt. superintendens úrhoz oly célból, hogy az vele a Komjáthi XXVII. kánonok értelme szerént bánjon (megjegyzendő hogy e kánon nem is a tudományos irót, a tudományos te'reni szabad nyomozó dás által a haladás lobogóját előbbre vinni akarót — hanem az apostatát, az egyháztól elszakadottat illeti, s a Consistoriumnak többsége a kánonnal akarta sújtatni a tudományos téren szabadon nyomozódott, de az egyháztól el nem szakadt irót, a sz. háromságra akarta megesküdtetni, hogy a vallási egyesülés ideájában nyilvánított eszméit tévedéseknek ismeri el, s azokat kárhoztatja, s ha mégis ellenkezőleg járna el örök kárhozatra ítéli magát méltónak — adván erről a püspöknek saját keze írásával és pecsétjével megerősített téritvényt). Az egyházkerület eljárása protestáns szempontból épen oly menthetetlen, mint a mily menthetetlen a conciliumoknak Luther elleni, szakadást eredményezett eljárása. Ha a reform emberei — kik szinte tévedhetnek, mert errare humánum est . . . . , felvilágosítás' helyett