Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-23 / 17. szám

törvénytelen gyermekek születnek nem épen tűrhető számmá 1." Mi a kocsmázást illeti, erre ugyan már röviden válaszoltunk ; mivel azonban a t. közlő ismételve felhozza: nem tartjuk feleslegesnek a bácskai ref. német nép jellemzésére megemlíteni, miszerint a németek közt a kocsmák félig meddig közhelyek, félig meddig magánházak, mert rendesen helybeli jó módú gazdák a kocsmárosok , s ily helyeken farsangon, és őszszel, s néha tavaszszal is, nembeli külömbség nélkül vasárnap délutánként össze szoktak gyűlni, — de nem dőzsölni, hanem csendesen mulatni. Az idősebbek fél napig is elüldögélnek egy meszszely bor, vagy újság olvasás mellett, a napi fontosabb kérdésekről eszmét cserelve, s e tekintetben a kocsa németeknél nép casinoforma helyiségek ; — a fiatalok pedig a lelkészek befolyásával az elöljáróság által kiszabott óráig, mely rendesen nincs hosszúra szabva, — nemzeti lassú táncukat táncolják, s midőn akiszabottóra elérkezik, a kisbirónak egyszeri megintése elég, hogy az egész fiatalság haza takarodjék, — s mely szokásokat a németek még Németországból hoztak magokkal, s az erkölcsiségre nincsenek oly káros befolyással, mint a magyaroknál a lakozások és egyéb bálozások. S ezt a t. közlő kárhoztató szavai ellenében tényekkel bizonyíthatni be, miután a bácskai német ref. egyházak körebői ily példákkal is szolgálhatunk : miszerint nincs rá eset, hogy valaki a kocsmákban részegségig leinná magát, -- nincs rá eset, hogy a kocsmákban veszekedések történnének, — viszás házasság az egész egyházban egyetlen egy sincs, törvénytelen gyermek nagy ritkán 2 — 3 évben születik egy, mióta a házasság meg van szorítva, — párbérhátralék nincs, — a papok, tanítók tiszteletben tartatnak, — s még csak arra sem történik példa, hogy valaki a jegyváltás után szavát megmásitná, és jegyesét csúffá tenné. Ha a t. közlőnek saját egyházában mind ezekre nézve ellenkező tapasztalata volna : akkor tessék neki csak épen Cservenkáról, nem pedig más egyházakról is szólni. Mi még csak a politikai hatóságok azon nyilatkozatát emiitjük meg: hogy a német községekkel legkevesebb bajuk van; — és hogy azon ref. németek közül, kikről közlő oly sok roszat mond, mert köznap nem járnak templomba, s vasárnap délután kocsmába járnak, — a megye börtönében egyetlen egy sem ül, kivéve néhány cservenkait, — a nazarenismusnak sehol legkisebb nyoma sincs, kivéve Cservenkát, hol a t. közlő egy évi működései oly nagyszerűek, hogy a gyülekezet egy harmad része még pedig birtokosabb része, az egyháztól részben elszakadni készül, részben már el is szakadt. Quid multis opus est verbis, ubi facta loquuntur. 11-ik felfedezése a t. közlőnek: „hogy a jó módú ref. németek hajlandók afennhéjázásr a." De hát a magyarok és más ajkúak közt a jó módúak nem hajlandók a fenhéjjázásra! S ha a németek közt is van rá eset: bízvást mondhatjuk, hogy csekélyebb mértékben fenhéjjázók, mint mások. Yégre 12-ik felfedezése: „hogy a bácskai német reformátusok, a vallásosságra szintúgy mint értelemre nézve anynyira utolsó helyen állnak, hogy a lelkészeknek e miatt önmagok előtt pirulniok kell; minél fogva felhiva érzi magát, a tiszteletben megöregedett collegáit felhívni, hogy bontakozzanak ki régi elmaradottságukból, értsék meg valahára a korszavát stb. Prrrrrrrrr! Itt már igazán a szegnek fejére van ütve ! s mint a drámaírók a legcsattanósabb jeleneteket a felvonás végire szokták fentartani: ugy a t. közlő is a legcsattanósabbat drámája végére tartotta fenn. — Mi azonban erre nézve is azt bátorkodunk válaszolni: ha ő neki pirulni kell saját hallgatóinak valláslalansága és értetlensége miatt, — tehát piruljon; de nekünk nincs okunk e miatt pirulni, s elégedett önérzettel teszünk tanúbizonyságot hallgatóink vallásossága és értelmessége felől. Mi pedig azon intéseit és tanácslataitilleti: „hogy bontakozzunk ki valahára régi elmaradottságunkból, értsük meg a kor szavát, s haladjunk az idővel; vetkezzük le az ó szokásoka t." s a t. ezen tanácslataira csak az egyszeri paraszttal felelünk, ki midőn egy népboldogító G-elbschtiabel uracs elottök nagy hévvel perorált, hogy bontakozzanak ki régi elmaradottságukból, s vetkezzék le a régi kurta dolmányt, s helyette kaputrokot öltsenek, — szalonna helyett sardellát egyenek, alacson házak helyett palotákat építsenek, stb. falusi egyszerűségében a népboldogító uracsnak ezt a választ adá : „köszönjük a kigyelmed jó akaratját, — de mi csak maradunk a régi dolmány és szalonna mellett, s csak arra kérjük alásan az ifiurat, ne legyen reánk oly igen nagy gondja, s ne kívánjon bennünket oly igen boldogítani" ezen egyszerű paraszttal mi is azt feleljük a t. közlőnek, — s mit minden fontoskodást affectáló magos szemöldökkel beszélő népboldogitónak lehetne felelni: „köszönjük a kigyelmed jó akaratját, s kérjük alássan, legyen szives csak magával és a maga egyházával gondolni, a többi lelkészekkel és egyházakkal pedig legyen szives nem gondolni. !!!! A bácskai német ref. egyháznak összes lelkészei. KŐSZEG, 1865. évi mart. lS-án öröm napja ragyogott a Kőszeghez egy órányira eső és ide kebelezett felső-lászlói (Oberloisdorf) ev. egyházközség felett. Főméltóságu Eszterházy Pál herceg és volt jobbágyai között, annak mély belátásu, törvényt és embert egyiránt ismerő és kegyelő megbízottja tekintetes Mészáros Károly és a sopronmegyei első alispán, tek. Gaál László urak bölcs és erélyes eljárásuk nyomán megtörténvén az örökváltsági egyesség : ő főméltósága a vallásfelekezetek