Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-23 / 17. szám

dása után — az Úrvacsorával való élésre felszabadittatnak. Mert még annyi erkölcsi érzés van ez ily egyénekben is, bogy bűneik súlyától terhelt voltukban oda nem járulnak, még akkor sem, ha attól hivatalosan nem voltak is eltiltva. Azonban, ha ez a nagyobb részről áll, másfelől az is igaz, hogy sokakat erre az egyház-követ é s-re reá birni nem lehet; s készebbek más egyházba menai hol személyök, s bűnök ismeretlen — az Urvacsorában lehető részesedés végett — mint e fegyelemnek aláadni magukat. Pedig keresztyéni elv szerént a büa elkövetése szégyen, az abbóli megtérés oly erény, melynek még az angyalok is örvendnek a mennyben. Hogy minden egyháztag — mint ilyen — elkövetett bűnéért egyház-fegyelem alá tartozik kétségbehozhatatlan; t. Sz. K. úr szerint akkor is, ha már polgári büntetést állott volna ki azért. De egyház-fegyelmi törvényeink nem levén, csaknem minden egyes egyházban különböző eljárás gyakoroltatik az egyház-követést illetőleg, elannyira: hogy a Gelei XLIII-ik törvénycikkjének legnagyobb óvatosságot parancsoló körülírása szerént a tanuk előtti megintés sem igen gyakoroltatik, annyival kevésbé a gyülekezet előtti; az Urvacsorátóli eltiltás, s a tagok közösségéből való kizárás hallatlan. E hiány érzésétől buzdittatva több egyházmegye folyamodott a közelebbi közzsinathoz fegyelmi szabályok alkotása végett; de ez boldogabb időkre halasztatott (lásd 1864. erdélyi közzsinat jegyzőkönye 61. pontjai) ; pedig mi lelkészekül érezzük legkeservesebben, mily égető szükségünk van azokra, már csak a kérdés alatti ügybeni eljárás egyformásitása végett! midőn jelenben egyik egyházban két tanú, másikban a presbyterium — harmadikban épen az egész egyházi gyülekezett előtt hajtatik végre ; sok helyt pedig egészen elmarad ; igy mi csuda, ha a szegény lelkész azt sem tudja mi tevő legyen ? s ha ellenszegülésre akad, nem levén biztos zsinórmértéke — mentére hagyja a dolgot. T. Sz. K. ur szerént az egyházi fegyelemnek inkább negativ téren kelletvén gyakoroltatni — kérdem: a nálunk gyakorlatban levő Egyház-követést megtenni nem akarókra nézve mi az a negativitas, mit alkalmazni lehetne ? A Gelei XLIV-ik Canonja szavai szerént az „exclusio e coetu publico" „excommunicatio" „traditio satanae ad interitam carnis" a javitás céljával ellenkező ; az úrvacsorátólí eltiltás, — mint feljebb mondám kijátzódható. Egyéb sem marad mint az esketés megtagadása. De ismét kérdem, ha a hitetlenül együtt élők a házasságra lépés törvényes utján akarják tévedéseiket helyre hozni, s lelkökben meggyőződve lévén eddigiéitök nemtelen voltáról, az erkölcsiség útára téresi akaratukat, házasodási szándékuk nyilvánítása által fejezik ki, elzárjam-e előttök e becsületes utat csak azért, mert a mostani modorú, gyűlölt nevű Egyház-követés - nek alája adni nem akarják magukat ? Én megelégedném anynyival, ha a kikérdezés alkalmával — melynek minden esketést meg kell előzni — a megjelenni szokott tanuk előtt — komolyan figyelmeztetném az egyházi fegyelem alá tartozó felet, vagy feleket elkövetett bűneikre, s Ígéretet vennék tőlök éltök megjavítása felől; s ez eljárást jegyezném anyakönyvbe. Hatása ennek is meglenne, s talán evangyeliomibb lenne az eljárás, mint a gyakorlatban lévő e g y h á z-k ö v e t é s. Annyival inkább mert az egyház -követés rendesen imádkoztatással levén egybekötve, nem bajos megítélni, mily érdem lehet azon imádkozásban, mely erőszakkal csikartatik ki? holott az írás szavai szerént annak lélekből, és buzgóságból kell származni. Az az elv „a ki akarja a célt, akarni kell az eszközöket is," nem egészben alkalmazható itt mindaddig, mig az egyház-fegyelem t. Sz. K. úr által keresztül vitt fokozatossága nincs megalapítva egész „a temetés egyházias részének megtagadásáig." Az utolsó tisztesség megadása oly varázs-erővel bir a vallásos érzést el nem fojtott ember lelkére, hogy annak megnyeréséért sokat - talán mindent megtenni kész. És a megszülendő törvény vértje alatt a lelki pásztor is biztosabban működhetik,mint most, midőn az e g y h á z-k ö v e t é s i eljárások csak nem egyházanként különbözők. Az e g y h á z-k Ö vetést illetőleg tehát szerény véleményem ez. Ha valamely egyház-tag, az anyaszentegyház által fegyelem alá tartozónak határozott bűntényt követ el — melyért eddig egyház -követ és volt az expiatio útja; ezutánra alkalmaztassák a t. Sz. K. úr által a 25 pont alatti b) vagy c) betűk alatt javaslott tanuk, vagy presbyterium előtti megintés; sükertelenség esetében végig vive minden azon pont alatt említett fokozatokon. Mihelyt a név — melytől, mint mumustól a gyermek, irtózik a köznép — megváltoztatik — könnyül az eljárás, gyérül az ellenszegülés. Legyen szabad reménylenem hogy a t. Sz. K, úr által oly apostoli szellemben dolgozott, s logikailag részletezett egyház-fegyelmi szabályok, felköltvén nálunk is a figyelmet, éreztetvén e nem létezésökből származó hiányt — az avatottabbak hozzá nyúlnak azok szerkesztőéhez, s nem késend az idő, midőn hatalmunkban álland, biztosan mozoghatni az egyház-fegyelem terén; s nem leszünk kénytelenek csekélyebb nemű kihágásokért a polgári törvények alkalmazását igénybe venni, a nagyobbak megbüntetése végett pedig vagy oly eljárást próbálni, mely sokszor meghiusul, vagy ki nem mondható okok miatt azokat elhallgatni, és elnézni. Csak az egyház-fegyelmi szótárból az egyházkövetés ijesztő nevét kihagyandónak tartom. Békevölgyi.