Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-23 / 17. szám

BIBLIATUDOMÁNYI TANULMÁNYOK. Móaes öt könyve. (Folytatás.) Tisztába hozván ekkepen Nicolas, hogy mik azon elemek, melyek a Pentateuchus első négy könyvének szerkezetébe fölvétettek, azt a kérdést veti föl, mimódon történt azoknak felhasználása ? — Szabad feldolgozásról korunk értelmében, hol az iró a történelmi forrást anyagul használja, melyet ő alakit, szó sem lehet. A szerkezet oly laza, az egyes darabok közt oly csekély az összefüggés, sőt az adatok gyakran oly nyilvános ellenmondásban állnak egymással, hogy nem lehet meg nem győződnünk, miszerint oly munka van előttünk, melybe a szerkesztő a nyert okmányokat az események kisebb nagyobb azonsága szerint, de jobbadán egymás kiegészítésére, híven egybefüzte, anélkül, hogy azokon legkisebbet is változtatni merészelt volna. E föltevés igazolására az egymástól eltérő ismétlések következő sorát mutatja fel Nicolas* Mózes vonakodása az Istentől vett küldetésével szemben el van beszélve Exod. 4, 10 fg. és ismételve, de más kifejezésekkel 6, 28—7, 5. (v. ö, még 6, 10 — 12). — Az, hogy a gyülekezet sátorát ClJJiD brtto felhő borította, említtetik először Exod. 40, 34—38 és másod izben c&ak nem ugyanazon kifejezésekkel, de eltérő részletekkel Num. 9, 15 — 23. Ugyan ez az eset a fürjek történetére nézve, mely el van beszélve Exod. 16,12 fg, és Num. 11, 31 — 34; hasonlónép a kősziklából fakasztott viz eseménye le van irva Exod. 17, 1 — 7 és Num. 20, 3 — 13. A tíz parancsolatot Exod. 24, 12; 32, 16 és 34, 1 szerint Isten maga irta a táblákra: ennek ellenében Exod. 34, 27, 28 szerint Isten parancsára Mózes irja. — A gyülekezet sátora Exod 33, 7 szerint a táboron kivül, távol a tábortól cn:n^n fip prm pnE) lett elhelyezve, mig Num. 2, 2, 17 szerint ,,Izráel fiai, kiki a maga zászlója alatt a gyülekezet sátora körül szálljon táborba," úgy hogy a gyülekezet sátora a tábornak közepette (nunsn iprn) vaia. Bizonyos törvények hasonlókép többször adatnak elő, és mindenkor más más intézkedésekkel. Exod. 21, 2 szerint a zsidó születésü szolgának a hetedik évben vissza kell adni szabadságát, Lev. 25, 40 szerint pedig e szabadonbocsátás csak minden ötvenedik évben történik. — Ha Exod. 20, 9—11-et tekintjük, a szombat napot annak emlékezetére kell ünnepelni, hogy az nap Isten is megnyugodott a hat napi teremtési munkája után, mig 23, 12 szerint a szombatnapi munkaszünetelés humanitási szempontból lett megállapítva „hogy nyugodjék a te ökröd, szamarad, és megpihenjen szolgálód fia és a jövevény." stb. stb. Egy iró — igy folytatja Nicolas, — ki a forrásokat saabadon felhasználva uj munkát akart volna szerezni, azokat bizonyosan valami módszer szerint állítja vala össze; sőt a puszta szerkesztő is okmányait majd jobban kifejtette, majd összehúzta és általában ugy módosította volna, hogy munkája egy színezetűvé váljék. De ez, a mint láttuk, itt nem történt. Egyetlen egy föltevés marad tehát csak, mely a Pentateuchus első négy könyvének jelen alakját kimagyarázhatja, s az nem más, mint hogy ama könyvek a fentebb fejtegetett elohista és jehovista szövegeknek merő összeállítása, anélkül, hogy az egybeállító azokhoz valamit hozzáadott, vagy azokból valamit elhagyott volna. E régi okmányok kétségkivül sokkal szentebbek voltak neki és kortársainak, semhogy azokon legkisebbet is változtatni merészelt volna. Hihető, mondja Nicolas, hogy e munka nem egyéni akarat kifolyása volt. A körülmények tették szükségessé. Oly időszakban, midőn a Mózesi törvény Jákób utódainak közönségesen elismert szabályává vált, elkerülhetetlen lett a szükség, hogy e törvényt együtt birják, a helyett hogy annak külömbözö elemeit több külön gyűjteményekből kellett volna összekeresni. Az is lehető, hogy az Izrael népét ért nagy viharokban a nemzeti irodalom nagy részt elveszett. Meglehet, hogy a régi héber irodalomnak csak elszórt töredékeit lehetett még megmenteni. Igy lévén a dolog, sietni kellett vele, hogy a dicső múltnak tisztelt maradványait uj hajótörés ellen biztosítsák, rábízván az egy csomóba egybegyűjtött kincset minden kegyes izraelita gondoskodására. Miután Nicolas a Pentateuchus négy első könyvének szerkezeti módját igy megállapitota, a Deuteronomiumra nézve ki mondja, nogy a német Ítészekkel egyetértve azt Józsiás korabeli ama vallási mozgalom gyümölcsének tekinti, mely a Jehovismus érdekében gyökeres reformot idézett elő. Midőn később a régi héber okmányoknak azon szerkezetet adták, a melyben most birjuk, akkor a Deuteronomium már alkalmasint közönségesen Mózes müvéül tekintett és mint ilyent az első négy könyvhez hozzá csatolták. A mi utoljára a Pentateuchus keletkezésének korát illeti, helyesen jegyzi meg Nicolas, hogy itt mindenekelőtt különbséget kell tenni a mózesi törvény, a Pentateuchus egyéb lényeges alkatrészei keletkezésének kora és a Pentateuchus jelen alakulásának ideje közt. A Pentateuchust jelen alakjában, a mint láttuk, oly iratok alkotják, melyek magok is ősrégi okmányokból lettek merítve. Annak meghatározása tehát, hogy e különböző alkatrészek mikor keletkeztek, Nicolas szerint a megfejthetlen problémák közé tartozik. Arra nézve, mely darabok valójában mózesi eredetűek, részint B 1 e e k , részint saját maga vizsgálatai nyomán Nicolas a következő ismerveket állítja fel. Minden oly rendelet, mely csak a pusztában való tartózkodás alatt lehető dolgok rendét föltételezi, kétségkivül Mózestől való. Igy pl. Lev. 17, 3 — 9 kiirtás fenyegetése alatt tiltatik élelemre szolgálandó állatot máshol leölni, mint épen csak a gyülekezet sátora előtt. Ily törvény kivihetösége caak is addig képzelhető, mig a pusztában az egész nem-