Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-16 / 16. szám

BIBLIATUDOMÁNYI TANULMÁNYOK. Mózes öt könyve. (Folytatás.) Valamint egy századdal ezelőtt a francia Astruc volt az, ki e bonyolódott kérdésre nézve az Ariadneionalat megtalálta, ugy ma ismét francia az, ki a német részletkutatások által támasztott, de kielégitőleg meg nem fejtett nehézségek közt a vizsgálatban követendő módszerre nézve vezérül kinálkozik. E francia N i c olas Mihály, ki „Etudes critiques sur la bible — Ancien testament — 1862." cimü munkájában e kérdést kitünö világossággal tárgyalta, és annak megfejtésére a kulcsul szolgáló Jehova és Elohim elnevezések értelmezésére alapitja feltevéseit. Nicolas kiindulva onnan, hogy a héber család kezdetlegesen s igy már az Abrahamidák alatt egy Istent imádott, monotheista volt, bé hiszi bizonyíthatni, hogy miután az egy Istent Q^n^K leghatalmasb*) neve alatt s igy mindenhatósága szempontjából gondolták, ez nem gátolhatta e vallásnézet követőit abban, hogy a hatalmas egy Istent valami látható lény képe alatt ne imádják, ne symbolizálják, szóval az elohim-féle istenfogalom kizárja a polytheismust, de nem zárja ki az idolatriát, azaz oly Isten tiszteletét, kit valami symbolum alakjában szem elibe állithatni. — Ennek ellenében a Mozáismus sajátságos istenfogalma abban áll, hogy Istent mint Jehovát (Jahvét **), azaz mint önmaga által létező változatlan örök lényt gondolja, ez pedig oly gondolat, mely a véges világból vett semmiféle kép által nem symbolizálható (? !) ; s igy az elohismus magával következetesen csak azt parancsolja, hogy ne legyen Elóhimon kivül más Istened (a polytheismus kizárása), addig a Jehovismus hozzá teszi, hogy Istent semmiféle kép alatt szem elibe ne állítsad (az idolatria kizárása), 1. Etudes 111—128 1. Istennek Mózes értelmében való szellemibb felfogása a zsidó államélet egész lefolyása alatt nem birt annyira gyökeret verni Izraelben, hogy közönségessé vált volna. A héberek — mondja Nicolas — kik Mózes vezetése alatt jöttek ki Egyptomból, kétségkívül monotheisták voltak, de képimádó monotheisták. Nem ismertek más Istent mint Elóhimot, de ezt symbolicus kép alatt imádták. A mit eléggé bi zonyit az aranyborjú története, melyet Áron a népnek *) Az Elóhím szó — mondja Nicolas — jelent e r Ő-seket, hatalmasakat, és talán azért van többesben, hogy kifejezze, miszerint Isten hatalomban fölebbvaló minden lényeknél, bármi hatalmasak legyenek is ezek. **) Jahve — igy ir Nicolas — ered J-pH vagy J"pf"| lenni igéből, melynek az főnévleg vett futuruma, jelent tehát létezőt (ens), lényt, mely örökké létezik, mig a többi lény alá van vetve a változásnak és a halálnak; oly lényt, mely önmaga által, saját erejénél fogva van, mig a teremtett lények tőlük nem függő okoknál fogva léteznek. e szavakkal mutatott be : ^pfiVg n'W ptftt r*byr. 9 z az Elóhimod Izrael, ki felhozott téged Egyptom földéről. A birák idejében folyvást találkozunk képimádó istentisztelettel; s midőn Salamon halála után a nemzet zöme, tiz törzs, a Dávid házától külön szakad, Jeroboam, hogy a népet a jeruzsálemi szentségtől elvonja, Bethel és Dánban felállítja ismét az arany borjukat, s ismét e szavakkal mutatja be azokat a népnek: íme Elohimod, Izrael, ki felhozott téged Egyptom földéről. — E cultus fentartja magát Izraelben mind végiglen, s oly királyok is, kikről az irás dicsérőleg emliti, hogy az idegen istenek oltárait feldöntötték, az Elóhím tiszteletére felállított képimádást meghagyták, mint ez Jéhuról világosan mondva van, 2 Kir. 10, 28—31. Csak egy kis része Izraelnek az, mely mind elejétől fogva a mozaismushoz, s így Isten szellemibb felfogása szerinti cultushoz hű marad; a többség Elóhim neve alatt ke'peket imád, mignem a fogság nyomora a keményebb szívűeket is eszméltetvén, beáll az idő, midőn e tisztultabb felfogás általánossá lesz, és a Jehovismus a régi képimádó istentiszteletet végkép kiszorítja. Kimutatván eképen, hogy Isten különböző elnevezéseinek használata azon reális alapon nyugszik, miszerint az elohista darabok az ősrégi képimádók, a jehovista darabok pedig a tisztultabb vallás, a mozáismus hívei között keletkeztek : mindenekelőtt határozottan visszautasítja ama, Németországon most általánosan elfogadott nézetet, hogy Ex. 6, 2, 3. v.-en túl a nyelvezet és egyéb ismervek után ítélve nyilván elohista darabokban is a Jehova név használtatott volna, ugy hogy a Pentateuchusnak és Jósuának nagyobb részét, alapszövegét az elohista darabok képeznék. Nicolas szerint ez arány csak a Genesisre nézve áll, mig az Exodusban a két alkatrész csaknem egyforma terjedelmű, a Leviticus egészen Jehovista, az Elohim szó csak kétszer fordulván benne elő (1 f. 1 v. és 14, 1.), végre Numeri szinte egészen az, kivévén 22, 2— 24, 25-ig. Szóval a Pentateuchusnak különösen azon része a Jehovistáé, mely a törvényt tárgyalja; mi nem is lehetett máskép, miután Istennek jehovista felfogása a mózesi törvény alapja. Általában épen nem csodálkozhatni, ha a Jehovista darabok jóval számosabbak az elohistaféléknél, miután az irodalom jobbára a próféták kezében volt, kik Mózes, máskép a Jehóvismus követői voltak. Egyébiránt a két rendbeli feljegyzés elejétől végig egymástól eltérő szempontokból történt. Mindjárt az első emberek történeténél, a Jehovista szerint Ádámnak először r r két fia van: Kain és Abel s csak Abel legyilkoltatása után születik Seth annak helyébe. Ellenben az Elohista nem tud Kain és Ábelről semmit és Seth Ádámnak első és egyetlen fia, s igy Noé ig Sethtől származtatik, mig a Jehovista szerint Noé ősatyja Kain. Általában a két nemzetségi lajstromban, melyek Noé származásátadják, csak