Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-04-16 / 16. szám
az első és a két utolsó tag egyező. Ugyanis Noé nemzetségi lajstroma igy áll az Elohista szerint (Gen. igy a Jehovista szerint 5, 6—19), (4, 17—22 és 5, 28 és 29.). Ádám Ádám Seth Kain Enos Hanokh Kénán Irád Mahaláléel Mekhujáel Járed Methusáel Enókh Lámekh Mathuséla Nóé Lámek Nóé Más tekintetben is, ha a két rendbeli előadást közelebbről megtekintjük, mindegyik oly sajátságokat mutat, melyek azt a másiktól állandóan megkülönböztetik. Az Elohista a régi világ vallását és egyéb viszonyait oly egyszerűeknek tünteti fel, hogy azokban a későbbi szertartásokból alig láthatni valamit; ellenben a Jehovista előadása szerint már Nóé idejében tudnak különbséget tenni a tiszta és a tisztátalan állatok közt, ismerik a Jehovát, kinek oltárokat is emelnek és a tiszta állatokból égő áldozatot visznek neki (Gen. 8, 20), sőt már a papnak fizetendő tizedet is ismerik (Gen. 14, 28, 32), az ősatyák próféták stb. szóval az ősvilág emberei ugy állíttatnak elibünk, mintha ők már ismerték volna a mozaismus intézményeit. Nem mondhatni azonban, hogy az Elohista a mózesi törvényhozást egyáltalában mellőzte; épen nem, mert ha kevesebbek is a mozaismusról szóló elohista darabok, mégis elegendők arra, hogy felismerjük, mily szellemben fogta fel az Elohista a mózesi törvényhozást, s hogy ő fősúlyt a külső szertartásokra és a polgári intézményekre fektette, és kevésbé figyelt annak erkölcsi és dogmatikai oldalára. Ezen elohista és jehovista darabok magok is régibb okmányok alapján keletkeztek, a mint hogy ezek több helyt név szerint is idéztetnek. Ilyenek első helyen a régi nemzetségi jegyzékek, mint Ádám nemzetségi jegyzéke*) (Gen. 5, i—29), n: rrrtin nap Nóé nemzetségi j egyzéke (Gen. 6, 9 és 10, 1—12), ]Í*íSln E s a u nemzetségi jegyzéke (Gen. 36, 1—43), ffltfttt pHK ri^in Áron és Mózes nemzetségi jegyzéke (Num. 3, 1). Ilyenek továbbá a nemzeti énekek gyűjteményei a hőskorból, a milyen névszerint a Pentateuchusban csak egy említtetik, t. i. a nin • ri&rrtö a Jehova harcai*) jelent tulajdonképen iratot, jegyzetet általában és csak különös értelemben véve nak könyve; de ebez kétségkívül hozzá kapcsolhatni a nt-^jn a z igazak könyvét*) is, mely említtetik Jósua 10, 13 és 2 Sám. 1, 18, és alkalmasint ősrégi énekek gyűjteménye volt. Ide sorozható még az Exod. 24, 7 említett J"P12n 1SD s z övetség könyve, melyet Mózes a Hóreb hegye alján egybegyűlt nép előtt felolvasott és mely valószinleg a tízparancsolatot tartalmazta és egyéb, addig közzétett törvényeket; továbbá ide tartozik Izrael fiainak a pusztán keresztül történt költözködésük egyes állomásairól készített lajstrom, a mint az Num. 33 f. olvasható, melyet 1, 2 v. szerint Mózes maga irt; végre több kisebb törvénygyűjtemény, melyek bizonyos állandó sajátságos szólásformák által válnak ki és valószínűleg szinte Mózesre visszaviendök (Lev. 7, 1, 11 ; 11, 2; 19, 2; Num. 19 2.). Nem lehet kétség, mondja]Nicolas, hogy léteztek még más iratok is, melyekből az Elohista úgy mint a Jehovista merítettek, és a tudomány érdekében volna pontosan kijelölhetni az onnan szedett darabokat, valamint érdekes volna azt is tudni, melyik rész hol és mely időben készült, de minthogy ezekre világos adataink nincsenek, a józan itészet kötelessége az olyanféle hozzávetésekben tartózkodónak lenni. A mi felett azonban okvetlen tisztába kell jőni, az^ hogy az u. n. elohista okmány, mint egységes egész létezett-e vagy önálló több kisebb iratból alakult ? hasonlókép a jehovista okmány egy külön munkát képezett-e vagy a mint De Wette tartja, egyenesen a szóhagyományból lett az elohista okmány kiegészítésére följejegyezve ? Nicolas az első kérdést illetőleg nem lát elég okot arra, hogy két vagy több elohista iratot feltételezzen. Említve volt fölebb, hogy ha az elohista darabokat egybeállítjuk, azok egy összefüggő müvet képeznek. E tekintetből valószínűnek látja Nicolas, hogy létezett eredetileg egy elohista könyv szerkesztve a feljebb felhordott régibb elohista följegyzésekből; azonban e mellett hajlandó föltenni néhány kisebb terjedelmű elohista iratot, melyek valami érdekes történelmi episodokat tárgyaltak, llyenekül látja a József történetét Gen. 38, 2 - 50, 26, s a Bálámról szóló töredéket Num. 22, 2 — 24, 25. Egészen máskép áll a dolog a jehovista okmányokra nézve, melyek össze nem fűzhető és gyakran egymásnak ellentmondó töredékeket képeznek, a minélfogva Nicolas azon véleményben van, hogy ama külömböző okmányok eredetileg is különvált munkákat képeztek, a mi erősíttetik az által is, hogy bizonyos törvények előadását megnyitja e szólás: ,,Jehova szóla Mózeshez és mondá neki : Szólj Izrael fiainak, és mondjad nekik stb. ;u másokat e rövid mondat zárja be: ,,En vagyok Jehova." Ehez járul, hogy a dolog természete szerint a külömböző jósiskolák kétségkívül el nem mulasztották a könyvet. ként: Izráel könyve.
