Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-09 / 15. szám

níinket, liogy nem hangsúlyoztuk: „én a Pál tanítványa vagyok, én Apollosé, én pedig Kéfásé:" Krisztus szellemében cselekszünk-e, ha a szakadás élesztésére egy meghasonlott kor szerencsétlen okmányát elevenítjük fel, melynek kizárólagos szelleme lelkünkre ránehezedvén, okvetlen kitörlendi belőle a vallásérzések legszentebbikét, a kölcsönös szeretetet? A mi az egyházi autonomiát illeti, igen jól tudom, hogy nagyszerű dolgoknak kisszerű megvitatása sem az ügynek nem használ, sem az irónak becsületére nem válik, de még sem nyomhatom el a kérdést: hiszi-e Moczkovcsák úr, hogyha az uj rendszer nyomán ama semmit nem kimélő fanatizmus, mely e lap vezércikkében és a „Pseudoprotestantismusban" nem fékezhető gyűlölettel nyilatkozik, uralomra jut, az egyház alkotmánya ugy növekednék, hogy legyen az Úrnak szent temploma? Nemde az Úr mondta: „Erről ismerik meg mindenek, hogy tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek?" Ámde mik a Kliefoth-ok és Yilmarok lélekölő garázdálkodásai ahhoz képest, a mit az emiitett tábor vezéreitől várhatni, ha a mit hazugul rágalmazva durva szitkozódással megkezdtek, erőszakoskodással végezhetik ? — A szeretet vallásának hirdetése és engesztelhetetlen gyűlölet, milyen ellentétek! már Tacitus szólott „de odiis, quorum caussae acriores, quia iniquae." Itt is azt mondhatom, a mit minap más irányban kellett használnom: „N o 11 t a 1 i a u x i 1 i o nec defensoribus istis tempus eget." A ki nehéz időkben cselekedni vagy a közügyekhez tanácsadólag csak hozzászólani is akar, annak nem szabad egyoldalú felekezetességgel kizárólagos álláspontra lépni és szakadást és kiküszöbölést okozólag gyanúsítani és vádaskodni, hanem a jót mindenütt elismerve, a mennyire az elvszerüség megsértése nélkül lehető, engesztelőleg és megnyerőleg tenni és szólani. Erre törekedjünk mindnyájan. Végezetül ne csodálkozzék tiszt. Moczkovcsák úr, hogy hozzám intézett igen illedelmes megjegyzésére oly éles feleletet nyert. Engem nem az érdekel, mily hangon szólott én hozzám, hanem hogy és mikép szólott lapomban már több izben az ügyhez; az én tollamat nem kicsinyes személyes érdekek vezetik, hanem az ügy szentsége. Maximám e tekintetben az, a mely Dessewffy Aurélé volt: „nem támadni meg az embereket véleményeik és tetteik miatt, de megtámadni őket véleményeikben és cselekvéseikben." Tiszt. Moczkovcsák úr, a mint dolgozataiból látom, szorgalmasan tanulmányozó, szép tehetségű ember és akarom hinni, hogy szintúgy jóravaló buzgó lelkész is; de közjogi nézetei egyházunk kebelében elfoglalt helyzetével nem egyeztethetők és ezen úgynevezett „vice de position" ép oly károssá válhatik a közügyre, mint a milyen kellemetlen saját személyére nézve. Soraimat ügyszeretet és tiszta jóakarat su~ gallotta; ha mindamellett tiszt. Moczkovcsák úr azokat rosz néven veszi és magát „c a e s u s s e d invictus m i I e s" -nek tartja, ám legyen ugy: részemről — arról biztosítom—pusztán azért, hogy enyim legyen az utolsó szó, feleselni nem fogok. B a 1 1 a g i Mór. ISKOLAÜGY. CSALLÓKÖZI HELV. HITV. TANÍTÓI EGYLET ÉRTEKEZLETE N. MEGrYER FEBR. 8-án. A mily szomorú tapasztalattal ismertettem eddig a csallóközi tanítói egyletet: ép oly örvendetes meggyőződéssel teszek most tanúbizonyságot, életre serkent munkásságának dicsérendő eljárásáról, midőn a fent érintett napon oly tekintélyes számmal sereglettek egybe a tanügy férfiai a nagy-megyeri testvér egyház kebelében. Örvendetessé tette az egyleti értekezletet azon szerencsés körülmény, hogy a kevés kivétellel teljes létszámba egybegyűlt tanítói egyleti kar, ott tisztelhette komáromi helv. hitv. egyházmegyénk erélydús kormányzó férfiait nagytiszt. Tóth János esperest, és nt. Vály Lajos főjegyző urakat; kik különben is, mint a nevelés s tanítás ügyének körünkben kenetteljes apostolai nagybecsű részvétükkel bölcs belátásaik szerént, igyekeztek helyes irányra vezetni, 8 támogatni az értekezlet menetét. Az egylet működését ismét a helybeli népiskola tanító használatban levő tanmódszerének s gyakorlati alkalmazásának megvizsgálásával kezdette meg; minek következtében helybeli népisk. tanító-Kardos Kálmán űr felszólittatott, hogy az egylet előtt mutatná fel tanítványain tanmódszerének gyakorlati alkalmazását ! E felhívásnak ő kész szívvel hódolva, nagy figyelmet gerjesztő ügyességgel s lehető szakavatott jártassággal mutatta be az új tanmódszer gyakorlati használatát; kezdvén az irva olvasás theoriájának gyakorlati előmutatásán, s folytatva az egytagú szó összeállításáig: azután néhány kivételével a többi szükséges iskolai tantárgyak tanítási módszerét adá eló.