Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-09 / 15. szám

níinket, liogy nem hangsúlyoztuk: „én a Pál ta­nítványa vagyok, én Apollosé, én pedig Kéfásé:" Krisztus szellemében cselekszünk-e, ha a szaka­dás élesztésére egy meghasonlott kor szerencsét­len okmányát elevenítjük fel, melynek kizáróla­gos szelleme lelkünkre ránehezedvén, okvetlen ki­törlendi belőle a vallásérzések legszentebbikét, a kölcsönös szeretetet? A mi az egyházi autonomiát illeti, igen jól tudom, hogy nagyszerű dolgoknak kisszerű meg­vitatása sem az ügynek nem használ, sem az irónak becsületére nem válik, de még sem nyomhatom el a kérdést: hiszi-e Moczkovcsák úr, hogyha az uj rendszer nyomán ama semmit nem kimélő fana­tizmus, mely e lap vezércikkében és a „Pseudopro­testantismusban" nem fékezhető gyűlölettel nyi­latkozik, uralomra jut, az egyház alkotmánya ugy növekednék, hogy legyen az Úrnak szent tem­ploma? Nemde az Úr mondta: „Erről ismerik meg mindenek, hogy tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek?" Ámde mik a Kliefoth-ok és Yilmarok lélekölő garázdálkodásai ahhoz képest, a mit az emiitett tábor vezéreitől várhatni, ha a mit hazugul rágalmazva durva szitkozódással megkezdtek, erőszakoskodással végezhetik ? — A szeretet vallásának hirdetése és engesztelhetetlen gyűlölet, milyen ellentétek! már Tacitus szólott „de odiis, quorum caussae acriores, quia iniquae." Itt is azt mondhatom, a mit minap más irány­ban kellett használnom: „N o 11 t a 1 i a u x i 1 i o nec defensoribus istis tempus eget." A ki nehéz időkben cselekedni vagy a közügyek­hez tanácsadólag csak hozzászólani is akar, annak nem szabad egyoldalú felekezetességgel kizáróla­gos álláspontra lépni és szakadást és kiküszöbö­lést okozólag gyanúsítani és vádaskodni, hanem a jót mindenütt elismerve, a mennyire az elvszerüség megsértése nélkül lehető, engesztelőleg és megnye­rőleg tenni és szólani. Erre törekedjünk mind­nyájan. Végezetül ne csodálkozzék tiszt. Moczkov­csák úr, hogy hozzám intézett igen illedelmes megjegyzésére oly éles feleletet nyert. Engem nem az érdekel, mily hangon szólott én hozzám, hanem hogy és mikép szólott lapomban már több izben az ügyhez; az én tollamat nem kicsinyes szemé­lyes érdekek vezetik, hanem az ügy szentsége. Maximám e tekintetben az, a mely Dessewffy Aurélé volt: „nem támadni meg az embereket vé­leményeik és tetteik miatt, de megtámadni őket véleményeikben és cselekvéseikben." Tiszt. Mocz­kovcsák úr, a mint dolgozataiból látom, szorgal­masan tanulmányozó, szép tehetségű ember és akarom hinni, hogy szintúgy jóravaló buzgó lel­kész is; de közjogi nézetei egyházunk kebelében elfoglalt helyzetével nem egyeztethetők és ezen úgynevezett „vice de position" ép oly károssá válhatik a közügyre, mint a milyen kellemetlen saját személyére nézve. Soraimat ügyszeretet és tiszta jóakarat su~ gallotta; ha mindamellett tiszt. Moczkovcsák úr azokat rosz néven veszi és magát „c a e s u s s e d invictus m i I e s" -nek tartja, ám legyen ugy: részemről — arról biztosítom—pusztán azért, hogy enyim legyen az utolsó szó, feleselni nem fogok. B a 1 1 a g i Mór. ISKOLAÜGY. CSALLÓKÖZI HELV. HITV. TANÍTÓI EGYLET ÉRTEKEZLETE N. MEGrYER FEBR. 8-án. A mily szomorú tapasztalattal ismertettem eddig a csallóközi tanítói egyletet: ép oly örvendetes meggyőző­déssel teszek most tanúbizonyságot, életre serkent mun­kásságának dicsérendő eljárásáról, midőn a fent érintett napon oly tekintélyes számmal sereglettek egybe a tanügy férfiai a nagy-megyeri testvér egyház kebelében. Örven­detessé tette az egyleti értekezletet azon szerencsés kö­rülmény, hogy a kevés kivétellel teljes létszámba egybe­gyűlt tanítói egyleti kar, ott tisztelhette komáromi helv. hitv. egyházmegyénk erélydús kormányzó férfiait nagy­tiszt. Tóth János esperest, és nt. Vály Lajos főjegyző urakat; kik különben is, mint a nevelés s tanítás ügyé­nek körünkben kenetteljes apostolai nagybecsű részvé­tükkel bölcs belátásaik szerént, igyekeztek helyes irányra vezetni, 8 támogatni az értekezlet menetét. Az egylet működését ismét a helybeli népiskola ta­nító használatban levő tanmódszerének s gyakorlati al­kalmazásának megvizsgálásával kezdette meg; minek következtében helybeli népisk. tanító-Kardos Kálmán űr felszólittatott, hogy az egylet előtt mutatná fel tanítvá­nyain tanmódszerének gyakorlati alkalmazását ! E felhí­vásnak ő kész szívvel hódolva, nagy figyelmet gerjesztő ügyességgel s lehető szakavatott jártassággal mutatta be az új tanmódszer gyakorlati használatát; kezdvén az irva olvasás theoriájának gyakorlati előmutatásán, s foly­tatva az egytagú szó összeállításáig: azután néhány ki­vételével a többi szükséges iskolai tantárgyak tanítási módszerét adá eló.

Next

/
Thumbnails
Contents