Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-09 / 15. szám

de oltalmazza a hitvallást, az egyház szabadságát, gyámolítja az egyház kormányát, az egyházakat és iskolákat, kiterjeszti a jogot és szabadságot más országokra is, a házassági törvénykezést az egyház kezeibe teszi. Miért is a pátenst elfogadták kívülünk valamennyi evang. lutheránusok Erdélyben, Cseh- és Morvaországban, Felső és Alsó Ausztriában, Stájer és Karinthiában, Krainban és a tengermelléken, csak a mi elleneseink Magyarországban szólnak roszat felőle, rágalmazzák, szidják, gyanúsítják, hogy népünk ez által maga elvakítja magát s tulajdon szabadságát magától eldobja. 7. Csak ugy s épenségesen csak ugy leszünk biztosítva a kálvinizálás s magyarizálás ellen, ha híven s lelkiismeretesen megmaradunk a pátensnél; holott ellenkező esetben az autonomisticus önkény sem a hitet, sem a nemzetiséget, sem az egyház szabadságát és jogát nem fogná kímélni. 8. Megutáltuk már mi végképen azon protestantismust s azon autonomiát, mely protestantismus s mely autonomia alatt romlásnak indult s romlik a keresztyén hit, a keresztyén lelkiismeretesség, a keresztyén békeség; miután ezen protestantismus s ezen autonomia nem Isten országával gondol, hanem politikai hatalommal s bitor önkénynyel a gyűlésekben, a templomokban s az iskolákban, a népet csalással és árulással önkényének járma alá vetvén, s hallatlan durvasággal üldözvén egyházunknak s nemzetünknek legtisztesb s legérdemesb féríiait; oly autonomia ez, mely alatt vész s el fog veszni az igazhitű evang. lutherána egyház. Turóc-Sz.-Mártonban, március 13. 1865. Dr, Kuzmányi Károly, superintendens." A BIBLIATUDOMÁNYI TANULMÁNYOK. Mózes öt könyve. (Folytatás.) Az eddig fejtegetett előfeltételek combinálásából Ewald „Geschichte des Volkes Israel" cimü munkájában oly hypothesist állított fel, mely sokkal bonyolultabb semhogy rövid néhány szóval lehetne előadni. Ewald szerint azon Elohista-féle irat, mely Mózes négy első könyvének és Józsuának alapszövegét képezte és melyet Ewald „származások könyvének" (Bucii der Ursprünge ni-rtin ibd) nevezett el — maga is ősrégi szóhagyományok és írásbeli följegyzések alapján készült. — Hogy ily följegyzések léteztek, erről a származások könyve maga tesz tanúságot, midőn Numeri 21, 14 niPP fílttn^P Jehova hadakozásinak könyvét, Józsua 10 13 pedig ""I^Tí 1ÖD Izrael v. az igazságos könyvét név szerint is idézi. De kellett, ugy vélekedik Ewald, még más följegyzéseknek is létezniök, igy létezett alkalmasint egy Mózes életét magába foglaló *) Olvasd Hodzsának, Hurbánnak a magának Kuzmányi úrnak szelíd lelkű udvarias iratait. A dolgozat, egy másik a szövetségek történetét irta le, mint Isten szövetségét Izraellel, Ábrahám és Izsák szövetségét Abimelechchel, Jákób szövetségét Lábánnal. Ezek voltak az épületkövek, melyekből valaki Salamon idejében egy történelmi művet alkotott, melynek feladata volt elbeszélni a nemzet történt dolgait a világ teremtésétől fogva a királyság megalapításáig. Hogy e munka Salamon korában, mint a királyság virágzásának korában kelt, ezt Ewald benső okok nyomán állítja. Ugyan is Gen. 17. 5, 6 és 16 Ábrahámnak és Sáráhnak, 35, 11 Jákobnak, mint az áldás legmagasb foka igértetik, hogy „népsereggé lesz és királyok származnak tőle." Ilyesmi csak akkor irathatott, mikor a királyság csakugyan áldás volt és a fényes királyi szék köré valóban népek sereglettek ; mig viszont a királyságnak Salamon után beállott hanyatlásakor ama szavakat áldásul ejteni nem lehetett. Legvilágosabban látható a munka kelte, sőt körülbelől évét is meghatározhatni, ha a Salamoni templom felavatása leírását 1 Kir. 8, 1 —11 összehasonlítjuk a frigysátor leírásával Exod. 25, 13 fg. 37, 9 és különösön a szó szerinti egyezést tekintetjük 1 Kir. 8, 10 Exod. 40, 37 között. Az idéztekből és abból, hogy a papi rend dolgai mindenütt előtérben állanak, azt következteti Ewald, hogy nem sokára a templom felavatása után, ugy mint Salamon hosszú uralkodásának első fényes harmadában valaki a papi rendből irta meg a származások könyvét. A származások könyve a mondaanyagot ki nem meríthette. Némely dolgot az ország más vidékein tán máskép beszéltek; mást tán bővebben, szemlélhetőbben adtak elő, miután a népszerű monda idők folytával mintegy magától is gyarapodik. Túlfelől a mind jobban fejlő prófétai szellem a távolrégiséget legalkalmasabbnak találta, hogy annak történetei színezésében maga nézeteinek kifejezést adjon. Igy történt, hogy az északi birodalomnak egy prófétája vidéke hagyományait összeszedvén, a régi kornak oly történetét szerkesztette, mely Izrael országa részére az akart lenni, a mi a származások könyve Júdeának volt. A mostani szerkezetben az e műből kölcsönzött darabok felismerhetők az elbeszélési modor és színezet által, mely mind a régiebb, mind az utána következő Írókétól különbözik, de ama darabokon áilandó egyformasággal végig vonul, Ily darabok a Genesisben 20 f; 29—31 f. Mózes történetéből Ex. 1, 15 — 2, 22. továbbá 34, 30 — 35; Numeri 11 és 12, 6—8. Valószínűleg még az özönvíz történetéből Gen. 8, 6 — ]2 is ide tartozik. Ha már most a fentebb emiitett első feljegyzéseket első, a származások könyvét második elbeszélő müvének vesszük, akkor ezt harmadik elbeszélőnek mondhatjuk, kit Ewald belső okoknál fogva a profetismus első virágkorába, Ilyés és Joél korába (s igy a 10. vagy 9. századba k. e.) teszi. Midőn a 8-dik században k. e. a próféták működése Júdeában tetőpontját érte, valamely próféta a kifejlett egyeteraiesb világnézet alapján messiatikus szempontokból indulva, újból megírta az ókor történetét. Célja volt