Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-02 / 14. szám

irodalmi polémiákba kénytelen keveredni. Természetesen ez is csak ugy lehető hogy egyes organumai az egyház nevében polemizálnak. Ebből azután az a furcsa tünemény is származik, hogy az egyház irodalmi győzelme sokszor egyes tagjainak képzettségétől s ügyességétől tetetik függővé. Mert midőn az egyház nevében hivata losan polemizálnak p. o. Eck Lutherrel, vagy a püspökök Renannal, ha legyőzetnek a közvélemény előtt is nem Ecknek, vagy ama néhány püspöknek hanem az egyháznak nincs igaza. És itt — főleg ma már — a tekintély sem védi meg eléggé, mert hatalommal és interdictumokkal az elméket legfölebb elhallgattatni, de nem egyszersmind meggyőzni is lehet. — Végül valamint a valóságugy az emberi ismeret-világa is egybefüggő rendszert képez, nem változhatik az ismereteknek egyik ága sem lényegesen a nélkül, hogy a többire is idomitólag ne hasson. És az egyház, az által hogy lassanként a tudomány minden ujabb rendszerét az „index librorum prohibitorumba jegyzi, — abba a kellemetlen helyzetbe jut, hogy kiátkozza, kilöki kebeléből mindazt, a mi a ker. társadalom élén álló értelmiségnek önbelátásán nyugvó szent meggyőződése. Arra kényszeríti őket, hogy válasszanak a indokolt meggyőződésük, és az egyház által annak elle-r nére rájuk parancsolt doctrina között. A választás eredménye több mint kétes, de nem az egyház előnyére. A protestáns egyháznak mint egyháznak nincs, és nem is volt tudománya. Igaz ugyan, hogy a reformatio korában keletkezett confessiók már szinte nem oly tökéletes szerkezetű symbolumok mint az oekomenicum conciliumok határozmányai. Keletkezésük kora és alkalmi okai sem voltak e célra oly kedvezők. — Akkor az egyház egységét, saz egységes szervezet által consolidállását érezték általánosan és mindenekfelett szükségesnek; ezért a közös törekvés egész erővel arra irányult, hogy ez egységet, a kormányzat és cultus egyformaságában létesítsék, s az egységes dogmákban és symbolumokban kifejezzék. A reformatio korában pedig épen az egyéni szabadságnak a vallásos élet körében is érvényesítése volt az általánosan érzett szükség, és uralkodó törekvés. Innét a minden áron egyesítés és egyformásitás helyett, egyidejűleg több felekezetek keletkezését látjuk. — A reformatio nem is a tanoknak s szervezetnek egyformaságában helyezé a ker. egységet. — Ide járul az a körülmény, hogy a prot. felekezeteknek symbolumaikban különösen a római egyház ellenében kellett magukat mintegy igazolni, s általában az egyes felekezetek a több felekezetekkel való küzdelemben alakultak meg ; — ez okok miatt confessióikban is némi polemicus hang csúszott be. — Mindemellett a két nagy prot. egyház első és eredeti symbolumaiban (a később keletkezett, Aug. conf. apologiáját, és a form. concordiaet kivéve, mint a melyek épen theologisállásuk miatt symbolumoknak tökéletlenebbek), nem találunk olyan theologisálló tudományos okoskodásokat, mint akár a tridenti zsinat ^égséseiben, akár a katechismus romanusban; hanem az elmondott hitigazságok, érvek helyett legfölebb a bibliából vett idézetekkel, s az oecomenicus dogmákra hivatkozással tehát ex analógia fidei (1. e lap 12. számábanicikkünket) bizonyitatnak.—Aprót, egyház mivel nem ereszkedik theologiai reflexiokba, mivel egy tudományos irányt vagy iskolát sem tekint saját egyházi hivatalos tudományául, ezért a tudományos vizsgálódást korlátlanul szabadjára hagyja. A tudomány egyik rendszerét vagy iskoláját sem kárhoztatja, egyiknek sem ad a többi fölött nagyobb előnyt, mert azok mint tudományos iskolák mindnyájan egyformán kivül esnek az ő körén, semmi köze hozzájuk. — Midőn I. Napoleon a francia kereskedő testületeket megkérdezte, hogy mit tehetne az ország iparának és kereskedelmének felvirágoztatására, azok érett megfontolás után csak azt kérték Sire ! laissez nous fairé ! A prot. egyház is az által tett letöbbet a tudomány felvirágzására, hogy nem avatkozott bele, hanem a geniusokat hagyta küzködni és haladni a maguk útján. — Innét azután az irodalom terén rendszerek keletkezhettek s keletkeznek egymás után, elméletek harcolnak egymás ellenében, a nélkül hogy a vélemények irodalmi zajlása legkevésbé is zavarhatná az egyházi életet és rendet. A reformatio óta már eddig is számtalan theologiai és bölcsészeti iskolák élték le magukat s lőnek ujakkal fölváltva, de legyőzetésük s ujjak születése az egyháznak sem győzelme sem vesztesége nem volt. Opinionum commenta delet dies, ha mi pedig a vélemények harcában lassanként igazsággá tisztul, és az egyház tagjainak meggyőződésében általánosan érvényre emelkedik, azt akkor az egyház saját igazságává fogadja, de addig csak magány theologumena, s hogy az egyesek a vallásos képzeteket mikép t.udják maguknak tudományosan megfejteni, azt az egyház mint testület ignorálja. —• Az valóban beteges állapota volna az egyháznak ha felsöbbsége nem csak arra ügyelne fel, hogy tisztviselői az egyház vallásos életét és hitelveit erélyesen fejlesztik- s terjesztik-e a gyülekezetben, életükkel, tetteikkel és beszédeikkel, hanem arra vigyázna, hogy azok micsoda tudományos iskola követői, vagy minő tudományos methodussal tudják maguknak kimagyarázni az egyház tanait ? — Ez épen olyan furcsa dolog volna, mintha az állam nem arra ügyelne hogy hivatalnokai hűven kezelik-e törvényeit, hanem arra, hogy azok miféle jogtudományi iskolákhoz tartoznak ? Az egyház csakugyan nem törődik vele, hogy valamely lelkésze rationalista-e vagy supranaturalista avvagy speculativ theologus, mint nem kérdezi az állam a bírótól, hogy jogelméletében kantianus-e, vagy hegelianus, vagy herbartianus ? Épen ezért fonákság, és nagy gyengeség jele ha egyesek saját tudományos cézeteik védelmére az egyház tekintélyét rántják elő paizsul az argumentumok ellenében, valóban önhittség ha magukat a hívők egyeteme gondolkodásának képviselőjévé tolják fel, és saját tudományrendszerüket az egyház tudományakép árulják. — Igy p. o. a megboldogult supranaturalismus csak ugy nem a biblia, és nem az egyház tudománya, mint a vele