Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-26 / 13. szám

Végre r

egy sóhaj ! a messze távolból azon vidék ügybarátihoz, kik, — még ez üdvös értekezlet hiányányával működnek• — hogy lelkesítse e nemes tettre <>ket az ügyszeretet, hogy olvadjunk mi elébb egygyé — s legyünk ebben is egy test és egy lélek. Sajnálkozással nélkülöztük: H. kürti lakos tek. Bodnár Dániel, — és galánthai lakos tek. Keresztesi József — urakat, mint hitrokoninkat, s egyletünk áldozatkész tiszteletbeli tagjait. Kik közül az első 10 o. é. frt évenkénti — élethosszáig kiterjedő — adományért, az utóbbi más nemű nagy becsű ajándékiért, s jótékonyságáért — méltán kiérdemelték egyletünk hálás köszönetét. A jövő őszi értekezlet october hóban. K.-Mányán tartatni határoztatott. D. I. tanitó. <>(W KÖNYVISMERTETÉS. Strauss F. D. Das Leben Jesu, für das deutsche Volk bearbeitet. (Jézus élete, a német nép számára kidolgozva.) Leipzig. 1864. 8 o. XXVÍ és 633 1. Ara 5 frt 40 kr o. é. körül. II. (Folytatás.) Majd áttér szerzőnk (40 — 144. Jl.) az evangyéliomoknak mint történeti kufőknek bírálatára, tárgyalva körülményesen mindazon kül- és belbizonyságokat és érveket, melyek ezen iratok korára, származása és valódiságára vonatkoznak. Miután Strausst nagy tudománynyal és éles észszel űzött vizsgálódása közben nyomról-nyomra most nem kisérhetjük, röviden csak az eredményt igyekszem t. olvasóim tudomására hozni. Előre is kereken kimondhatom, hogy ez eredmény csekély biaalmat támaszt az evangyéliomi munkák igazeredetüsége, történeti hűsége és hitelreméltó volta felől. Strauss előtt afféle fogalom, mint az u. n. theopneustia, melynek megalakítása s körülfénysugározás i a tisztes ősöknek oly sok szőrszálhasogató vitájuk és oly rengeteg erőlködésükbe került, soha szóba sem jön. O az inspiráltaknak nevezett müvekkel ép oly kegyetlenséggel bánik el, mint szigorú orthodox elődeink az apokryphusokkal. Az első keresztyén egyházi irókat a dolog felől figyelmesen kihallgatván, nyilatkozatukból annyi jő ki, hogy csak a második század kezdete után nem sokkal lehet biztos nyomokra találni, melyek azt mutatják, hogy az evangyéliomok, bár nem mostani alakjukban, de mégis tárgyok nagy részénél fogva akkor már megvoltak, s hogy a tárgy alapkidolgozásai azon tartományból eredtek, mely a szóban forgó események szinhelyeül szolgált. De ez csak a három első evangyéliomra szól. A negyedikre vonatkozólag az derül ki, hogy csak a második század közepe után lett ismeretessé, s hogy idegen vidéken, olyan korbölcsészet befolyása alatt készült, melyet sem maga Jézus, sem eredeti környezete nem ismert. Legnagyobb nehézség; mind a négy evangyeliomra nézve az, hogy szemtanuk, vagy olyan emberek, kik a vázolt eseményhez közel állottak volna, általában egyiköjökről sem kezeskednek, s hogy az esemény kora és az evangyéliomok származási ideje közt hézag maradt, melyen keresztül sok meg nem történt dolog merülhetett felszínre. Nem sokkal hangzanak kedvezőbben azon eredmények sem, melyekre az iratok belső tulajdonságainak s egymáshoz viszonyuknak vizs gálása és birálása folytán juthatni. Ezek röviden ide mennek ki. Általában az evangyéliomok emlékezés, elbeszélés és hagyomány szerint s azon várakozás benyomásai alatt készültek, hogy az Emberfia a felhőkben nemsokára megjelenend, — innen a sok csudák és fénypontok (a bemeritési, megdicsőülési s feltámadási jelenetek), melyek a mennyből várt egyénnek leendő dicsőségét már a földi lét leplén át is sejtetni hagyták. Jézusnak sok tettei szavai kimaradhattak, roszul adattak elő s másokkal is pótoltattak, a mi fogalomzavarból is megesett, miután a tanítványok a Jézus által valósított messiási eszmével még a mester eltűnése után sem tudtak tisztába jőni. Máté különösen eredeti, de csak a többihez képest. Kivételesen azonban vannak egyes dolgok, melyekre nézve a többi evangyélisták előadásai birnak elsőbbséggel. A negyedik evangyéliom csak látszólag növeli a történeti anyagot. Ennék ,.szabadabb észjárása oly alakba van öntve, melytől Jézus bizonyosan idegen volt." Az első keresztyén gyülekezet álláspontja, melyet Máté is tartott, Jézusénál hátrább maradt, mig a negyedik evangyéliomnak „egy Alexandriából kölcsönzött hágcsó" segélyével inkább sikerült felemelkednie a mester álláspontjára. S ezért mig Máté szerint (5, 18.) egy betücske sem mulhatik el a törvényből, János szerint (4, 24.) az Istent lélekben és igazságban kell imádni. A negyedik evangyelista mester a fényhomályban, mint Corregio. Rajza gyakran nem correct, de a szinek visszaverődései, az átmenetek világosból sötétre igen érdekesek. A synoptikusok festése helyesebb és erőteljesebb, de nincs oly összehangzó varázs a fény é3 homály közt. Máté evangyéliomából teljességgel nem jő *ki, hogy Máté adta volna hozzá, habár csak az alapvonalzatot is. Helyette inkább Péter lép előtérbe, mint a ki ezen iratban mint apostol-fejedelem szerepel, ugy a mint kivüle egyikben sem. Máténak talán azért tulajdonították ez evangyéliom irását, mert az első egyházi atyák szerint, evangyéliomhirdető volt a zsidók közt, s mint vámhivatalnokot az íróságra kiválókép alkalmasnak vélelmezték (119. 1.). Márk ugy áll Mátéhoz, mint egy későbbi prózaikus ez előbbi korszak remekírójához. Néha titokszerűt és túlzást vegyit előadásába, aprólékos festésbe ereszkedik, olykor indokolja azt, mit előde egyszerűen közlött, miben nem egyszer hibát követ el. (péld. 11,13. 9, 6.) Mátén kivül Lukácsot használta. Célja eltávoztatni mindent, a miben akár a zsidó-, akár a pogánykere^ztyének megbotránkozhatnának, s a vitás tárgyak mellőzésével röviden írni. Tehát Máté és