Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-26 / 13. szám

kozatát. Mert nem lehet föltenni, hogy a zsidóság ezen legveszélyesebb ellenének híre a világvárosba el ne ha­tott, és az ottani zsidóknak tudomására ne jutott volna. Nem lehet, hogy a Rómában lakó zsidók vallásuknak ezen apostatájáról semmit ne hallottak volna, akkor, midőn Rómában a tartományi városokkali érintkezése ugy vallási, kereskedelmi, mint politikai tekintetben a lehető leggyakoribb volt. Nem lehet, hogy a világváros­ban lakó zsidók, éspedig izpcúzoi zcov /oodactóv, az apos­tolról sem befogatása előtt, sem 2 évig tartó fogsága alatt hírt ne vettek volna, hitöknek leggyül.öltebb és legveszé­lyesebb ellenéről, a ki apostoli munkásságának egész pá­lyáján a zsidóság romlására dolgozott, irányában a leg­élesebb ellentétet tanúsította, és a ki az uj hitnek annyi követőt hódított meg a müveit világ minden pontján, sőt magában Rómában is ! Midőn a zsidók az apostol felőli jó bizonyságtételü­ket kimondják, és azt kellene gondolni, hogy előtte a ke­resztyénség ügye, teljesen terra incognita, arra hívják föl, hogy beszéljen előttük azon uj szerzetről, melyről csak annyit tudnak, hogy az mindenütt ellenszenvvel találkozik (28, 22.). Nem említve ezen vers értelmének az előbbiekkel való merőben ellenmondását, csupán azt kérdem: lehetett-e előttök a ker. sectának ügye annyira ismeretlen, hogy arról az ellene mindenütt nyilatkozni szokott antipathián kivül semmit ne hallottak volna, a keresztyénségnek ügye, mely már több évek óta a világ figyelmét magára vonta ? Hiszen ha máshol nem, magá­ban Rómában szerezhettek volna a keresztyénség felöl tapasztalatokat, annyival is inkább, mivel az ottani ker. gyülekezet tagjai oly tekintélyre vergődtek, hogy azok hitének hire mind e világra elterjedt (Róm. 1, 8), és a kik már oly nevezetes állást foglaltak el, hogy két évvel ké­sőbb a római császár veszélyeztetve látván magát álta­lok, ellenök véres üldözést indított. — Ha azonban a római zsidók addig a keresztyének felekezetéről semmit nem tudtak, most az apostol szájából, ki felhivásuknak őrömmel enged, megérthetik azon sectának mibenlétét. A zsidók kétszer jönnek Pál lakására, egész naphosszat hallgatják beszédét, eredménye azonban az lesz, hogy „némelyek hisznek vala az ő beszédének, némelyek pe­dig nem hisznek vala (24. v.)." Mennyire megcáfolja köny­vünk önmagát! Föntebb az apostollal a zsidók előtt azt a vallomást téteti, hogy ő sem a zsidóság, sem a törvény ellen nem vétett, hanem mindegyiknek, buzgó híve: most meg olyan beszédet mondat vele, mely miatt a zsidók egy­mással nem csak összekapnak, hanem némelyek közülök az uj hitnek épen követőivé válnak. Es ha Pál a római zsidók között csakugyan proselytákat csinált, természe­tes, hogy Ő akkor saját elvei szerint beszélt előttök az evan­geliomi igazságokról, következőleg antijudaistikus szel­lemben. Az ellenmondást nem szükség tovább bizonyít­gatni. Midőn pedig, a mint látjuk, az egyik adat a mási­kat egészen kizárja, azt kellene egyelőre mondanunk, hogy csak vagy az egyik igaz, vagy a másik. Itt azon­ban ezen eljárás nem alkalmazható, mert miután mind­egyik pont önmagában is történetileg valószínűtlen, nem lehet az egyiknek valótlanságát állitani, a másik történe­tiségének pedig védelmére kelni. Bosznai Sándor, ref. papjelölt. (Vége köv.) ISKOLAÜGY. VAGMELLÉKl TANITÓ-EGYLET ERTEKEZLETE NEGYEDEN martius 2. 1865. A melyen a rendes tagokon kivül nt. Tót h János, e. m. esperes, több t. lelkész úr és tiszteletbeli tag volt jelen. E nap délelőtti tizenegy óra táján — az elnök meg­érkezését nem várhatván—a helybeli lelkész helyettes el­nöklete alatt, az egylet előbb a kisebb, ugy a nagyobb isko­lás növendékeket vizsgálta meg. E közben megérkezett az egylet újonnan választott r. elnöke t. Zsemlye Károly úr is, ki a vizsgálat bezáratása után a nevelés szent ügye iránt fellelkesülten velős elnöki beszéddel, kitartást, az egyletre pedig az égnek virágzó áldását kérve a gyű­lést megnyitottnak nyilvánitá. Az értekezlet tárgyai voltak : Először is, a növendékek miként haladására nézve, — a régi módszer szerénti tanításra tétetett általános észrevétel; — itt, nemcsak ajánltatott, sőt kötelességgé tétetett különösen a kisebb növendékek tanítójának, — „haladva a korral," — az ujmódezer szerénti tanítás. De e mellett, nem mellőzhető azon őszinte nyilatkozata alólirottnak: miszerént a nagyobb iskolában, ugy a fiu mint a leány növendékek, értelmes és okos feleleteikkel magokra vonták a jelenvoltak figyelmét. Miből az érde­kelt tanitó úr munkás szorgalma eléggé kitűnik. A mult év november hóban Deákíban tartott érte­kezleti gyűlés jegyzökönyve hitelesítetett. Továbbá az egylet pénztári számadása helyben hagyatott. Nagy örömmel üdvözölte e kis egylet, nt. Vida Fe­renc, t. Farkas Beniamin, tek. Végh Vince e. ra. hites ügyvéd, és Udvardi Péter urakat, s bennök a csallóközi tanitói testvéregylet képviselőit; — kik a N.-Megyeren jelen volt vágmelléki t. egylet elnöke által meghiva levén — kineveztettek. Mely alkalommal, a csallóközi t. test­véregylet jegyzője által, ez egyletnek megküldött jegy­zőkönyv felolvastatván; — az abban érintett meghívást ez egylet köszönettel vette, és a jövő sept. hóban Pa­tonyban tartandó csallóközi értekezletre, t, Zsemlye Károly úr mint elnök, Deák István és Császár Ferenc tanitó urak lettek — képviselőkül — kinevezve. Ugyan ekkor, ez egylet jegyzőkönyve kölcsönösen, a csallóközi t. testvér egyletnek — megküldetui — határoztatott. — Végül némely szakvezérkönyvek — meghozatala, hatá­roztatott.

Next

/
Thumbnails
Contents