Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-19 / 12. szám

hogy az, vagy annak másolata az ő kezébe került. Nincsenek adataink, melyekből az előadott tények történeti hűségére nézve érveket kölcsönözhetnénk, s épen azért nincs jogunk azoknak valódiságát határozottan tagadni, -annyival kevésbé, mivel az előadás a történeti valószínűségnek mértékét megüti. Másfelől azonban nem titkolhatjuk el szerzőnk írói hűsége ellen könnyen támadható kételyünket, s olyan írónak, kinek a történeti igazságtól való eltérés második természetévé vált, ezutlal sem lehetünk igen hajlandók teljes hitelünket kölcsönözni. Pál, mint már római fogoly Cásáreába szállíttatván, ügye három ízben kerül szőnyegre. Mind a három kihallgatás könyvünkben terjedelmesen le van irva (42—26. fej.), melyek közül az első Félix procurator előtt, a második Félix utóda Portius Festus előtt, a harmadik s utolsó ünnepélyes kihallgatás pedig Agrippa zsidó királynak és nővére Berenikének jelenlétében ment végbe. Az apostolnak majd rövidebben, majd hosszabban tartott védbeszéde mindig egy és ugyanazon dolog megbizonyitását célozza, azt t. i. hogy ő sem a törvény, sem a templom ellen nem vétett, hanem csupán a halottak feltámadásának hitéért vádoltatik, és Félix előtt a többek közt igy szól: „Erről pedig néked vallást teszek, hogy én az nt szerint, melyet szerzetnek mondanak, ugy szolgálok az én atyáimnak Isteneknek, úgymint a ki hiszek mindazoknak, melyek a törvényben és a Prófétákban megvagynak irva." (24, 14.). Ha igaz az, hogy az apostol igy nyilatkozott — a mit nem értek, minő lelkiismerettel tehetett, — akkor természetesen az ö bírái benne semmi büntetésre méltó dolgot nem találhattak, s ügyének igazságáról bizonyságot kellett tenniök. Az ítélet a várakozásnak mindenütt megfelel; az apostol ügyének igazsága már a synedrimmban a pharizáusok által kimondatott; Lysias ugy nyilatkozik Pál felől, hogy „semmi oly vétek nincs benne, mely méltó volna a halálra vagy fogságra" (23, 39) ; Félix az apostol ügyét csak elhalasztja, de az ő kedvező véleményét a vele való emberséges bánásmód gyanittatni engedi (24, 23); Festus is ismételi az apostol felől korábban kimondott kedvező ítéleteket (25, 18. 25), de azért őt Jeruzsálemben leendő megitéltetésére fölhívja, a mit azonban az apostol a császárra való apellálása által viszszautasit (25, 12, 21. 25.); végre Pál Agrippa király előtt minden vád alól már annyira fololdatik, hogy csak a császárra való apellálása miatt nem állitattik teljesen szabad lábra (26, 31. 32.). Hogy ezen többszöri kihallgatásoknak lehet históriai alapja, azt nem akarjuk kétségbe vonni; de hogy mennyi az elbeszélésekből a történeti, azt kimutatni többé nem áll hatalmunkban. Eddigi vizsgálódásaink után arról meg lehetünk győződve, miszerint a kihallgatások azon alapon, a mint azt könyvünk elmondja, nem történhettek meg: mert az nem áll, hogy a zsidók Pált csak a feltámadásnak hitéért vádolták volna, hanem antinomismusáért, a mit azonban könyvünk itt-ott feledékenységből megemlít. Nem lehet a tényeket elfogadnunk ugy, a mint most előttünk állanak, anélkül, hogy Pál jellemére és a történeti igazságra szennyfoltot ne ejtenénk. Az elbeszélt események jelenlegi alakjokban létre nem jöhettek, azok mind az iró agyából kerültek ki. Es ha tekintjük még a stylust és az előadás modorát, félre nem ismerhetjük azokban a Csel. szerzőjének irályát és előadási raethodusát — párosulva apalogetikai céljával, melyek mind összevéve okozták azt, hogy itt is, mint rendesen egyébütt, az igazságtól merőben eltérő dolgokat olvasunk. Meg kell vallani, hogy könyvünk írója a tárgyat apologetikai céljához képest mindenütt kitűnően kezeli, de azt vajmi félszeg világításban állítja elő ! Bosznai Sándor. (Vége kör.) BIBLIATUDOMÁNYI TANULMÁNYOK. Mózes öt könyve. Az ó-szövetségi könyvek gyűjteményét megnyitja egy munka, mely jelenleg közönségesen „Mózes öt könyve" nevezete alatt ismeretes s a zsidóknál rninn ^öTtTOön öt ötöde a törvénynek (megfelelő e címnek a magyar törvénykönyv „tripartitum" elnevezése), a görögöknél yj Tievrartoyoq, t. i. ficftkog, a latinoknál Pentateuchus sc. liber cimet visel. Az egyes könyveket a zsidók az azokat megnyitó szókkal jelölik; e szerint az első könyv neve JTTC'X j— (kezdetben), a másodiké íYÍŐISJ H^KI (ezek pedig neveik) , a harmadiké íOjTI (és szólitá), a negyediké "ISIÍ^IS (a pusztában) és végre az ötödiké ("I^K \ • T : (ezek az igék). A görögök a könyvek tartalmára vonatkozó elnevezéseket fogadták el, melyek aztán a latinba is átmentek. Az első könyvben a világ teremtetése és az emberiség őstörténete adatik elő oly célzattal, hogy kitűnjék, miszerint világ kezdetétől fogva Istennek különös gondja volt arra, hogy theokratiai céljainak valósítására az egész emberiségből egy nemzetséget kiválasztván, ezt országának a földön történendő létesítésére vezérelje és nevelje. Minthogy tehát e könyv a világ eredete történetét tartalmazza, elnevezték a görögök és utánok a latinok feVEocg-nek. A második könyvben a választott nemzetségnek, t. i. Izrael fiainak egyptombóli kimenetelök után nemzetté való alakulása adatik elő, s kimutattatnak az eszközök, melyek segítségével Isten az ő népét kitűzött célja felé vezérelni akarta; előadatik, miként köttetik meg Jehova és Izrael között a rég ígért szövetség, miként állapittatik meg ama szövetség alapján a theokratiai alkotmány és az isteni tisztelet módja. Az egyptomból való kimenetelről e könyv e?odo$ nevet visel. A harmadik könyv folytatja az exodusban megkezdett tárgyat, előadja a papokat, áldozatokat, ünnepeket