Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-19 / 12. szám

illető theokratiai törvényeket, melyeknek végcélja, hogy a külsőségeken kapkodó népben a theokratiai magasztos eszméket külső szertartások által meghonosítsa, meggyökereztesse. A Lévi nemzetségből való papokat illető törvényekről e könyv Aeuizcxoq cimet visel. A negyedik könyvet megnyitja a nemzetségek szerinti népszámitás, innen a könyv neve görögül a p tűnoí, latinul ísT

umeri, elbeszéltetik aztán az izraelitáknak az arábiai pusztában 40 évig tartott vándorlása s az elfajult nemzedéknek ezen idő alatt a magasztos alkotmány ellen folytatott ellenszegülése és végre az igéret földének elfoglalására tett első hadjárat. Az ötödik könyv nem viszi tovább a történelem fonalát. Az egész több beszédből áll, melyeket Mózes közelgő halálának előérzetében a nép előtt tartott, E beszédekben Mózes emlékezteti a népet Isten mind azon jótéteményeire, melyekkel azt Egyptomból történt kimenetele óta elhalmozta, inti Jehova iránti hűségre, a theokratiai alkotmány tiszteletben tartására és fölfrissítvén hallgatói emlékezetében az ünnepélyesen adott törvényeket, ezek iránti engedelmességre inti őket, áldást ígérvén a törvény teljesítőinek és iszonyatos átokkal fenyegetvén annak áthágóit. Végre miután az egész alkotmányt ünnepélyesen megszentesitette, Jósuát utódának kinevezte s egy fenkölt búcsúbeszédben lelkesedett intő és jós szavakat intézett volna a néphez, homálylepte módon lép le az élet színpadáról. E könyv, minthogy főtartalmát a törvény ismétlése képezi, a görögben SsüTspovopcov nevet visel. Hogy Mózes a peutateuchus szerzője, Krisztus idejében közönségesen elterjedt hit volt, a mint az uj szövetség számos helyeiből (Máté 19, 7, Márk 12, 19, Luk, 20, 28, Ján. 1, 17 ; 1, 46 ov éypa^t Majuayq év toj vopa), Róm. 10, 5 stb.) és Josephus Flaviusból (contra Ap. lib. I. c. 8 : xac toutcov ttsvtz pev eavi ra Mwucrsojq, a roug de vop.oi><z Tieptsysi, xai trjv r?yg avd-po)7Toyovcaq Tiapadoatv pe/pc ryq aozou Tskeuryq) eléggé világos. De az ó-szövetségi könyvekben is Josuától kezdve leEzdrás és Nehemiásig folytonoson találkozunk a n*}Fi Mózes törvénye'' kifejezéssel, miből világosan kitűnik, hogy Mózes mindég nemzete törvényadójának tekintetett, habár ebből még nem következik, hogy a nevét viselő könyveket jelen alakjukban ő szerezte volna, a minthogy „a királyok könyve" nem azt jelenti, hogy ama könyvet királyok irták, hanem hogy királyokról szól. A keresztyén egyház első századaiban nem nagy súlyt fektettek arra, hogy ki a Pentateuchus szerzője. Hieronymus contr. Helvid. T. IV. P. 2. p. 134. minden tartózkodás nélkül igy nyilatkozik : „Sive Mosen dicere volueris auctorem Pentateuchi, sive Esdram ejusdem instauratorem operis, non recuso a e nézetben az egyház akkor semmi botránkoztatót nem látott. Általában azomban az egyház keletkezése és első növekedése korában a bírálati szellem a hivőség tűlnyomósága miatt nem fejlődhetett s igy minden további nyomozás nélkül a bibliai könyveket azoktól hitték eredetieknek lenrti, a kiknek neve aiatt léteztek ; de jegyezzük meg azt is, hogy az egyház abból soha hitcikket nem csinált, habár egyébként általában amaz előfeltételekből látszik kiindulni. Aben Ezra, egy tizenkettedik századbeli tudós rabbi az első, ki bár véleményével nyíltan kilépni nem mer, még sem állhatja, hogy rejtélyes szavakban rá ne mutasson ama pentateuchusi helyekre, melyek a nézettel, hogy Mózes a Pentateuchus szerzője egyáltalában nem egyeztethetők. Ez alapon tovább építve Spinoza 1570-ben kiadott ,,T r a ct a t u-s theologicop o I i t i c u s" cimü munkájában egész nyíltsággal bebizonyítani törekszik, hogy Mózes a Pentateuchusnak, ugy a mint előttünk fekszik, szerzője nem lehet. Azó^a nevezetes tudósok egész sora fáradozott e kérdés megfejtésében s hogy annak jelen tudományos állását felmutathassuk, legcélszerűbb lesz genetikai fejlését adni,, megragadván a fonalat a már említett Spinozánál. „Aben Hesra szavai — igy szól Spinoza Tract. theol. pol. VIII. fejezetében — melyek Deuteronómiumra. irt magyarázatában olvashatók, ezek : tíd. p2r. dki /in p-m -arn nxv ^ ím ,p*a t» síron d: T3h tpiy r; azaz: túl a Jordánnon stb. ha megérted a tizenkettőnek titkát, meg azt, hogy: m e g i r á Mózes a törvényt, és: aKanaanita akkor az országban volt, Jehova hegyén ki jelentetik, meg; íme ágya, vaságy: akkor felismered az igazságot. E kevés szóval rácéloz és meg is mutatja, hogy nem Mózes volt a Pentateuchusirója, hanem más valaki, a ki későn utána élt, s hogy végre a Mózes irta könyv, egészen más volt. Hogy ezt bebizonyítsa, megjegyzi először, hogy a Deuteronomium bevezető szavait (melyek közt „a Jordánon túl" szók is előfordulnak) Mózes, ki a Jordánon túl soha nem jutott, nem írhatta. Megjegyzi másodszor, hogy Mózes egész könyve le lett körülményesen irva egy oltár területén (1. Deut. 27, 8 és Josua 8, 30—32), mely a rabbik előadása szerint 12 kőből állott; a miből önként következik, hogy Mózes könyvének sokkal Kisebb terjedelműnek kellett lennie, mint a Pentateuchus-Ez az, a mit véleményem szerint a szerző a tizenkettőnek titka alatt akart érteni. . . . Megjegyzi harmadszor, hogy Deut. 31, 6 ez mondatik; minn riKn^önm és leirt a Mózes a tört - v v : • -vényt, mely szavak nem jöhetnek Mózestől, hanem más, Mózes tetteit és iratait előadó szerzőtől. Megjegyzi negyedszer a Gen. 12, 6-beli helyet, hol midőn azt adja elő, hogy Abraham a Kanaan földét szemügyre vette, a történetíró utána veti: a Kanaanita pedig akkor időben még az országban volt, mi által az idő, a midőn irt, világosan ki van